A
Goetheanum Kiadó új katalógusa: a 2008/2009-es év könyvújdonságai; a
Goetheanum Kiadó négy kiemelt szerzője: Peter Tradowsky (1934),
Szergej O. Prokofjev (1954), Peter Selg (1963) és Judith von Halle (1972);
Peter Tradowsky új kötete: „És a fény bevilágított a sötétségbe…”;
Tradowsky életműve tudatosan Rudolf Steiner Polzer-Hoditz grófnak adott
szellemi végrendeletére épül (a két Jánosra, a Demetriusra és a Kaspar
Hauserre vonatkozó kérdésekre); Szergej Prokofjev új könyvsorozatának (Adalékok
Közép-Európa szellemtörténetéhez) első két kötete: Novalis és Schiller; Peter
Selg igen termékeny munkássága: évente 8-10 önálló kötet, főként az
antropozófiai gyógyászatról, Ita Wegmanról és munkatársairól, illetve Rudolf
Steinerről és ezoterikus tanítványairól (eddig Marie Steinerről,
Edith Maryonról, Michael Bauerről és Christian Morgensternről); Judith von
Halle új könyvei a dornachi Szoborcsoportról („Fából kifaragni, ami
krisztusi” - Rudolf Steiner, Edith Maryon és a
Krisztus-plasztika, és A
Goetheanum szoborcsoportja - Az „ember-ség” képviselője Lucifer és Ahriman
között), valamint evangéliumi
sorozata (Adalékok a Krisztus-esemény megértéséhez): a Miatyánk, a
keresztút és a Grál-vér, az utolsó vacsora, a betegségek és a gyógyítások, s
végül a „pokolraszállás” szellemi átélésből fakadó leírása.
A
Das Goetheanum hetilap és a hírlevél 2008/44. számának összefoglalója;
a hírlevélben: a norvég antropozófiai centenáriumról; Szergej Prokofjev
beszámolója második új-zélandi utazásáról (a szellemi központ mindig ott van,
ahol komoly szellemi munkát végeznek - ez a mélyebb értelme ezeknek az utazásoknak); Owen
Barfield angol antropozófus (1898-1997) Léleknaptár-fordításáról:
teljesen az angol nyelvszellemből kifolyólag egy olyan szöveget hozott létre,
amelyet a hagyományos értelemben nem is nevezhetünk fordításnak, hanem a
saját szellemi élményéből kiinduló, nyelvteremtő - illetve a saját nyelvéből merítő - újraköltésnek; a hetilapban: Középpontban:
Oroszország. Gerd Weidenhausen átfogó tanulmánya Oroszország 20. századi
történelmének, jelenének és jövőjének szellemi összefüggéseiről (a nyugati
ideológiák keleti exportja: a „szocialista”, majd a „vadkapitalista kísérlet”
Oroszországban; az orosz népszellem jövőbeli feladatai); Valerian Gorgoshidze
cikke a grúz népszellemről és Grúzia jövőjéről: Oroszország és Grúzia
viszonya egyfelől a kenyér és a bor, Krisztus testének és vérének,
Én-erejének kapcsolata („Ez az egyik kulcs Grúzia és általában a Kaukázus
megértéséhez: a Kaukázushoz láncolt Prométheusz, az Én-erő szabadulni akar,
és szabadulnia is kell ahhoz, hogy az orosz kulturális térség betölthesse a
maga feladatát”), más szempontból pedig egyfajta anya-fiú kapcsolat: a grúzok
mint az Istenanya népe és az oroszok mint Krisztus-nép között („Ne
harcoljatok a grúzok ellen - szólt egy orosz szent az oroszokhoz -, mert ha Grúzia ellen harcoltok, akkor az
Istenanya ellen harcoltok”); Szergej Prokofjev szellemi visszatekintése
Alekszandr Szolzsenyicin életútjára (2008-1918) - visszafelé, Rückschauban, a (földi) haláltól a
születésig (Egy michaelita szellem): „2008. augusztus 3-án lépte át
Alekszandr Szolzsenyicin a halál küszöbét. Szergej Prokofjev cikke egy
michaelita szellem küzdelmét írja le a (bolsevik) sárkánnyal”; Szolzsenyicin
mint az orosz nép lelkiismerete, mint a démoni rendszer megkínzott és
meggyilkolt millióinak szószólója; Szolzsenyicin szoros kapcsolata az orosz
népszellemmel; Szolzsenyicin michaelita erényei: a bátorság, a megalkuvás
nélküliség és az élethivatásához való rendíthetetlen hűség; életének próbatételei:
műveinek elhallgattatása, munkatábor (Gulag), betegség, száműzetés (Svájc,
majd Észak-Amerika); rövid és tragikus kimenetelű érintkezése az
antropozófiával: „De feltételezhetjük, hogy az antropozófiával való rövid
találkozásnak a szellemi világban nagy jelentősége lesz ennek az
individualitásnak a további élete szempontjából”; az 1917-es év mint az
orosz, az európai, sőt az egész világtörténelem sorsdöntő esztendeje: a
sötétség szellemei elözönlik a történelem színpadát - az erről való tudás „ott élt Szolzsenyicin lelke mélyén,
hiszen mivel 1918. december 11-én jött a világra, így még születése előtt
átélhette a démoni lényeknek ezt a földre taszítását, amit Michael vitt
véghez az érzékfeletti világokban, s földi megtestesülése során később ezért
volt képes tévedhetetlen intuícióval felismerni, hogy a földön most hol
működnek ezek a sötétségszellemek, és hogyan lehet őket legyőzni a michaeli
impulzusból kiindulva.”
|