A karlsruhei Nap-kastély: Kaspar Hauser szülőhelye

Peter Tradowsky

Kaspar Hauser küldetése

A karlsruhei Nap-kastély mint Európa gyermekének szülőhelye

Mostanra minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy Kaspar Hauser Károly badeni nagyherceg és Stephanie de Beauharnais, Napóleon fogadott lányának fia volt, és 200 évvel ezelőtt, 1812. szeptember 29-én, Michael napján jött a világra a karlsruhei kastélyban.

Hogy Kaspar Hauser a Zähringer-dinasztiában testesült meg, annak spirituális jelentőségét egyedülálló módon hangsúlyozza, hogy a szellemi világ már száz évvel korábban gondosan előkészítette az ő megjelenését. A legenda szerint Kaspar Hauser dédapja, Károly Vilmos, Baden-Durlach őrgrófja egy vadászat során álmot látott, mely arra ösztönözte őt, hogy építsen egy kastélyt, melyből 32 sugár indul ki a megalapítandó város felé: egy Nap-kastélyt, ahonnan kiindulva a napsugarak beragyogják a környéket. Károly Vilmos őrgróf 1715. június 17-én valóban lerakta a karlsruhei kastély alapkövét, azét a karlsruhei kastélyét, amely száz évvel később Kaspar Hauser szülőhelye lett. Karlsruhe városa a gondviselés által előirányzott sugarak mentén jött létre, melyek még ma is meghatározzák a város képét. A karlsruhei kastély és maga a város is egy érzékfeletti impulzusnak köszönheti létezését, amely azért avatkozott bele az eseményekbe, hogy előkészítse és lehetővé tegye a kereszténység fejlődésének következő lépcsőfokát. A karlsruhei kastély volt az a Nap-kastély, ahonnét a Kaspar Hauser tevékenységéből fakadó napsugaraknak ki kellett volna áradniuk.

A 19. század eleji Európa lakosságának szellemi állapotát igen szemléletesen mutatja, hogy Kaspar Hauser úgyszólván egy börtönbe született bele, hiszen néhány nappal azután, hogy 1812. szeptember 29-én világra jött a karlsruhei kastélyban, elrabolták őt ebből a Nap-kastélyból, amit sosem látott viszont. E történést egyfajta valós imaginációként is felfoghatjuk, hiszen a szellemi világ szempontjából a már akkoriban is működő materializmus révén olyan helyzet állt elő, amely egy újabb Krisztus-áldozatot követelt a szellemi világban. A materializmusnak a lelkekben uralkodó sötétségét az emberek halálukkor belevitték a szellemi világba, ahol ez Krisztus egyfajta második keresztre feszítéséhez vezetett. Az ezt követő feltámadás teremtette meg a spirituális tudat lehetőségét a 20. században. Kaspar Hauser mártíromsága révén e második Krisztus-áldozat földi képmását valósította meg.

Amikor az 1828-as év Pünködhétfőjén (május 26-án) Kaspar Hauser megjelent Nürnbergben, akkor Goethe és Schiller barátságát tekinthetjük azon erőnek, amely kiszabadította őt a börtönből, hiszen e barátság a közép-európai szellem valódi megnyilvánulása volt és maradt, mely 33 éven keresztül: 1794/95-től 1828 Pünkösdjéig erőteljes hatással volt a történelem alakulására. Ez az áramlat Rudolf Steiner 1861-ben történt születésén át A szabadság filozófiája 1894-es megjelenésének évszázados jelentőségű eseményéig folytatódik.

Kaspar Hausert joggal nevezték és tartották „Európa gyermekének”. Amikor 1828 Pünkösdjén megjelent Nürnbergben, akkor egy üzenetet hozott az európai emberiségnek, amit az tragikus módon, a korhelyzetből és az akkor uralkodó állapotokból adódóan képtelen volt befogadni, de aminek mégis óriási jelentősége van az európai fejlődés szempontjából. Az „Európa-gyermek” Európa-szerte nagy feltűnést keltett, üzenetét azonban csak kevesen voltak képesek felfogni és megérteni. Milyen üzenetet hozott „Európa gyermeke”? Azt az üzenetet hozta, hogy ne felejtsük el: az ember a szellemi világból származik. És a németek számára ez különösen nyomatékos figyelmeztetés volt, hogy ne árulják el, hogy ne hagyják cserben a saját népszellemüket. Ám a történelem ezzel kapcsolatban is teljesen világos nyelven beszél. Azon ellenséges erők működésének megnyilvánulásaként, melyek a Krisztus-impulzus ellen is irányulnak, „Európa gyermekét” az 1833 Karácsonya előtti adventi időszakban, Ansbachban meggyilkolták. E gyilkosságot az 1933-as év előjátékának is tekinthetjük, mely mintegy profetikus módon előre jelzi a száz évvel későbbi eseményeket. Ám ezt nem kell elkerülhetetlen végzetként felfognunk. Éppenséggel megvolt a lehetőség arra, hogy az emberek megfordítsák a sors kerekét, de mint tudjuk, képtelenek voltak megragadni ezt a lehetőséget. Ezért jelent meg a világtörténelem színpadán 1933-ban Adolf Hitler, aki a részletekbe menőkig az ellentéte volt Kaspar Hausernek, s így „Európa gyermekének” helyére „Európa bitorlója” lépett.

Jakob Wassermann-nak köszönhető, hogy a szellemi világ inspirációja által megértette és meg is fogalmazta Kaspar Hauser tragédiájának alapját: az emberi szív restségét, ahogy Kaspar Hauser-regényének alcíme is szól (1907/1908). De „Európa gyermekének” üzenete hiába szólította fel az emberi szív erőit: a 20. század története nem utolsósorban az emberi szív restségének is a következménye, mely a 20. század arculatának egyik rémisztő jellemvonása.

„Európa gyermekének” üzenete tehát akkor és most is így szól: ne feledkezzetek meg szellemi származásotokról, ahogy az minden gyermekben megmutatkozik! Emlékezzetek valódi hazátokra, a szellemi világra! E felszólítás nem talált értő fülekre. Ám „Európa gyermekének” üzenete örök érvényű: győzzétek le, kerekedjetek felül az emberi szív restségén! Ez az impulzus él Rudolf Steiner egyik bölcs mondásában, mely a Michael napján született Kaspar Hauser szellemében szól:

„Győzedelmes szellem!

Tüzes erőd járja át

A csüggedt és bátortalan lelkeket!

Perzseld szét önösségüket,

Lobbantsd lángra bennük a részvétet,

Hogy az emberiség életáramából:

Az önzetlenség forrásából fakadjon - a szellemi újjászületés.”

Peter Tradowsky írásai és könyvei a NOVALIS-ban:

Helmuth von Moltke, a szellem fáklyavivője

A szellem elleni harcról (A Szabad Szellemtudományi Főiskola sorsának alakulása a 20. században)

Stigmatizáció (Egy sors mint megismerési kérdés)

Hét tézis Judith von Halléról (Válasz Thomas Meyer és Mieke Mosmuller cikkeire)

Az új Pearl Harbor (2001. szeptember 11. mint a 21. század őskatasztrófája)