Peter Selg

Willem Zeylmans

van Emmichoven

Antropozófia és Antropozófiai Társaság

a 20. században

1920 decemberében azután Willem Zeylmans maga utazott Svájcba, a Bázel melletti Dornachba („Az antropozófiához való viszonyom időközben olyanná vált, hogy heves vágyat éreztem arra, hogy Rudolf Steinerrel találkozzam.”). Willem Zeylmans személyesen szerette volna hallani Rudolf Steinert, s egyúttal Ingeborg Drooglever Fortuynt is viszont akarta látni, a jegyesét, akit 1915-ben ismert meg, és akivel az elmúlt évben, az 1919-es esztendőben jegyezték el egymást. Ingeborg öt évvel fiatalabb volt Willem Zeylmansnál, és egy tekintélyes családból származott, apja városi tanácsos volt, majd Rotterdam polgármestere, anyja pedig egy szociálisan rendkívül elkötelezett antropozófus. Korábbi jogi tanulmányai után az éppen huszonkét éves Ingeborg most euritmiát tanult Dornachban Annemarie Donathnál, amiről számos levelében tudósította Willem Zeylmanst. Ifjú jegyese tehát a fából épült Goetheanum környezetében folytatta tanulmányait, tagja lett az Antropozófiai Társaságnak, Rudolf Steiner előadásait hallgatta és teljesen az euritmiának élt, a modern idők egyik misztériumi művészetének.

1920. december 17-én Willem Zeylmans és Ingeborg Drooglever Fortuyn együtt ültek a dornachi asztalosműhelyben, és Rudolf Steinerre vártak. Zeylmanst erőteljesen megragadta ennek az első találkozásnak a légköre, s benyomásairól később meglehetős részletességgel számolt be:

„Kint dermesztő hideg volt. Dornachot belepte a hó. A színpad melletti kék függöny egyszer csak felemelkedett, és Rudolf Steiner, akit képekről már ismertem, odalépett az előadói pulpitushoz. Ebben a pillanatban az újrafelismerés közvetlen élményében volt részem. Olyannyira, hogy egyszerre képek egész sora merült föl bennem, meghatározatlanul utalva olyan korábbi helyzetekre, amikor Tanítómként látom őt az évezredeken át. Ez volt a leghatalmasabb élmény, melyben egész életem során részem volt. Sokáig úgy ültem ott, mint aki nincs teljesen magánál (…).”

Willem Zeylmans nem volt szűk látókörű ember, és nem volt a túlzások embere sem: egy világra nyitott, világpolgárként gondolkodó holland volt, akinek élettörténete bővelkedett az emberi találkozásokban és erőteljes tapasztalatokban. Ezt az élményét azonban, amikor először pillantotta meg Rudolf Steinert, amint az előadói pulpitus felé tart, Willem Zeylmans egész élete „leghatalmasabb élményének” nevezte visszaemlékezéseiben, olyan élménynek, melyet az újrafelismerés érzése és a sorsával összefüggő képek sora kísért.

Willem Zeylmans orvos volt és művész, a nyelvben és a színek világában élt, és egy valódi gyógyítóművészetre vágyakozott: a szabad individualitás alkotóerejéből fakadó szociális és gyógyító tevékenységre. S ekkor a dornachi asztalosműhely egyszerű épületében megtalálta azt a szellemi tanítót, aki minden bizonnyal a segítségére lehet abban, hogy rátaláljon erre az útra.

„Mikor az előadás véget ért, a menyasszonyom azt mondta, hogy most bemutat engem Rudolf Steinernek, hiszen ez kedvére való, mivel szeretne megismerni fiatal embereket. Nekem ez eszembe se jutott, de ha így volt szokás, akkor hát legyen. Előrementem tehát Ingeborggal, és ő bemutatott neki. Rudolf Steiner ekkor így szólt: »Már régóta vártam itt Magát.« Azt hittem, ezt úgy érti, hogy én már hosszabb ideje Dornachban vagyok. »De Doktor úr, én csak ma érkeztem, késő délután« - válaszoltam, mire ő kedvesen elmosolyodott és azt felelte: »Ezt én egyáltalán nem így értettem.«”

Willem Zeylmans Rudolf Steiner előadásának elején a sorsával összefüggő képeket élt át félig tudatos, álomszerű állapotban. Rudolf Steiner nyilván világosabban átlátta az egész helyzetet, és örült annak, hogy Zeylmans megérkezett Dornachba.

Miután bemutatták Rudolf Steinernek, Willem Zeylmans megragadta az alkalmat, hogy személyes beszélgetést kérjen tőle, és Steiner már a rákövetkező napra, december 18-án délután három órára magához hívatta őt a műtermébe. Edith Maryon azonban -, aki Rudolf Steiner munkatársa volt a „Ember-ség képviselőjét” ábrázoló szoborcsoport megalkotásában, és aki azon fáradozott, hogy a Tanító és Beavatott személyét és művét megóvja a látogatóktól - nem akarta odaengedni hozzá Zeylmanst. Az Edith Maryonnal a műteremben történt találkozásáról Zeylmans később a következőket írta: „Nem túl szívélyesen megkérdezte tőlem, hogy mit akarok. - »Találkozót beszéltem meg Dr. Steinerrel.« - »Dr. Steiner ma senkit sem fogad.« - »De kérem, ezt ő mondta nekem.« - »Nem, ő ma senkit sem fogad.« - Ez már több a soknál, gondoltam. - »Kérem, legyen olyan szíves, és jelentsen be neki« - mondtam. De még mielőtt egy újabb visszautasítást kaptam volna, kinyílt az ajtó, és egy hölgy lépett ki rajta, aki - mint később megtudtam - szintén holland volt, és azt mondta: »Jöjjön be, kérem, a Doktor úr már várja Magát.«” Valószínűleg Mieta Waller volt az, aki ily módon - mintegy Edith Maryon mellett elhaladva - vezette be Willem Zeylmanst Rudolf Steiner saját műtermébe. „Végül csak bejutottam. (…)”

Peter Selg Willem Zeylmans van Emmichoven. Anthroposophie und Anthroposophische Gesellschaft im 20. Jahrhundert [Willem Zeylmans van Emmichoven. Antropozófia és Antropozófiai Társaság a 20. században] című könyve az arlesheimi Ita Wegman Intézet Kiadójánál jelent meg 2009 júliusában. A részleteket összeállította és fordította: Korcsog Balázs

Peter Selg könyveiről a NOVALIS-ban:

Rainer Maria Rilke és Franz Kafka (Életút, betegség és sors a 20. században)

Szellemi ellenállás és felülemelkedés (Ita Wegman 1933-1935)

Christian Morgenstern (Útja Rudolf Steinerrel)

Krisztus éteri újraeljövetele (Két előadás az Ötödik evangéliumról) (Szergej Prokofjevvel közösen)

Rudolf Steiner és Felix Koguzki (Miként járult hozzá a gyógynövénygyűjtő az antropozófiához?)