Ezzel arra a jelenetre utalt Goethe Faustjának második részéből, amelyben - annak ellenére, hogy Mefisztó megpróbálja őt megakadályozni ebben - Faust elkezd behatolni a dolgok szellemi, örök ősképeinek vagy ősokainak világába. A fausti november 9-ét tehát bizonyos szempontból e nap pozitív ősképének tekinthetjük: Faust törekvéseihez az is hozzátartozik, hogy átlépje a hétköznapi és az érzékfeletti tudatállapot közti küszöböt. A német történelem e napon bekövetkezett eseményei viszont -, amelyeket a meghasonlottság érzése vesz körül - tévútra vezető, félresiklott küszöbátlépésekről tanúskodnak, mégpedig a lefelé, a démonikus, küszöb alatti világba való átlépésről tesznek tanúbizonyságot.

Ennek a Rudolf Steiner életében és fejlődésében oly jelentőségteljes napnak egy másik rétegét is figyelembe kell vennünk. November 9. általában is különleges napnak számít. Ahogyan azt Peter Sloterdijk egyszer ismeretterjesztő formában kifejtette, ezt a napot - különösen a német szellemtörténetben - mintegy a túlvilágiság, s olykor egyfajta félelemmel teli titokzatosság, vagy a kettéhasadó szakadék, a mindent elnyelő feneketlen mélység légköre veszi körül. Ez utóbbival kapcsolatban gondoljunk csak 1923. november 9-ére (Hitler puccskísérletére), az 1938-as birodalmi kristályéjszakára (a zsidóellenes pogromra Németországban), vagy akár a berlini fal 1989. november 9-i ledöntésére.