Novalis Szellemtudományi és antropozófiai folyóirat - Peter Selg útja az antropozófiához (3. rész: Ki volt Ita Wegman?)

Peter Selg útja az antropozófiához (3. rész: Ki volt Ita Wegman?)

2012. október 14.

Peter Selg önéletrajzi írása

Az emberi szervezet szellemi törvényszerűségeiről című könyv keletkezésének körülményei

(Dornach, 2000)[*]

Ita Wegman felől azonban hiába kérdezősködtem a berlini Rudolf Steiner Ház könyvtárában. Ekkor (1992-ben) még fogalmam sem volt róla, hogy ki volt ő, és a Rudolf Steiner halála után kirobbant dornachi konfliktusokról sem volt tudomásom. Azt azonban tudtam, hogy Rudolf Steiner vele közösen írta orvosi tankönyvét, amely az én élettani művemben is fontos szerepet játszott. Csodálkoztam, hogy Ita Wegman egyáltalán nem kapott helyet az antropozófia „úttörőit” bemutató sorozatban. Nem, Dr. Wegmanról valójában semmink sincs - mondta a szívélyes könyvtárosnő -, csak néhány cikk van meg tőle, de azok sem az életéről szólnak. Ezután ismét végigmentem a szép Dahlemer Strassén a régimódi metróállomáshoz, ahonnét a Krumme Lanke irányába vagy a belvárosba s onnan kelet felé lehetett továbbmenni, amerre én is jártam.

Nem sokkal később egy berlini könyvesboltban rátaláltam arra a háromkötetes, új és nagyszerű könyvre Ita Wegmanról, melyet a Keresztény Közösség egyik papja írt, aki ugyanazon a napon született, mint én, csak 37 évvel (két holdcsomóval) korábban, 1926. augusztus 5-én, Hágában, ahogy a könyv borítóján is olvasható, s akinek kezdettől fogva teljesen másmilyen volt az élete, mint az enyém. „Johannes Emanuel Zeylmans van Emmichoven 1926. augusztus 5-én született Hágában. Apja, Frederik Willem Zeylmans van Emmichoven, pszichiáterként dolgozott, s ő volt a Holland Antropozófiai Társaság főtitkára és a scheveningeni Rudolf Steiner Klinika megalapítója. Az ifjabb Zeylmans így már gyermekként, a szülői házban szoros kapcsolatba került a Rudolf Steiner által alapított antropozófiával.” - A könyvesbolti eladónő nagy megdöbbenésére összekuporgatott pénzemből kifizettem ugyan a három méregdrága kötetet, de nem vittem magammal őket, mivel épp egy újabb költözés előtt álltunk, és féltem, hogy a drága könyveknek még valami bajuk eshet. Így hát megkértem, hogy néhány hét múlva küldje utánam a könyveket, amibe a szívélyes hölgy némi csodálkozás közepette végül beleegyezett. - A három kötetből kettőt azután el is olvastam Stausebachban, egy kis faluban a Lahn partján fekvő Marburg közelében, a harmadik kötetet viszont (Harcok és konfliktusok 1924-től 1943-ig) még csak ki se nyitottam, mert ezzel egyáltalán nem akartam foglalkozni (legalábbis egyelőre). Semmi közöm a dornachi konfliktusokhoz, azok nem érintenek engem - gondoltam akkoriban -, és Dornachba is csak 1998-ban, évekig tartó hosszas hezitálás után mentem el.

Zeylmans műve nagy hatással volt rám, s lelkem mélyén erőteljesen foglalkoztatott: megítélésem szerint ő sokkal jobban tudott írni és alaposabb kutatómunkát végzett, mint az antropozófiai mozgalom összes többi „életrajzírója”. S így nem csupán egy nagy hatású személyiség (Dr. Ita Wegman) portréját festette meg, hanem Rudolf Steinerét is, méghozzá oly módon, amit hozzá méltónak s egyúttal jövőbe mutatónak tartottam. A Zeylmans-könyv elolvasása után nem tudtam eldönteni, hogy e pap valójában kit hozott közelebb hozzám, Ita Wegmant vagy Rudolf Steinert - s én mindkettejük mellett döntöttem.

Zeylmans nem csupán egy egyedülálló személyiség lelki és szellemi képét rajzolta meg - mint sokan mások -, hanem az antropozófiai mozgalom létrejöttének folyamatát írta le, s megvilágította Rudolf Steiner előadás-sorozatainak mint „lényeknek” a természetét, valamint Steiner utolsó, munkásságának betetőzését jelentő éveit és szellemi hagyatékát. Az volt a benyomásom, hogy a Keresztény Közösség e papja nem pusztán egy „életrajzot” foglalt össze dokumentumokban, hanem egyfajta szellemi összképet hagyott kibontakozni, spirituális érzékkel és elmélyült ismeretek birtokában, nagy komolysággal és teljes pompával. Zeylmans e téren messze túlszárnyalta elődeit. Művét olvasva az embernek az volt az érzése, hogy az életrajzi vonatkozású történetírásban egészen másfajta írásmódot kellett kialakítania ahhoz, hogy közelebb kerülhessünk a Rudolf Steiner körüli személyes és személy fölötti eseményekhez, s hogy helyesen ítélhessük meg azokat, legalábbis elkezdjük azokat helyesen megítélni.

Peter Selg önéletrajzi írása:

1. rész: Stuttgart, a kezdetek

2. rész: Berlin, Gerhard Kienle szellemi biztatása

3. rész: Ki volt Ita Wegman? (A dornachi konfliktusok és Emanuel Zeylmans könyve Ita Wegmanról)

4. rész: Első könyvem megjelenésének körülményei (Dornach, 2000)

Peter Selg írása a szerző Michael und Christus (Studien zur Anthroposophie Rudolf Steiners) [Michael és Krisztus (Tanulmányok Rudolf Steiner antropozófiájáról)] című kötetének függelékeként jelent meg az arlesheimi Ita Wegman Intézet Kiadójánál, 2010-ben. Fordította: Korcsog Balázs

JEGYZET

[*] Peter Selg első könyve: Vom Logos menschlicher Physis (Die Entfaltung einer anthroposophischen Humanphysiologie im Werk Rudolf Steiners) [Az emberi szervezet szellemi törvényszerűségeiről (Az ember antropozófiai szemléletű élettanának kibontakozása Rudolf Steiner műveiben)]. Goetheanum Kiadó, Dornach, 2000.

Kapcsolódó anyagok:

Peter Selg könyveiről a NOVALIS-ban

Szergej O. Prokofjev önéletrajzi írása (Utam a Rudolf Steiner és az új misztériumok megalapozása című könyvhöz)

Dornach volt élete álma (Beszélgetés Szergej O. Prokofjevvel)

Utolsó frissítés ( 2013. február 04. )

< Előző		Következő >

[ Vissza ]