A Shakespeare-vita újabb hulláma (Ramsbotham válasza, 1. rész) |
2012. május 09. | |
Richard Ramsbotham
Oxford grófjáról és Shakespeare-ről Válasz Alan Stott Goetheanum-beli cikkére
Richard
Ramsbotham Shakespeare-ről szóló cikke a csoport-egoizmus
egy sajátos fajtájára mutat rá: bizonyos anglo-amerikai körök tudatos
történelemhamisítás révén áthidalhatatlan szakadékot akarnak ásni
egyrészt Európa közepe és a Nyugat, másrészt Európa és a Kelet közé. A
Shakespeare műveinek szerzősége körüli vita semmiképpen sem pusztán
irodalmi
kérdés, hanem a Nyugat egyik eszköze Közép-Európa küldetésének és
feladatának kiiktatására.
Mindazon heves hatalmi ármánykodások közepette, amit Európával kapcsolatban nap mint nap tapasztalunk, még annak is jelentősége van, hogy melyik hollywoodi filmeket választják ki arra, hogy elárasszák velük az európai mozivásznakat. Ez mintha azokra az amerikai elnökjelöltekre emlékeztetné az embert, akik „sikerüket” nem valamely belső értéküknek köszönhetik, hanem annak a pénznek és hatalomnak, amelyet teljesen gátlástalanul vetnek latba a választási kampány keretében. Ezért különösen figyelmesnek kellene lennünk, amikor az ilyen kulturális támadások még Dornachra is érezhető befolyást szereznek.
Ez
nemrégiben sajnálatos módon az Anonymus című filmnek sikerült, mely William Shakespeare műveiről szól, és arról, hogy ki írta őket, hogy ki a
szerzőjük. A film azt az „oxfordiánus” nézetet mutatja be, mely szerint Shakespeare művei valójában Edward de Vere-től, Oxford 17. grófjától származnak (1550-1604). A mozi azt a
történetet is elmeséli, hogy „Shakespeare” (azaz Edward de Vere) „tulajdonképpen” I. Erzsébet fia volt, s így a királynő halála után jog szerint őt illette volna az
angol királyi trón. A film azt az oxfordiánus állítást is képviseli, hogy Edward de Vere, nem tudván arról, hogy Erzsébet királynő volt az anyja, annak szeretője lett, és egy közös gyermekük is
volt: Henry Wriothesley, Southampton 3. grófja (neki szól Shakespeare Vénusz
és Adonisz című művének ajánlása). Ha már
„Shakespeare” (vagyis Edward de Vere) nem
lehetett király, akkor jog szerint legalább a fiának örökölnie kellett
volna Erzsébet trónját. A film továbbá azt az oxfordi irányelvet is követi, miszerint Shakespeare darabjai valójában Oxford grófjának saját
életét mutatják be, így például a Hamlet annak förtelmes történetét mondja el, hogy
a királyfi (Edward de Vere) miként követett el vérfertőzést
a saját anyjával.
Elképesztő és igazából érthetetlen, hogy miért kell valakinek így jellemeznie egy olyan világteremtő géniuszt, mint William Shakespeare, vagy akár Anglia 400 évvel ezelőtti törvényes trónörökösét. Az oxfordiánusok érve aligha érdemel figyelmet, már csak azért sem, mivel [Edward de Vere,] Oxford grófja már 1604-ben meghalt, még mielőtt Shakespeare egyáltalán megírta nagy tragédiáinak többségét és kései darabjait. Akkor az ég szerelmére, a Das Goetheanum 2012. január 28-án mi a csudáért jelentetett meg egy cikket Ki volt Shakespeare? címmel, az alcímben az Anonymus című mozifilmre utalva, és illusztrációként egy képet is közölve belőle? A cikket Alan Stott írta, aki nem csupán azt állítja, hogy [Edward de Vere,] Oxford grófja volt Shakespeare műveinek valódi szerzője, hanem ami még ennél is gyalázatosabb, hogy Rudolf Steinernek titokban tudomása volt erről, és ezt kellő időben nyilvánosságra is hozhatta volna. Mint annyi más dologra, Rudolf Steiner szellemi kutatása révén képes volt fényt deríteni a Shakespeare műveinek szerzősége körüli kérdésre is. Kutatási eredményeiből kiderül, hogy Alan Stott állítása nemcsak hogy helytelen, de sajnos félrevezető is. Stott azt írja: „[Rudolf Steiner] hangsúlyozza, hogy e drámák szerzője csakis olyasvalaki lehetett, akinek a színház volt az élete.” Rudolf Steiner valójában a következőket mondta: „Az egész világirodalomban nincsenek olyan drámák, melyek ennyire színészi nézőpontból lennének kidolgozva. Ez is bizonyítja, hogy Shakespeare-é, a színészé a dicsőség, hogy ő volt a költője ezeknek a drámáknak.” (GA 51) Rudolf Steiner még előadói munkásságának legvégén, a „Drámai kurzuson” is egy színész lángelméjeként ábrázolja Shakespeare szellemét. (GA 282, 1924. szeptember 19-ei előadás)
A Das
Goetheanum 2012/6. számában Ida-Marie Hoek nem csupán azt állítja,
hogy [Edward de Vere,] Oxford grófja volt Shakespeare, hanem hogy
ő volt Christian Rosenkreutz is. Rudolf Steiner többször is beszélt arról, hogy melyik bavatott volt
az, aki nemcsak Shakespeare mögött, hanem Bacon, Böhme és Jakob Balde
mögött is állt: „valójában egy beavatott volt az,
aki megszólalt mind a négyükön keresztül.” (GA 236, 1924. április
12-ei előadás) Amit itt Rudolf Steiner elénk tár, az nyilvánvalóan
összeegyeztethetetlen azzal az elképzeléssel, hogy Shakespeare (vagyis
Oxford
grófja) azonos lenne Christian Rosenkreutz-cal, más szóval: egy még annál is nagyobb beavatottal, mint aki mögötte állt!
(…) Megjelent a Der Europäer 2012. április-májusi számában (16. évf., 6-7. sz.). Fordította: Korcsog Balázs
Kapcsolódó anyagok (Shakespeare-ről és I. Jakab királyról a NOVALIS-ban): I. Jakab angol király titokzatos személyisége (Jakab király mint Shakespeare, Bacon, Böhme és Balde inspirátora) Jakab király mint Anglia bölcs Salamonja (400 éves a Jakab-biblia: lásd Novalis Szeminárium, 4. évfolyam 7. óra) Shakespeare: kutatás vagy Hollywood? (A Shakespeare-vita újabb hulláma) Richard Ramsbotham: A kérdés továbbra is: Ki volt Shakespeare? (Alan Stott cikkéről) Ki írta Shakespeare és Bacon műveit? (Richard Ramsbotham: I. Jakab, Shakespeare és Bacon inspirátora) Az írnok és az inspirátor (A shakespeare-i ars poetica: Az „ismeretlen írnok” előtt feltárul az Akasha-krónika)
További anyagok (Irodalom és antropozófia): Goethe és Hegel születésnapja (augusztus 27. és 28.) Schiller életművéről (születésének 250. évfordulóján) Lev Nyikolajevics halála (Tolsztoj halálának 100. évfordulója) Kleist mint a vágy költője (Heinrich von Kleist halálának 200. évfordulója) Rilke és Kafka (Életút, betegség és sors a 20. században) Franz Kafka találkozása Rudolf Steinerrel Christian Morgenstern útja Rudolf SteinerrelEdouard Schuré misztériumdrámái (Schuré, Steiner és Wagner) Petőfi magyarságáról (a népszellem működése az éteriségben) |
|
Utolsó frissítés ( 2013. szeptember 28. ) |
< Előző | Következő > |
---|