Peter Tradowsky és Thomas Meyer írásai

2001. szeptember 11.

- az új Pearl Harbor

A 21. század őskatasztrófája

A 2001. szeptember 11-ei támadásokkal kapcsolatban bebizonyosodott, hogy a New York-i World Trade Center (a Világkereskedelmi Központ) két tornya nem a repülőgépek, hanem robbantás miatt omlott össze.

E szörnyűséges tény a koppenhágai Niels Bohr Intézet egyik kutatójának, Niels Harrit professzornak az egyik tanulmánya révén vált bizonyossá, mivel a New York-i ikertornyok porában el nem égett nanotermit volt kimutatható. Ez a katonai célokra kifejlesztett robbanóanyag néhány másodperc alatt 3000 fokos hőmérsékletet képes előállítani, ami még az acélt is megolvasztja, míg a kerozin csak 600 fokos hőt termel, s így nem képes az acélt megolvasztani. E vizsgálat eredményének jelentősége szinte felbecsülhetetlen (melyre ráadásul egy elismert szakértő jutott), hiszen ez a sarokköve az ezzel kapcsolatos, s immár megcáfolhatatlan fejtegetéseknek.

A kulisszák mögött a terroristák és az amerikai titkosszolgálat nyilvánvalóan összejátszottak egymással, nem a tudatos együttműködés értelmében (egy közös akció keretében), hanem - ahogy azt Pearl Harbor példája is mutatja - egy közelgő támadás saját célokra való felhasználásával. Ezt az állam által elkövetett bűncselekményt nem a szokványos értelemben vett államérdekből követték el, hanem azért, hogy erkölcsi alapot és ürügyet szolgáltasson egy politikai célhoz: Irak és Afganisztán megtámadásához (illetve az egész ún. terror elleni háborúhoz).

Peter Tradowsky: Die Stunde des Widerstands [Az ellenállás órája]. Verlag für Anthroposophie, 2010

Mostanra minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a New York-i ikertornyokat felrobbantották - éppúgy, mint a 47 emeletes 7-es épületet, amelybe nem is csapódott repülőgép. A tornyok maradványai és romjai között nanotermit nyomait találták, egy katonai célokra használt robbanóanyagét, mely elegendő hőt termel ahhoz, hogy az acélt is képes legyen megolvasztani. A New York-i robbantások nem állnak semmiféle ok-okozati összefüggésben a repülőgépek becsapódásával: a kerozin égésekor keletkező hő messze alatta marad az acél olvadáspontjának. A dán tudós, Niels Harrit és kis kutatócsoportjának érdeme, hogy 2009 tavaszán fényt derített ezekre a tényekre.

Összeállította és fordította: Korcsog Balázs