| A Paradicsom két fája és a két Jézus-gyermek (1. rész) Első megjelenés: Novalis.hu, 2010. dec. 29. |
|
|
| 2021. december 21. | |
|
 A két Jézus-gyermek a templomban A paradicsomi fák titka Karácsonyi antropozófiai szemlélődés
A két Jézus-gyermek
Karácsony ünnepének antropozófiai értelmezéséhez hozzátartozik, hogy tudjunk a két Jézus-gyermek létezéséről, akik az idők fordulóján csaknem egy év különbséggel jöttek a világra Palesztinában. A paradicsomi fák imaginációja szoros összefüggésben áll a két Jézus-gyermekkel. Szergej O. Prokofjev alábbi cikkében a két fa ősképét vázolja fel, és azt, hogy ennek mi a jelentősége korunk embere számára. Az emberiség egész történetében aligha lehet nagyobb ellentétet elképzelni, mint az idők fordulóján született két Jézus-gyermek ellentétét. A Máté-evangéliumban szereplő, január 6-án született Jézus-gyermek esetében az emberiség egyik legöregebb és legérettebb individualitásáról van szó, arról az individualitásról, aki a Nap-orákulum nagy vezetőjének, „Manunak a kedvenc tanítványaként” már az ősi Atlantiszon magas beavatási fokokat ért el.[1] Ez az individualitás az Atlantisz utáni első korszakban hét egymást követő inkarnációja során sajátította el a szent risik bölcsességének hét áramlatát, hogy azután egy nyolcadik megtestesülése folyamán a saját lelkében hozza létre ezen áramlatok szintézisét. Ez oly módon ment végbe, hogy ez az individualitás ebben az inkarnációjában vakon és süketen jött a világra, s így csak a saját benső világával szembesülvén, vissza tudott emlékezni a szent risik bölcsességének hét áramlatára, s egyfajta kelyhet alkotott belőlük, amelyben képes volt felfogni az eljövendő Krisztus hatalmas kinyilatkoztatását Ahura Mazda, a nagy Nap-aura alakjában.[2] Ezáltal készült föl ez az individualitás arra, hogy Zarathusztra néven az Atlantisz utáni második kultúrkorszak megalapítója legyen, mely korszaknak az volt a feladata, hogy első ízben és megfelelő módon vezesse el az emberiséget az anyagi világ megismeréséhez és a vele folytatott küzdelemhez. Zarathusztra a Krisztus előtti hatodik században Babilonban testesült meg Zarathasz néven. Ebben az inkarnációjában három tanítványa volt, akik később a három napkeleti bölcsként Palesztinába mentek, hogy hódolatukat tegyék egykori tanítójuk újbóli megtestesülése előtt. Ebben az inkarnációjában ugyanis Mesterüknek a legmagasztosabb feladatát kellett véghezvinnie.[3] Hiszen miután már korábbi földi életei során feláldozta az étertestét Mózesnek, az asztráltestét pedig Hermész Triszmegisztosznak, az egyiptomi kultúra megalapítójának, most készen állt arra, hogy meghozza legfőbb áldozatát: hogy a Jordán-keresztelő során elhagyja a názáreti Jézus általa előkészített testét, s azt Krisztus rendelkezésére bocsássa, akit ő mint Ahura Mazdát, mint Nap-szellemet már évezredeken keresztül szolgált.[4] Rudolf Steiner szellemi kutatása szerint egészen más volt az eredete a másik Jézus-gyermeknek, akiről a Lukács-evangélium tudósít. Az ő esetében egy olyan individualitással van dolgunk, aki az idők fordulóján voltaképpen először érkezett a Földre. Ádám női testvérlelkeként ezt az individualitást a bűnbeesés után megóvták annak következményeitől, s az ember mennyei képmásának hordozójaként őrizték meg őt a szellemi világokban. Onnan kísérte az emberiség további fejlődését, és a misztériumokban mindig kapcsolatban állt az ott működő beavatottakkal. Ez a Lukács-féle Jézus-gyermek olyan paradicsomi lényként jött a világra az idők fordulóján, aki még nem rendelkezett földi tapasztalatokkal, s így az ember gyermeki erőit testesítette meg, azok eredendő tisztaságában.[5] Ez a Lukács-féle Jézus-gyermek életének tizenkettedik esztendejében befogadta a lelkébe Zarathusztra individualitását, s ily módon ez a két lélek, a legfiatalabb és az egyik legöregebb, tizennyolc éven keresztül közösen készítette elő a földi burkot a Krisztus-lény számára. Csak az eljövendő Krisztusért együtt végzett áldozatos tevékenységük révén vált egyáltalán lehetővé Krisztus földi megtestesülése.
Megjelent a Das Goetheanum 2010/51-52. számában. Magyar nyelvre átültette: Korcsog Balázs
Szergej O. Prokofjev: A paradicsomi fák titka (Karácsonyi antropozófiai szemlélődés) 1. fejezet: A két Jézus-gyermek 2. fejezet: A paradicsomi fák jövője: a két fa egyesülése 3. fejezet: A Krisztushoz vezető michaeli út
JEGYZETEK
[1] Lásd Rudolf Steiner: Das Prinzip der spirituellen
Ökonomie im Zusammenhang mit Wiederverkörperungsfragen [A spirituális ökonómia
elve - reinkarnációs
kérdésekkel összefüggésben] (GA 109),
1909. február 19-ei előadás.
[2] Uo., 1909. május 25-ei előadás.
[3] Lásd Uő.: A Máté-evangélium (GA 123), 1910.
szeptember 6-ai előadás; valamint Szergej O. Prokofjev: Die Mysterien der
Hirten und der Könige im Lichte der Anthroposophie [A pásztorok és a királyok
misztériumai az antropozófia fényében], Dornach, 1998.
Kapcsolódó anyagok:
A bázeli Lukács-evangélium, amelyben Rudolf Steiner először beszél a két Jézus-gyermekről Krisztus éteri újraeljövetele. Két előadás az Ötödik evangéliumról (Szergej O. Prokofjev és Peter Selg első közös kötete) Az Ötödik evangélium: „a megismerés evangéliuma” (Beszélgetés Szergej O. Prokofjevvel) Krisztus éteri újraeljövetele (Szergej O. Prokofjev az antropozófia eredendő indítékairól) |
|
| Utolsó frissítés ( 2024. május 07. ) |
| < Előző | Következő > |
|---|