1911. december 1.

  A második találkozás

Friedrich Rittelmeyer Rudolf Steiner nürnbergi előadásán (Jézustól Krisztushoz)

A Rudolf Steinerrel, a nagy tanítóval való találkozás révén Friedrich Rittelmeyer nemcsak hogy teljesen önmaga maradt, hanem valójában így jutott el önmagához, és az emberiséggel szembeni feladatához. Friedrich Rittelmeyer volt ugyanis az, aki először ismerte fel, milyen gyökeres fordulat és új kezdet előtt áll a kereszténység, s ő lett ennek az új keresztény korszaknak az egyik előfutára. A modern apostolokként megjelenő személyiségek közül Friedrich Rittelmeyer volt az, akinek köszönhetően a keresztény egyház egyesült a hatalmas, új keresztény sorssal. Rittelmeyer egész életére és munkásságára a „Jézustól Krisztushoz” megnevezés lenne a legjellemzőbb, ami egyébként annak az előadássorozatnak a címe, melyet Rudolf Steiner első találkozásuk idején tartott (1911 októberében). (Emil Bock)

Friedrich Rittelmeyer visszaemlékezéseiben a következőket olvashatjuk a Rudolf Steinerrel való második találkozásáról:

Negyedévvel később úton voltam Rudolf Steiner Jézustól Krisztushoz című nürnbergi előadására. Magammal vittem néhány barátomat, köztük néhány orvost is. „Elfogulatlanul fogjuk meghallgatni, vajon ez az ember többet tud-e mondani Krisztusról, mint amennyit én magam is tudnék.” Az előadás csalódást okozott. Már külsőleg is zavart néhány dolog: a bunda, amiben Steiner érkezett, a cvikker, amin keresztül mustrálta a jelenlévőket, a feltűnő fekete sál. De így szóltam a mellettem ülő barátomhoz: Alaposan vegye szemügyre ezt az embert! Ha korunkban valaki felsőbbrendű ember, akkor ő az! Az előadás után azonban fájó érzés fogott el: már tudom, hogy ez az ember sem tud eleget mondani nekem Krisztusról! Fel kell adnom a reményt, hogy támogatást kapjak tőle azon a területen, melyet leginkább a sajátomnak éreztem: a vallásén.

Ezen a nürnbergi előadáson csupán egyetlen erőteljes és pozitív benyomásom volt: az a rendkívüli szellemi erő és mozgékonyság, mellyel Steiner az előadás során folyton újraformálta az arcát. Egyszer egészen fiatalnak nézett ki, máskor egészen sápadtnak; hol férfiasan erősnek, hol nőiesen törékenynek; volt, hogy úgy nézett ki, mint egy száraz tanító, máskor pedig úgy, mint egy átszellemült Dionüszosz. Ez a folytonos változás felkeltette érdeklődésemet, mivel ilyesmivel még nem találkoztam. Más előadókhoz képest, akiket hallottam, neki legalább tízszer akkora átalakulási képessége volt. És a belső lehetőségek soha nem látott tárháza. Tehát a szellem hatalmas túlereje a test fölött? A szellemi élet túláradó bősége? Talán mégis felsőbbrendű ember? Vagy úton van afelé? - Az előadás után megkérdeztem Dr. Steinert, hogy beszélhetnék-e vele valamikor.

Amikor közelgett a személyes találkozás időpontja, midőn szemtől szemben kell majd állnom Rudolf Steinerrel, így szóltam a barátomhoz, Michael Bauerhez: „Valamiféle kellemetlen érzés fog el. Mi van, ha ez az ember tényleg látja az aurát?” Michael Bauer finoman és elégedetten elmosolyodott: „De hisz’ azt a Jóisten is látja!” - mondta. Ekkor feltámadt az önérzetem: „Nekem aztán teljesen mindegy, hogy mit lát. Felőlem azt lát, amit akar.” A Maximilian Szálló előtt, ahol Steiner ekkor lakott, még végigfutott a fejemben: Na igen, ma neked van nagy gyülekezeted, neki meg kicsi, de ha igaza van, akkor húsz év múlva neki lesz nagy gyülekezete, és neked kicsi. De ő olyan emberekkel szeretne találkozni, akiket ez nem érdekel.

Fent, a félig nyitott ajtóban állt Rudolf Steiner, épp egy másik vendéget kísért ki, és roppant figyelmesen nézett, míg lassan felmentem a lépcsőn. Sohasem láttam még embert, aki ennyire figyelmesen szemlélne, ahogyan ő tudott. Olyan volt, mintha - teljesen mozdulatlanul, de önzetlen odaadással - a másik embert mintegy újraalkotná önmagában, saját lelkének egy finomabb részében, melyet erre a célra kínált fel neki. Nem gondolkodott a másikról, hanem sokkal inkább egy belső, szellemi másolatot készített róla, melyben a másik ember egész lénye megnyilatkozhatott. Csak jóval később kaptam magyarázatot erre a figyelmes tekintetre, amikor Rudolf Steiner azt mondta, hogy egy ember járásából sok mindent meg lehet tudni arról, milyen lény volt a korábbi megtestesüléseiben.

Az első mondataimnak bizonyára nem túlzottan örült Rudolf Steiner. „Az Ön okkult megismerései” - mondtam - „nem igazán érdekelnek. Nekem vallásos élményeim vannak, s e téren végtelen sok feladatot látok magam előtt. Az okkult dolgokhoz amúgy sincs tehetségem, s különben is féltem az idegeimet. De lenne Önhöz néhány kérdésem az ember továbbfejlődésével kapcsolatban.” Rudolf Steiner türelmesen végighallgatott, s úgy tűnt, teljes nyugalommal figyel. A kis szobában, ahol már az útibőröndje is nagy helyet foglalt el, Steiner ellenfényben ült velem szemben, így az arcát nem láthattam tisztán. Teljesen mozdulatlanul ült ott, csupán a keresztbe tett lábai közül a felső árulkodott szellemi éberségéről. „Képtelen vagyok felfogni az Ön megismeréseit” - folytattam. „De mindig azt mondja, hogy ezeket a felismeréseket az embernek a saját józan eszével kell megértenie.”

Ám Rudolf Steiner tudta, hogy a csatát más területen kell megvívni. S ekkor az újramegtestesülés tanáról kezdtünk beszélni. Azt mondtam, számomra egyáltalán nem kétséges, hogy a halál után tovább él és tovább fejlődik az ember, de hogy ehhez a Földre kell jönnie, az számomra legalábbis igencsak kérdéses. A Bibliában sem található erről semmi. „Nem” - mondta Rudolf Steiner -, „az újramegtestesülés nem a kereszténység tana. Ez egy olyan tény, ami az okkult kutatásból derül ki. Úgy kell elfogadni, ahogy van.” Megint ugyanaz a lanyha védekezés. Egyszer csak így szólt: „Miért mondja, hogy nincs tehetsége az okkult dolgokhoz? Már korábban is akartam mondani: egész jó tehetsége van hozzá.” És kaptam is tőle négy tanácsot az okkult gyakorlatokkal kapcsolatban, válaszul az ember továbbfejlődésére vonatkozó kérdésemre.

Részletek Friedrich Rittelmeyer Sorsdöntő találkozásom Rudolf Steinerrel című könyvéből (Genius Kiadó, 2011). Összeállította és Wirth-Veres Gábor fordítását a német eredeti alapján átdolgozta: Korcsog Balázs

Kapcsolódó anyagok (Találkozások Rudolf Steinerrel): 

Albert Steffen találkozása Rudolf Steinerrel

Willem Zeylmans találkozása Rudolf Steinerrel

Franz Kafka találkozása Rudolf Steinerrel