Michael-szobor a kölni dómon

Az 1879-es év jelentősége

Az 1907. október 9-i berlini ezoterikus óra

rövid feljegyzései[*]

Mindaz, ami egy ezoterikus órán elhangzik, közvetlenül a Mesterektől ered, és az, aki mindezt kimondja, csupán eszköz az ő kezükben.

Egy exoterikus és egy ezoterikus óra közötti különbség abban áll, hogy ott [az exoterikus órákon] tanításokat fogadunk be, ismereteket sajátítunk el, itt [az ezoterikus órákon] viszont átélünk, megtapasztalunk valamit. – A Mesterek folytonosan szólnak az emberekhez, de csak az előkészítettek, a nyitott lelkűek, akikhez utat találnak a Mesterek, ők képesek meghallani a hangjukat.

Thomas Meyer

Az Öt jegyében

1879 - 1899 - 1933 - 1998 - Jelenkor

Az eddigi Michael-korszak öt fő spirituális eseménye, feladata és lénye,

s az Atlantisz utáni ötödik kultúrkorszak alapkérdése

(Apokaliptikus kortörténeti vizsgálódás)

E rövid írásmű, mely Rudolf Steiner szellemtudományának alapjaira épül, tömör, aforisztikus formában tárgyalja az 1879-ben beköszöntő és mintegy 350 évig tartó Michael-korszak öt legfontosabb spirituális eseményét. Mindezt az 1413-ban kezdődő és a 3573-as esztendeig tartó Atlantisz utáni ötödik kultúrkorszak legfőbb feladatát figyelembe véve teszi, ami nem más, mint a Gonosszal folytatott küzdelem - annak megismerése útján.

Prokofjev, a „hattyúlovag”

Ki volt Szergej O. Prokofjev? (2. rész)

Szergej Prokofjev két gyermekkori alapélménye – a „bensőleg érzett” kereszténység és az ember újraszületése, szellemi lényének ismételt földi megtestesülése – mintegy egymásba fonódik a harmadikként említett szellemi alapélményében: Richard Wagner zenéjében – mindenekelőtt a bayreuthi mester utolsó misztériumdrámájában, a Parsifalban (Fodor Géza szavaival: „az operairodalom, sőt az egész európai kultúra egyik legmagasabb rendű alkotásában”[1]). A reinkarnáció és karma valósága ugyanis (művészi formában) először Wagner – jórészt 1879-ben, az új Michael-korszak hajnalán született – Parsifaljában jelent meg újra a modern európai kultúrában, s kapcsolódott össze az új kereszténységgel: Wagner Parsifaljának „Nagypénteki varázsa” valójában nem más, mint az új Krisztus-megnyilatkozás: az éteri Krisztus művészi hírüladása, a mű egésze pedig az ezoterikus kereszténység Grál-misztériumának, az Artus-sarjból a Grál-áramlat új vezetőjévé, „Grál-királlyá” váló Parsifal beavatási útjának páratlan összművészeti megfogalmazása.

Szergej O. Prokofjev – Peter Selg

Krízis és kulmináció

Az antropozófia második századfordulója

Szerkesztette és fordította: Korcsog Balázs

Szergej O. Prokofjev és Peter Selg munkássága, s kettejük rövid, ám nagy jelentőségű együttműködése az ezredfordulón: a Rudolf Steiner által közvetített michaeli prófécia beteljesülése, az antropozófia kulminációjának centrális eseménye a 20–21. század fordulójának válságos időszakában. Krízis és kulmináció. Ennek a centrális antropozófiai eseménynek – antropozófiai életünk egyik legfontosabb fejleményének – kívánjuk szentelni ezt a könyvet, az antropozófia második századfordulóján.

(Korcsog Balázs)

Könyvbemutató és megemlékezés 2016. július 26-án – Prokofjev halálának második évfordulóján –, kedden 18 órakor a budapesti Rudolf Steiner Házban (II. Riadó u. 2/b).

Már külön szó is volt rá: Brexit

„A megfelelő embereket a megfelelő helyekre…”

Mozaikok a brit politika működéséről

„Sokkal bizalmasabbak és rejtettebbek a dolgok az angol politikában, amelyet teljes mértékben az befolyásol, ami a háttérben zajlik – ami a brit politika hátterében áll.”

(Rudolf Steiner: Kortörténeti szemlélődések) 

1. Már külön szó is volt rá. Jó előre külön kifejezést, egy rövid, tömör, jól csengő, könnyen megjegyezhető kifejezést alkottak a folyamatra: Brexit – a britek kilépése az Európai Unióból. (Ha már az előző projekt, a Grexit, legalábbis egyelőre – jórészt a németeknek köszönhetően – nem valósult meg.) Vegyük észre, hogy már maga az elnevezés is a kilépést sugalmazza, és nem a bennmaradást.

A Keresztelő és az Evangélista

Karl König

A három János

Az 1961. június 30-i előadás bevezetője[*]

(Camphill Aberdeen)

De miért három alakról beszélünk? 

A harmadik Helmuth v. Moltke a náci népbíróságon

A korszellem szolgálatában

A Moltke család szellemi pozícióját és irányultságát jelzi, hogy egy harmadik Helmuth von Moltkéról is tudunk (1907-1945), aki az 1944-es Stauffenberg-féle Hitler elleni összeesküvésben és merényletben játszott szerepet (az összeesküvők egyik csoportja, a Kreisaui Kör is Moltke birtokáról kapta a nevét). 

Világtérkép, világháború, világkormány

Három világháború – korunk százéves háborúja

– Mi ez az egész? – Pénz. Szabad piac. Mikrochipek, kenyérpirítók.

(Párbeszéd a Kémjátszma című amerikai filmből)

1990 szeptemberében – a Szovjetunióban végrehajtott „kommunista kísérlet” befejezésének és a közép- és kelet-európai „rendszerváltásnak” az időszakában – egy „új világtérkép” jelent meg az egyik vezető brit gazdasági hetilap, a The Economist hasábjain. E térkép bizonyos nyugati (anglo-amerikai) érdekkörök 21. századi és még távolabbi terveit és geopolitikai törekvéseit tükrözi, azokat a tektonikus mozgásokat, amelyek mentén ezek a körök a saját csoportérdekeiknek megfelelően kívánják befolyásolni a Föld és az emberiség fejlődését. Erről az új világtérképről világosan kirajzolódnak előttünk napjaink és a közeljövő fő konfliktusai.[1]

Az új világtérképen Európa mint önálló kontinens – nem létezik. Az új világrendet két nagy földrész alkotja: Euro-Amerika és Euro-Ázsia. Európát egy hatalmas törésvonal szakítja ketté (Ukrajnát is kettéhasítva): a nyugati kereszténységhez tartozó Európa Észak-Amerikával együtt alkotja Euro-Amerikát: ez lényegében megfelel az észak-atlanti tömbnek; Európának a keleti (ortodox) kereszténységhez tartozó része pedig, jórészt Oroszország és a Balkán, valamint a közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságok képezik Euro-Ázsiát, vagyis az Eurázsiai Uniót. Dél-Amerika valódi földrajzi pozíciójától eltérítve, Eurázsia – elsősorban a szláv kultúrtérség és Oroszország – irányába forgatva, Euro-Amerika „déli nyúlványaként” jelenik meg a térképen.

Az ifjú Dürer és az agg Christian Rosenkreutz

400 éve jelent meg

Christian Rosenkreutz

alkímiai menyegzője

A rózsakeresztesek hatása

Goethéig és Rudolf Steinerig

(Konferencia a kasseli Antropozófiai Központban, 2016. május 27–29.)

Az itt látható 1492-es Dürer-rajz valószínínűleg az idős Christian Rosenkreutzot ábrázolja (1378-1484), akivel az ifjú Dürer Strassburgban találkozhatott.

Kassel fontos szerepet játszott a rózsakeresztesség történetében: a Christian Rosenkreutz alkímiai menyegzőjének 1616-os strassburgi megjelenése előtt Kasselben látott napvilágot a rózsakeresztesség (ugyancsak Johann Valentin Andreae-nek tulajdonított, és szintén magasrendű rózsakeresztes inspirációból írott) másik két alapműve, a rózsakeresztesség két „manifesztuma”: a Fama fraternitatis (A rózsakeresztes testvériség hírüladása, 1614) és a Confessio fraternitatis (A rózsekeresztes testvériség hitvallása, 1615). Előbbiben került először nyilvánosságra a rózsakeresztesek hármas „jelmondata” (Ex Deo nascimur - In Christo morimur - Per Spiritum Sanctum reviviscimus), amely Rudolf Steiner révén az antropozófiai mozgalom mérföldköveinek: az 1907-es Pünkösdi Kongresszusnak és az 1923-as Karácsonyi Gyűlésnek is központi alkotóelemévé vált (lásd az Alapkő-meditációt).