Hammacher új könyve a misztériumdrámákról

A müncheni misztériumjátékok

Az antropozófia Bayreuthja*

(Schuré, Steiner és Wagner)

 

Edouard Schuré** francia író, költő és esztéta volt, Marie von Sivers (a későbbi Marie Steiner) és Rudolf Steiner barátja és munkatársa, a francia teozófiai élet egyik vezető alakja. Francia volt, a francia szellemiség gyökereit kutatta (például A kelta lélek és a francia szellem című tanulmányában), de több szálon is kötődött a németséghez: erre már születésének helye, a francia-német határon fekvő, örökös francia-német konfliktusok tárgyát képező Elzász és székhelye, Strassburg (franciául Strasbourg) városa is utal jelképesen. Schuré húsz esztendővel idősebb volt Steinernél (éppen a michaeli küzdelem kezdetének évében született), de négy évvel túlélte őt (1841-1929).

Marie és Rudolf Steiner, illetve Edouard Schuré közös történetéhez és az egész antropozófiai mozgalom sorsához az a drámai szakítás is hozzátartozik, ahogyan hármójuk baráti és munkakapcsolata 1916-ban véget ért. 1916 nyarán ugyanis Rudolf Steiner egy olyan levelet talált dornachi íróasztalán, amelyikben Schuré azzal vádolta meg Marie Steinert, hogy politikai ügynökként az össznémet törekvések érdekében tevékenykedik. Schurének ez a vádja megbetegítette Marie Steinert, a szó szoros értelmében megbénította őt, olyannyira, hogy ezek a bénulási tünetek a későbbiek során is minden lelki megrázkódtatás alkalmával újra és újra jelentkeztek nála, és komolyan akadályozták őt a mozgásban.

De visszatérve kapcsolatuk gyümölcsöző időszakához és Schurének a németséggel való szoros kapcsolatához: ide tartozik (elzászi szülővárosán és lakhelyén, illetve a Marie, majd Rudolf Steinerrel való együttműködésén túl) a Richard Wagner zenéje iránti elkötelezettsége is. Schuré ugyanis - Steinerrel ellentétben - mindvégig Wagner zenéjének és törekvéseinek lelkes híve és hirdetője volt, és neki is nagy szerepe lehetett Rudolf Steiner Wagnerhez való viszonyának megváltozásában: abban, hogy Steiner ifjúkori Wagner-ellenességétől, a wagneri zene barbárságának hangsúlyozásától (amiről például az Életutam 4. fejezetének elején is olvashatunk) egészen odáig jutott el, hogy Wagner muzsikájában - az új misztériumoknak, a fordított kultusznak és a jelenlegi (germán) kultúrkorszaknak: a tudati lélek korának megfelelő (a szó szoros értelmében korszerű) muzsikát - korunk zenéjét ismerte fel. Továbbá hogy a tudomány, a művészet és a vallás egykorvolt egységének helyreállítására tett kísérletet, a szellemi élet e három területének újraegyesítésére irányuló törekvést látott a wagneri zenedráma mitologikus és drámai, költői és zenei összművészetében (Gesamtkunst), amiről például az 1908-as stuttgarti ciklus, A világ, a Föld és az ember végén beszél (GA 105). Rudolf Steiner tehát Wagner zenedrámai-összművészeti elképzeléseit hasonlónak, sőt szellemileg rokonnak érezhette saját antropozófiai célkitűzéseivel: a régi misztériumok megújításával; a tudomány, a művészet és a vallás megújult, korszerű formában való újraegyesítésével; lényegében pedig a tudati lélek korának és az új michaeli korszaknak megfelelő új misztériumok megalapításával.

Ez a törekvés vezette Schuré és Steinerék két legnagyobb közös vállalkozását: az ókori görög eleusziszi misztériumok felújítását az 1907-es Müncheni Pünkösdi Kongresszushoz és Rudolf Steiner müncheni rózsakeresztes ciklusához kapcsolódva, illetve Schuré másik misztériumdrámájának, a Lucifer gyermekeinek 1909. augusztusi müncheni bemutatóját és Rudolf Steiner ezt követő Kelet-Nyugat-ciklusát (A Kelet a Nyugat fényében - Lucifer gyermekei és Krisztus testvérei). 1910-től 1913-ig azután Schuré drámáinak ismétléseivel és Rudolf Steiner négy misztériumdrámájával (wagneri hasonlattal élve: Steiner Ring tetralógiájával) folytatódtak az antropozófiai mozgalom müncheni „nyári játékai”.

Edouard Schuré misztériumdrámái a müncheni „ünnepi játékokon”:

1907. május 19.: az Eleuszisz szent drámájának ősbemutatója

1909. augusztus 22.: a Lucifer gyermekeinek ősbemutatója

1910. augusztus 14.: a Lucifer gyermekeinek ismétlése

1911. augusztus 13.: az Eleuszisz szent drámájának első ismétlése

1912. augusztus 18.: az Eleuszisz szent drámájának második ismétlése

Rudolf Steiner misztériumdrámái a müncheni „ünnepi játékokon”:

1910. augusztus 15.: A beavatás kapuja (Rózsakeresztes misztérium) - ősbemutató

1911. augusztus 15.: A beavatás kapuja (Rózsakeresztes misztérium) - első ismétlés

1911. augusztus 17.: A lélek próbatétele - ősbemutató

1912. augusztus 20.: A beavatás kapuja (Rózsakeresztes misztérium) - második ismétlés

1912. augusztus 22.: A lélek próbatétele - ismétlés

1912. augusztus 24.: A küszöb őre - ősbemutató

1913. augusztus 19-20.: A küszöb őre - első és második ismétlés

1913. augusztus 22-23.: A lelkek ébredése - ősbemutató és ismétlés

Az elmondottakat összegezve megállapíthatjuk, hogy Edouard Schurének mintegy összekötő vagy közvetítő szerepe volt Rudolf Steiner életútján és az antropozófia történetében, több szempontból is. Az elzászi író egyfajta hídszerepet játszott

- a francia és a német szellemiség,

- az elzászi Odília-hegy és a dornachi/arlesheimi Odília-domb,

- Marie von Sivers (a későbbi Marie Steiner) és Rudolf Steiner,

- Richard Wagner, a nagy Varázsló és Rudolf Steiner, a nagy Tanító; illetve a barbárnak és a korszerűnek tekintett wagneri muzsika, valamint

- az eleusziszi mint a régi és az antropozófia mint az új misztériumok megtestesítője között.

Korcsog Balázs

Kapcsolódó anyagok (Wagnerről a NOVALIS-ban): 

Dornach volt élete álma (Szergej O. Prokofjev találkozása Wagner Lohengrinjével)

* Az antropozófia Bayreuthja: Dornach - a dornachi Goetheanum. Az 1907 és 1913 között Münchenben megrendezett „ünnepi játékokat” tehát - az elképzelések szerint később neki teret adó és eredetileg Münchenbe tervezett János-épülettel (a Johannesbauval) együtt - az antropozófia korai vagy elő-Bayreuthjának tekinthetjük. (II. Lajos bajor király eredetileg szintén Münchenben akarta felépíttetni a Festspielhaust Wagner zenedrámáihoz. Figyelemreméltó párhuzamnál itt jóval többről van szó. Wagner: München - Bayreuth, Steiner: München - Dornach.)

** Ejtsd [éduár süré].

A cikk nyomtatott formában az Antropozófia című folyóirat 2011. Mihály-napi számában jelent meg