Shakespeare stratfordi síremléke

A shakespeare-i ars poetica:

Shakespeare, az „ismeretlen írnok”

előtt feltárul az Akasha-krónika

Egyszer egy magányos órában a végzetnek és az isteni igazságnak mérhetetlen könyve hangos suhogással feltárult előttem, s lelkem másként olvasott benne, mint azelőtt: látott vonatkozásokat, jóslatokat és beteljesülést, amit addig sohasem tudott felfedezni. A végtelen elragadtatás áramlott ereimbe, s kimondhatatlan lelkesedés (átszellemültség) lett úrrá rajtam, és ekkor elhatároztam, hogy e látást, mely az események gazdag tömegében, a történelem isteni ítélőszéke előtt a maga teljes egészében oly érthetően megnyilvánult, szavakban és alakokban tükrözöm vissza… Ilyenkor gyakran az az érzésem volt, mintha egy láthatatlan kéz vezette volna száguldó tollamat.

(Shakespeare, az „ismeretlen írnok” költői hitvallása Ludwig Tieck Dichterleben [A költő élete] című elbeszélésében, 1825)

Krisztus ideje óta nem élt király vagy világi uralkodó, ki annyira jártas lett volna minden irodalomban, isteni és emberi tudományban… Felséged birtokolja azt a hármasságot, amelyet tisztelői hajdan Hermésznek tulajdonítottak: a király hatalmát és vagyonát, a pap tudását és megvilágosodását, s a filozófus ismereteit és egyetemességét.

(Francis Bacon I. Jakab királyról, 1605)

Amióta Shakespeare-kultusz van, él az a feltevés is, hogy a Shakespeare-darabokat nem William Shakespeare írta, a színész, hanem valamelyik korabeli nagyúr, aki szégyellte darabjait saját neve alatt közrebocsátani. A múlt században leginkább Baconre gyanakodtak. Ez a feltevés azonban rögtön nevetségessé válik, ha az ember elolvas néhány sort Bacon írásaiból. Azóta több szerző-jelölt került forgalomba, ma leginkább Edward de Vere, Oxford 17. grófja van divatban. (…) Ezek a „hipotézisek”, ha jól meggondoljuk, nemcsak ostobák, hanem felháborítóak is: alapjuk az a konok sznobizmus, amely nem hajlandó feltételezni, hogy a világirodalom legnagyobb drámáit grófnál alacsonyabb rangú ember is szerezhette. Pedig Homérosz sem volt gróf, és még Goethe sem vitt annyira.

(Szerb Antal Shakespeare-jegyzete A világirodalom történetében, 1941)

Richard Ramsbotham Shakespeare-ről szóló cikke a csoport-egoizmus egy sajátos fajtájára mutat rá: bizonyos anglo-amerikai körök tudatos történelemhamisítás révén áthidalhatatlan szakadékot akarnak ásni egyrészt Európa közepe és a Nyugat, másrészt Európa és a Kelet közé. A Shakespeare műveinek szerzősége körüli vita semmiképpen sem pusztán irodalmi kérdés, hanem a Nyugat egyik eszköze Közép-Európa küldetésének és feladatának kiiktatására.

(A Der Europäer szerkesztői bevezetője Richard Ramsbotham új Shakespeare-cikkéhez, 2012. április-május)

Április 23-ára, Shakespeare halálának és születésének napjára (előretekintve születésének 2014-ben esedékes 450., illetve halálának 2016-ban esedékes 400. évfordulójára) összeállította és fordította: Korcsog Balázs

Kapcsolódó anyagok (Shakespeare-ről és I. Jakab királyról a NOVALIS-ban): 

I. Jakab angol király titokzatos személyisége (Jakab király mint Shakespeare, Bacon, Böhme és Balde inspirátora)

Jakab király mint Anglia bölcs Salamonja (400 éves a Jakab-biblia: lásd Novalis Szeminárium, 4. évfolyam 7. óra) 

Shakespeare: kutatás vagy Hollywood? (A Shakespeare-vita újabb hulláma) 

Richard Ramsbotham: A kérdés továbbra is: Ki volt Shakespeare? (Alan Stott cikkéről) 

További anyagok (Irodalom és antropozófia): 

Edouard Schuré misztériumdrámái (Schuré, Steiner és Wagner)