2012. június 5-6.

Vénusz-átvonulás

mint kis napfogyatkozás

(1874-1882; 2004-2012; 2117-2125)

Rudolf Steiner 1924 szeptemberében, előadói tevékenységének utolsó hónapjában, az úgynevezett „Munkás-előadások” 8. ciklusában a következőket mondta a Vénusz-átvonulás égi jelenségéről és szellemi jelentőségéről:

„Ezek a Vénusz-átvonulások igen figyelemreméltóak, egyrészt mert csak egyszer történnek meg egy évszázadban, másrészt pedig jelentős dolgokat lehet megfigyelni, amikor a Vénusz elhalad a Nap előtt. Az ember láthatja, milyen a Nap fénygyűrűje, mikor a Vénusz a Nap előtt áll. Ez az esemény nagy változásokat hoz.” (GA 354, 1924. szeptember 13-ai előadás)

„Az átvonulások alkalmával – amire úgy minden száz évben csak egyszer kerül sor – a Vénusz különleges hatással van a Napra, mert elzárja a fényét, és hatást gyakorol az időjárási viszonyokra. Valami igen jelentőségteljes dolog megy végbe ezen Vénusz-átvonulások során, és a korábbi időkben rendkívül figyelemreméltó eseményként tartották számon őket.” (Uo.)

Rudolf Steiner szinte napra pontosan száz évvel a mostani Vénusz-átvonulás előtt, 1912 júniusában, negyedik kristianiai (oslói) ciklusában Lucifer egykori királyságának nevezte a Vénuszt, s így világította meg a Vénusz-átvonulások szellemi hátterét, mintegy mikro- és makrokozmikusan is előretekintve a száz évvel későbbi égi jelenségre:

„Luciferről tudjuk, hogy az ő királysága a Vénusz. Azok az erők, melyek a Vénusz fényében találnak fizikai megnyilvánulási formára, annak a Vénusznak a fényében, mely hajnali vagy esti csillagként ragyog le ránk, tehát a Vénusz fizikai sugarai, melyek kiáradnak a kozmikus térbe – Lucifer emberre gyakorolt hatásának kifejeződései.” (GA 137, 1912. június 11-ei előadás)

„Előfordulhat, hogy a Nap-erők – azok az erők, melyek a középső emberben, a szívben vannak – a Hold által, a fej-erők révén megfogyatkoznak, de történhetnek fogyatkozások Lucifer tette által, vagyis a Vénusz révén is. Mint tudják, vannak olyan időszakok, amikor a kozmikus térben a Vénusz elhalad a Nap előtt. Vagyis ilyenkor az ember lényében is megtalálható belső hármasság – a Nap-szellem, a Hold-szellem és a Vénusz-szellem vagy Lucifer – egymáshoz való viszonya fejeződik ki a kozmikus térben, a Nap, a Hold és a Vénusz konstellációjában.” (Uo.)

a Novalis Szeminárium 5. évfolyam 17. órájának összefoglalója (2012. június 4.):

Vénusz-átvonulás 2012 (a június 5-6-ai Vénusz-tranzit): Rudolf Steiner kétszer beszélt részletesebben erről az égi jelenségről: előadói működésének utolsó hónapjában, 1924. szeptemberében, az ún. „Munkás-előadások” 8. sorozatában, illetve szinte napra pontosan száz évvel a mostani Vénusz-átvonulás előtt, 1912 júniusában, negyedik kristianiai ciklusában, mintegy előretekintve a száz évvel későbbi égi jelenségre; „Ez az esemény nagy változásokat hoz”; a Vénusz-átvonulás páros jelenség, 8 évenként párban fordul elő, a „tranzitpárosok” között pedig több mint 100 év telik el, a következő Vénusz-tranzit időpontja 2117-2125, a mostanié 2004-2012, a legutóbbié pedig 1874-1882 (a legutóbbi Vénusz-átvonuláspár így éppen közrefogja az 1879-es Michael-évet, Michael arkangyal korszellemmé történő felemelkedésének esztendejét); a Vénusz-átvonulás mint kis napfogyatkozás; a Vénusz, az Esthajnalcsillag: Lucifer, a fényhozó egykori birodalma; „Christus verus Luciferus”: Krisztus az igazi fényhozó!; a Vénusz-tranzit mint luciferi jelenség szerepe Ahrimán küszöbönálló inkarnációjában

A Vénusz-átvonulásról és a naptevékenységről lásd még:

A naptevékenységről (Napfoltminimumok és napfoltmaximumok)