Korcsog Balázs előadása

az AnthropoSophia Napon

Időpont: 2018. április 21. szombat 19h

Helyszín: TRINITUM, Hattyúház

1015 Budapest, Hattyú u. 14.

Korcsog Balázs előadása

Időpont: 2018. április 6. péntek 18 óra

Helyszín: TRINITUM, Hattyúház

1015 Budapest, Hattyú u. 14.

Ita Wegman

Elfogadták a rehabilitációs indítványt

Az Általános Antropozófiai Társaság éves közgyűlése Dornachban 2018. március 24-én nagy többséggel, szinte egyhangúlag elfogadta az Ita Wegman és Elisabeth Vreede rehabilitációjáról szóló indítványt.

Ezzel hatályon kívül helyezték azt az 1935. április 14-i határozatot, mellyel kizárták őket a dornachi vezetőségből. A közgyűlés megállapította, hogy az akkori döntés rágalmakon és valótlanságokon alapult, és jogtalan volt.

Az utóbbi évek leglátogatottabb, csaknem ezer tag részvételével megtartott dornachi kőzgyűlése tehát nem csupán a társaság történetének talán legnagyobb tévedését igyekezett helyrehozni (a Goetheanum zsúfolásig megtelt nagytermében), de egyúttal megvonta a bizalmat a jelenlegi vezetőség rangidős tagjától, valamint legbefolyásosabb tagjától.

Ez a rehabilitáció nem az Antropozófiai Társaság múltjáról, hanem jelenéről és jövőjéről szól.

A Léleknaptár – válasz a második michaeli hívásra

Rudolf Steiner és Christian Rosenkreutz „naptárreformja”

egy valóban Krisztushoz mért időszámításért

Korcsog Balázs előadása

Időpont: 2018. március 26. hétfő 18.30

Helyszín: Sophianum, Hattyúház

1015 Budapest, Hattyú u. 14.

Korcsog Balázs előadása

Időpont: 2018. március 14. szerda 17 óra

Helyszín: TRINITUM, Hattyúház

1015 Budapest, Hattyú u. 14.

Ita Wegman és Elisabeth Vreede rehabilitációja

Az 1935-ös határozatok háttere és következményei[1]

Társasági tagok szabad kezdeményezéseként jött létre tavaly az Ita Wegman és Elisabeth Vreede rehabilitációjáról szóló indítvány, melyet a svájci „kistársaság” is felvállalt. A Goetheanum vezetősége azonban a valódi kezdeményezők megnevezése nélkül tájékoztatja erről a tagságot, így valótlan képet festve e nagy jelentőségű rehabilitációs indítványról.

1935. április 14-én Ita Wegmant és Elisabeth Vreedét, akiket maga Rudolf Steiner nevezett ki vezetőségi tagnak Dornachban, egy közgyűlési határozattal elmozdították hivatalából, s megfosztották őket minden vezetői tisztségüktől az Általános Antropozófiai Társaságban.

Az 1935-ös dornachi közgyűlésen rajtuk kívül további neves antropozófus személyiségeket (D. N. Dunlop, F. W. Zeylmans, E. Kolisko és í. t.), valamint a teljes angol és holland országos társaságot kizárták az Antropozófiai Társaságból. Ezeket a határozatokat már 1948-ban hatályon kívül helyezték egy újabb közgyűlési határozattal, Ita Wegman és Elisabeth Vreede vezetőségből való kizárását azonban mindmáig nem vonták vissza.

A Thomas Heck-féle csoport, a „kis” Svájci Antropozófiai Társaság vezetősége (Peter Selg, Marc Desaules, Clara Steinemann, Johannes Greiner) és holland tagok 2017. október 31-én (a svájci „kistársaság” alapításának évfordulóján) ismét benyújtottak egy indítványt ennek az 1935-ös határozatnak a visszavonására, és Ita Wegman és Elisabeth Vreede régóta esedékes rehabilitációjára. A következőkben közreadjuk a rehabilitációs kezdeményezés kísérőtanulmányát az 1935-ös határozatok hátteréről és máig ható következményeiről.

A gyermek Rudolf Steiner kishúgával

A „kétszer született”

Korcsog Balázs előadása

Időpont: 2018. február 26. hétfő 18.30

Helyszín: Sophianum, Hattyúház

1015 Budapest, Hattyú u. 14.

„Születésem 1861. február 25-ére esik. Két nap múlva kereszteltek meg.” (Rudolf Steiner)

Február 25-én vagy 27-én van Rudolf Steiner születésnapja? Vagy mind a kettő igaz?

Szergej O. Prokofjev egyik tanulmánya és más források alapján tekintjük át a Steiner születésének időpontja körüli misztériumtitkokat.

2018. január 29. hétfő, 18.30 – Sophianum

„Marie von Sivers mindig velem lesz. A mi szövetségünk felbonthatatlan.”

Marie Steiner életútja Rudolf Steiner oldalán (Ki volt Marie Steiner? 2. rész)

2018. február 16. péntek, 19.00 – Rudolf Steiner Szeminárium

Ita Wegman és Elisabeth Vreede rehabilitációja, és az Antropozófiai Társaság identitása

2018. február 18. vasárnap, 16.00 – Magyar Euritmiai Társaság

Ki volt Marie Steiner?

Karmikus útja Rudolf Steiner szellemi kutatásainak fényében

2018. február 26. hétfő, 18.30 – Sophianum

A „kétszer született”

A Rudolf Steiner születésnapja körüli misztériumtitkok

2018. március 14. szerda, 17.00 – TRINITUM

Marie Steiner biográfiája

Rudolf Steiner legfontosabb élet- és munkatársa

2018. március 26. hétfő, 18.30 – Sophianum

A Léleknaptár – válasz a második michaeli hívásra

Rudolf Steiner és Christian Rosenkreutz „naptárreformja” egy valóban Krisztushoz mért időszámításért

2018. április 6. péntek, 18.00 – TRINITUM

A politikai pártok a szellemtudomány fényében

Rudolf Steiner és a politika

2018. április 21. – AnthropoSophia Nap

Ita Wegman és Elisabeth Vreede rehabilitációja, és az Antropozófiai Társaság sorsa

Antropozófiai

Léleknaptár

Fordította Korcsog Balázs

„Hogy a kozmikus téli éjszakába szellemi fényt vigyen,

Erre törekszik szentül a szivem…”

(Léleknaptár, 37. hét)

2017 Karácsonyára – hosszú idő után – könyv alakban is megjelenik a LÉLEKNAPTÁR Korcsog Balázs fordításában.

A kiadó, a Trinitum ebből az alkalomból egy előadással egybekötött könyvbemutatót tart a Sophianumban.

Az előadás címe: Lelki és szellemi naptár – Krisztusi időszámítás (Rudolf Steiner és Christian Rosenkreutz impulzusa egy valóban krisztusi időszámításért). Előadó: Korcsog Balázs

Időpont: 2017. december 18. hétfő, 18.30

Helyszín: Sophianum Antropozófiai Központ, Hattyúház (1015 Budapest, Hattyú u. 14.)

A könyv dec.13-tól kapható a Sophianumban és a Rudolf Steiner Házban.

Korcsog Balázs előadására, melynek címe

A michaeli korszellemtől az ahrimáni inkarnációig

 Korunk öt legfontosabb spirituális eseménye

(1879 - 1899 - 1933 - 1998 - és ma)

***

 Időpont: 2017. november 28., kedd 19.15

Helyszín: Sophianum Antropozófiai Központ

Hattyúház, Budapest 1015, Hattyú u. 14.

Woodrow Wilson amerikai elnök

Karmakutatás száz éve és ma

Az amerikai elnök karmája

Woodrow Wilson és az arabizmus; Donald Trump és a pápaság

X. Leó, a „búcsúcédulás” Medici-pápa pályája adhat magyarázatot Donald Trump hihetetlen világi sikereire – így foglaltuk össze Harlan Gilbert októberi előadását.

Itt néhány kiegészítést szeretnék tenni az amerikai antropozófus és Waldorf-tanár kutatásához, akinek budapesti előadásaiban érzékelhető volt Rudolf Steiner élő szellemiségének működése – hiszen a karmakutatás, a reinkarnáció és karma tanának keresztény-krisztusi megújítása volt Rudolf Steiner „legsajátabb” küldetése.

X. Leó pápaságának magyar vonatkozása is van: ő volt ugyanis az a katolikus egyházfő, akit 1513-ban a pápai trónra mindmáig legesélyesebbnek tartott magyar jelölt, Bakócz Tamás esztergomi érsek ellenében választottak meg Róma püspökének.

X. Leó pápa

Karmakutatás a gyakorlatban

Donald Trump

Harlan Gilbert előadásának összefoglalója

„Karmakutatás a gyakorlatban – Donald Trump”. Ezzel a merész és meghökkentő címmel tartott előadást Harlan Gilbert amerikai antropozófus és Waldorf-tanár 2017. október 15-én, vasárnap a budapesti Rudolf Steiner Házban, a Rudolf Steiner Szeminárium hétvégéjén. Péntek esti előadásának címe „A sors működésének tettenérése életünkben” volt.

A vasárnapi előadás kiindulópontja – a szombat esti közös színházlátogatás nyomán – Shakespeare Hamletje volt. Hamlet és Trump: két ellentétes figura. Hamlet a „jó fiú”, egy érdemekkel teli és szeretnivaló ember, akinek bukás az osztályrésze – Trump viszont a „rossz fiú”, egy teljesen elvtelen és jellemtelen, minden szempontból érdemtelen alak, akinek megmagyarázhatatlan sikerei vannak, és megdöbbentő felemelkedés figyelhető meg a pályáján.

Odilon Redon: Buddha

Péntek 13. eredete

Október 13. angyala

és e nap kettős természete

 

Az október 13-i dátum fontos időpont az emberiség szellemtörténetében, két értelemben is, ami rávilágít e nap kettős természetére. Ez a nap egyrészt a templomos rend felszámolásának kezdeteként vonult be a történelembe: arról a nevezetes péntek 13-áról van szó 1307-ben, amikor a templomos lovagokat letartóztatták Franciaországban. E napnak úgymond ez az árnyoldala, sötét szelleme (daimónja). Másrészt ugyanakkor ez a nap az emberiség egyik nagy szellemi tanítója, Buddha halálának napja – a Megvilágosodott „mennyei születésnapja”.[3] E napnak ő a jó szelleme (géniusza), fényes oldala.[4] Rudolf Steiner az 1912/13-as új antropozófiai naptár október 13-i napjánál mindössze négy keresztnevet tüntet fel, az első épp az Angelus. A görög eredetű latinos név jelentése: angyal. Az embert földi életútján – sőt, inkarnációi egész során át – egy angyali lény kíséri. A szellemtudomány tanításaiból tudjuk, hogy egy ember földi inkarnációinak lezárulásával – buddhává válásával – ez az angyali lény teljesítette addigi feladatát, s úgymond „felszabadul”, hogy magasabb hierarchikus fokra lépve még magasztosabb feladatoknak szentelhesse magát. Így történt ez Gótama Buddha angyalának esetében is. Ő az az angyali lény, akit az északi-germán mitológiában és a modern szellemtudományban is Widárnak neveznek. Rudolf Steiner szellemi kutatásai szerint ő az a szellemi lény, aki az 1879-ben arché fokra emelkedő, vagyis korszellemmé váló Michael helyére lép az arkangyalok mennyei hierarchiájában.[5]

A michaeli történésekben tehát ez az angyali lény, október 13-a angelusa is fontos szerepet játszik. Itt korunk egyik nagy titkát, Buddha egykori angyalának, a modern spirituális élet egyik fő inspirátorának,[6] a Krisztus-impulzust korszerű formában közvetítő Michaellel szorosan együttműködő Widár arkangyalnak a misztériumát érintjük.

Peter Selg

A gyógyítás bátorsága

Ita Wegmanról

„És ha mindahhoz, amit szellemi megismerésnek nevezünk, elsősorban bátorság kell, úgy a gyógyításhoz, a gyógymód megtalálásához is bátorság kell mindenekelőtt. És éppen ez az, ami a Goetheanumhoz tartozó arlesheimi Klinikai-Terápiás Intézetben él: a gyógyítás bátorsága, hogy azt, ami az ember egészéből a gyógyító erők ismereteként és lehetséges felhasználásaként fakad, az emberiség javára fordítsuk.”

(Rudolf Steiner, Arnheim, 1924. július 17.)

A kis kötet Peter Selg 2017. február 21-én, Berlinben elhangzott előadásának szövegét tartalmazza. Megjelent az arlesheimi Ita Wegman Intézet Kiadójánál 2017-ben.

K. B.

Marie von Sivers és Rudolf Steiner (1906)

Peter Selg

Előre kell haladnunk

Rudolf Steiner és

Marie Steiner-von Sivers

„Marie Steiner életének legnagyobb teljesítménye az volt, hogy 1902-től 1924/25-ig kibírta Rudolf Steiner munkatempóját, amely mindenki mást felőrölt már néhány hét alatt (amelytől mindnyájan összeroppantunk már néhány hét után).” (Walter Kühne)

„Marie von Sivers azonban mindig velem lesz. A mi szövetségünk felbonthatatlan.” (Rudolf Steiner)

A kis kötet Peter Selg 2017. március 14-én, Marie Steiner születésének 150. évfordulója alkalmából a dornachi Goetheanumban elhangzott előadásának szövegét tartalmazza. Megjelent az arlesheimi Ita Wegman Intézet Kiadójánál 2017-ben.

K. B.

Hármas tagozódás konferencia (1917 – 2017)

„Óriások vállán ülünk…”

Thomas Meyer előadásainak összefoglalója

„Óriások vállán ülünk. És hogy messzebbre látunk, az nem saját nagyságunknak vagy éleslátásunknak köszönhető, hanem annak, hogy az óriások a magasba emelnek, és a vállukon hordoznak minket.” (Chartres-i Bernhard)

A centrális antropozófia folyóirata

Rudolf Steiner és Marie von Sivers, a későbbi Marie Steiner (1904)

Visszatekintés a NOVALIS korábbi címlapjaira (NOVALIS screenshot history)

A steineri életmű két tartópillére

2002 májusában mutatták be Budapesten Emanuel Zeylmans Ita Wegman-életrajzának magyar kiadását. Jómagam hosszú éveken át baráti érdeklődéssel kísértem figyelemmel a munkáját, így aztán engem is felkértek, hogy Zeylmans-szal együtt én is tartsak egy előadást a könyvbemutatón. Nem is törtem sokáig  a fejem: Marie Steinert választottam témának. Döntésemre az a tény késztetett, hogy a fordító(nő)k körében, akik Zeylmans művét magyar nyelvre átültették, Marie Steiner feltűnő alábecsülésével, sőt olykor egyenesen az ő megvetésével lehetett találkozni.

Rudolf Steiner két oldalán: Ita Wegman és Marie Steiner

Ha azonban az idő kétirányú áramlásából kiindulva vesszük szemügyre Rudolf Steiner életútját, akkor beláthatjuk: Steiner teozófiai-antropozófiai munkásságának kezdetén – előrefelé haladva, előreirányuló áramlásként – Marie Steiner jelenik meg; Rudolf Steiner halálának időpontjától kiindulva, visszafelé haladva a munkásságában pedig Ita Wegman van jelen. Mindkét személyiség egyfajta támasztópillérként és tartóoszlopként áll ott Steiner életútján. Ezért az egyoldalú Ita Wegman-kultusz helyett tisztelettel és nagyrabecsüléssel kell adóznunk mindkettejüknek.

Az új francia elnök beszéde a párizsi nagypáholyban

Thomas Meyer

1917 – 2017

Szabadkőművesség, globalizáció

és hármas tagozódás

Rudolf Steiner világosan megkülönböztette egymástól a szabadkőművesség két formáját: a magasztos, általános emberi célokat követő és az egész emberiség szolgálatában álló szabadkőművességet, illetve a politikai csoportérdekeket szolgáló szabadkőművességet. Előbbibe nyerhetünk bepillantást az első három fok Steiner által megújított rituáléiban.[1] Utóbbiról pedig a következőket mondta: „Az az ügy, amelynek az egész emberiséget kellene szolgálnia – rasszra és különböző érdekekre való tekintet nélkül –, az bizony jó ügyből rosszá válik, ha egyes embercsoportok hatalmának alapjává teszik.” – Ezek a szavak abban az előszóban olvashatók, melyet Rudolf Steiner írt Karl Heyse Az antant-szabadkőművesség és a világháború című könyvéhez, 1918 októberében.

Az első világháború óta a szabadkőművességnek szinte csak ez a formája terjedt el és működik. Ennek bölcsője Anglia volt, ahol az 1717-es esztendő János-napján alapították meg az első londoni nagypáholyt, amely azonban még a szabadkőművesség előbbi formájához tartozott. Mindazonáltal ennek Európa-szerte létrehozott „fiókszervezetei” egyre inkább a politika és különféle csoportérdekek uszályába kerültek.[2] Ez különösen érvényes a Londonból kiindulva megalapított párizsi „Grand Orient de France” (»Franciaország Nagyoriense«) elnevezésű páholyra, melynek háborús politikája késztette Rudolf Steinert arra, hogy széttépje azt az oklevelet, amely feljogosította őt, hogy önállóan is végezhessen [szabadkőműves] szertartásokat.[3]

Albertus Magnus (Nagy Albert)

Ki volt Marie Steiner (3. rész)

Albertus Magnus

Marie Steiner középkori inkarnációja

A Marie Steiner-individualitás alexandriai inkarnációjának hosszas és mélyreható leírása után, az Okkult történelem-ciklus harmadik előadásában Rudolf Steiner csupán egy rövid utalást tesz ennek a személyiségnek a következő jelentős megtestesülésére, Marie Steiner középkori inkarnációjára: „És csak utalni tudok arra, hogy épp egy olyan individualitás, mint az, aki Hüpatiaként testesült meg, aki tehát magával hozta az orfikus misztériumok bölcsességét, és azt személyes módon élte át, egy következő inkarnációjában azután arra volt hivatott, hogy a fordított utat járja be: hogy minden személyes bölcsességet újra felvigyen az isteni-szellemi világba. Ezért Hüpatia valamikor a 12. és 13. század fordulóján az újabb kori történelem egyik jelentős, átfogó, univerzális szellemeként jelenik meg, aki nagy hatást gyakorolt mind a természettudományos, mind a filozófiai megismerésre, s ezek összegzésére.”[1]

Rudolf Steiner itt nem nevezi meg, hogy ki volt a középkornak ez az egyetemes tudósa, akiben Hüpatia individualitása újra megtestesült, ám az előadáshoz saját kezűleg írott jegyzeteiben – ahol egyértelműen karmikus közlések szerepelnek – a következő feljegyzés olvasható: „Hüpatia – Albertus Magnus”.[2]

Sir Edward Grey

Politikai bábfigurák a 20. században

Greytől Gorbacsovig

Egyesek és nullák (2. rész)

„Rudolf Steiner nézete szerint a politikai eseményeket alapvetően háromféle, teljesen különböző tudati szinten álló embercsoport határozza meg. Először is a politikai és publicisztikai bábok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy tevékenységükkel valójában kit vagy mit támogatnak. Azután a külső hatalmi körök, amelyek saját érdekeiket követik, és a marionettfigurák segítségével próbálják az eseményeket a saját önző érdekeiknek megfelelően alakítani. S végül az okkult hatalmi csoportok, amelyek szellemi világuralomra törekszenek, s ehhez az önző csoportérdekeket szolgáló hatalmi struktúrákat használják fel. Ráadásul mindezek az emberek olyan szellemi hatalmak hatása alatt állnak, akik saját érdekeiknek megfelelően próbálják befolyásolni az emberiség fejlődését.”[1]

„A politikusok gyakran képviselnek olyan politikai nézeteket, melyekről nem is tudják, pontosan honnan erednek. Így gyakran a legteljesebb naiv ártatlanságban szegődnek valamely politikai eszme szolgálatába, s gyakran észre sem veszik”, hogy eközben bizonyos okkult körök eszközévé és játékszerévé válnak. „Rudolf Steiner ezért hangsúlyozta 1917. január 7-i előadásában: »S éppen korunkban alakult ki különös együttműködés azok között, akik titokban, rejtett (okkult) módon a háttérben lesben állnak és szövögetik a szálakat, valamint azok között, akik mit sem tudnak ezekről a dolgokról, s az előtérben, a fizikai sík eseményeinek színterén élnek.«”[2]

Alexandriai Hüpatia

Ki volt Marie Steiner (2. rész)

  Az alexandriai inkarnáció (Alexandriai Hüpatia)

Marie Steiner karmikus életrajza

Rudolf Steiner kutatásainak fényében

Rudolf Steiner többször hangsúlyozta, hogy egy ember fejlődésének során nem csupán a születés és halál között eltöltött idejét, a földi életeit, hanem a halál utáni életét, a halál és az újabb születés között, a szellemi világban töltött idejét is figyelembe kell venni. A Marie Steiner-individualitás fejlődésével kapcsolatban erre minden inkarnáció után itt nem tudunk részletesen kitérni, ám ezen a ponton mégis meg kell állnunk, hiszen az eddig elénk tárt földi megtestesüléseit: az előkészítő jellegű hiberniai kelta inkarnációkat, majd az Orfikus misztériumtanítványként átélt föníciai-korai görög inkarnációt követő köztes időszakban ment végbe a Földön a Golgotai misztérium, az egész földfejlődés legjelentősebb eseménye. És ez azt jelenti, hogy – Rudolf Steinerhez, Ita Wegmanhoz és a michaelita áramlat többi vezető egyéniségéhez hasonlóan – a Marie Steiner-individualitás sem a Földön inkarnált állapotban, hanem a szellemi világból, a magasztos Nap-szférából nézte végig és élte át a kozmikus Napszellem, a Krisztus-lény földi megtestesülését.

Önarckép? Ki az a Csontváry?

A csontember és a csontvár

Csontváry, a Golgotai

A festő nevének dimenziói

(Csontváry géniusza, 14. rész)

„…élő lélekben, élő csontban, csontnak csontvárában

élő szellem lakik.”[1]

„Nézd a csontembert, s a Halált látod.

Nézz a csontok belsejébe, s a Feltámasztót látod.”[2]

Írásunk elején röviden már utaltunk a festő nevének jelentőségére. Hogy korántsem magától értetődő, hogy azt az individualitást, aki ebben az inkarnációjában haláláig a Kosztka Tivadar nevet viselte, „Csontváry”-ként ismerjük. Ezt az önelnevezést exoterikus értelemben „művésznévnek” is tekinthetjük (a külső tudomány és a művészettörténet-írás is annak tartja), ám ezoterikus értelemben itt egyfajta „beavatási névről” van szó: olyan névről, amely híven tükrözi az ő lényét, szellemiségét és festőként vállalt küldetését. Beszéltünk róla, hogy e név a művész szláv eredetű családnevének szellemes „magyarításából” ered (a Kosztka név a szláv nyelvekben, így lengyelül is azt jelenti: ’kis csont, csontocska’). Mezei Ottó kutatásaiból azt is tudjuk, hogy a festő a Kosztka név „magyarításakor” több névváltozattal is próbálkozott (Csontosy, Csontossy és í. t.), míg végül a „Csontváry”-nál kötött ki.[3] És arra is utaltunk, hogy a felvidéki gyógyszerész az 1900-as esztendőtől kezdve, festőként használta a „Csontváry” nevet – s nem véletlen, hogy „névváltoztatása” egybeesik a káli júgának nevezett „sötét korszak” végével, és az új szellemi fény által beragyogott „fényes korszak” beköszöntével.

De miért lett Kosztkából Csontossy, majd Csontváry? Mi az a „csontvár”? És ki a lakója – ki az ura – ennek a csontvárnak? Ki az a „Csontváry”?

Marie Steiner Novalis mellszobrával

Marie Steiner születésének 150. évfordulója

Ki volt Marie Steiner

Karmikus életrajza

Rudolf Steiner kutatásainak fényében

2017. március 14-én van Marie Steiner – teljes nevén Marie Steiner-von Sivers – születésének 150. évfordulója. Ő volt Rudolf Steiner legfontosabb élettársa, s ahogy Szergej O. Prokofjev fogalmaz: ő volt Steiner legjelentősebb munkatársa. Jórészt neki köszönhetjük, hogy Rudolf Steiner életműve ebben a formában létrejöhetett, és fennmaradt. Az ő áldozatos tevékenysége nélkül nem ismernénk, vagy nem ilyen formában ismernénk az antropozófiát.

Trump jobbján: Pence alelnök, Kushner és Churchill

Thomas Meyer

Trump – Amerika vagy az emberiség szolgálatában?

Az Amerikai Egyesült Államok 45. elnökét Donald Trumpnak hívják. Beiktatási beszéde[1] pofonként érte az USA elitjét és az amerikai médiát, s egyfajta hűségeskü volt a szuverenitás igazi letéteményeséhez – az amerikai néphez. Beszédét ugyanakkor teljesen áthatotta az USA szokásos kiválasztottság- és küldetéstudata a világban. „America first” (Amerika az első), „We will make America great again” (Ismét naggyá tesszük Amerikát) – ezek voltak Trump beszédének többször is elismételt és nagy tetszést kiváltó szlogenjei.

Ahrimán-fej (R. Steiner agyagmodellje)

Amerikai árnyékelnökség

A „világbéke” fejedelme és az ő

posztmodern prófétája

Ki áll Donald Trump mögött? – ez a kérdés sokakban felmerülhetett az új amerikai elnök választási győzelme után. Egy nemrég megjelent írás[*] meglepő választ ad a kérdésre, ugyanakkor szellemtudományos szempontból is megfontolandó összefüggésbe helyezi az új amerikai elnök „sikerének” titkát.

Csontváry: Fohászkodó Üdvözítő (részlet)

Buda-pesti „Buddha-pestis”

Teozófia, 1909, Budapest

„Egy Krisztusért, illetve Krisztus ellen vívott küzdelem játszódott le itt…”

(Csontváry géniusza, 13. rész)

Csontváry tehát – michaeli-rózsakeresztes inspirációja révén – az új szellemi fény és az éteriség festője akart lenni – az éteri Krisztus prófétája. De szava pusztában kiáltó szónak bizonyult a korabeli Magyarországon. Miért? – Mint mondtuk, az Annie Besant és az angol teozófus vezetők, illetve a Rudolf Steiner vezette német szekció (a későbbi Antropozófiai Társaság) közötti szellemi küzdelmek – a Krisztus újbóli eljövetele kapcsán dúló „spirituális világháború” – egyik sorsdöntő csatájára Budapesten került sor, az 1909 pünkösdjén nálunk megrendezett nemzetközi teozófus kongresszuson. Abban az évben, amikor Csontváry az utolsó olajképét, a Tengerparti sétalovaglást festi, majd – tíz évvel a halála előtt – felhagy a festői alkotással. Mi történt 1909-ben, a budapesti teozófus kongresszuson? Csontváry festői pályájának lezárulásával összefüggésben az 1909-es budapesti eseményeknek itt csak a meghatározó sajátosságaira tudunk rámutatni, ismét Szergej O. Prokofjev és Thomas Meyer szellemtudományos kutatásaira támaszkodva.[1]