A népszellem alászállt

Az akkori események kortörténeti és spirituális aspektusait kell megvizsgálnunk. Az 1956-os forradalom a szabadság jeladása volt, egy olyan történelmi esemény, amelyet igen erőteljesen lehetett érzékelni: a „numen adest” (az isteni erő közreműködését, az istenség megjelenését), egy isteni akarat és útmutatás jelenlétét lehetett érezni azokban a napokban. És nem csupán önmagunkban, hanem a környezetünkben, sőt az egész országban. Ez a néhány nap (a szó spirituális értelmében is) jelentős szellemi élmény volt sokak számára. 1956 (éppen 33 évvel 1989 előtt) a történelem egy kiemelkedő pillanata volt: a népfelkelés és a forradalom napjai tiszták és átszellemültek, inspiráltak voltak, a szellem jelenléte szinte kitapintható volt. 1956 egy fontos szellemi történés, egy jelentős spirituális esemény volt: a géniusz alászállt, a népszellem leereszkedett, és ott volt az utcán az emberekkel. Ez még az emberek viselkedésében is megfigyelhető volt: a külvárosokból beözönlő munkástömegek nem fosztották ki az ékszerboltokat, pedig a kirakatok be voltak törve; az utcán nyitott dobozokban pénzt gyűjtöttek a sebesültek családjainak, és senki sem lopta el a pénzt. Az isteni boldogság, az üdvözültség érzése úszott a levegőben; a derű, a nagylelkűség és a humor uralkodott. És aztán jött az összeomlás: a szovjet-orosz támadással egy csapásra eltűnt ez a szellemiség, és akkor a boltokat is rögtön kifosztották.

Kivonat Vekerdy Tamás és Darvas János beszélgetéséből 1956 ötvenedik évfordulóján. Megjelent a Das Goetheanum 2006/43. számában (2006. október 20.). Összeállította és fordította: Korcsog Balázs