Rudolf Steiner kijelentései

Kaspar Hauserről

(Európa gyermeke

az antropozófia fényében)

Rudolf Steiner mindvégig nagyon óvatosan és visszafogottan nyilatkozott Kaspar Hauserről, s ennek nyilván nyomós okai voltak. Mintegy hatezer előadásában mindössze két alkalommal tett említést Európa gyermekéről: egy viszonylag korai előadásában (a János Apokalipsziséről szóló nürnbergi ciklus előestéjén tartott nyilvános előadáson), 1908. június 17-én, és egy kései, tagoknak szóló dornachi előadásában, 1923. március 23-án - de igazából ezek az előadások sem róla szóltak, csak példaként említette bennük Kaspar Hausert. Rudolf Steiner az Európa-gyermekre vonatkozó összes többi kijelentését bizalmas körben tette, magánbeszélgetések során, közeli barátainak, munkatársainak és ezoterikus tanítványainak (mindenekelőtt Ludwig Polzer-Hoditz grófnak, Johanna Keyserlingk grófnénak, Adolf Arensonnak, Karl Heyernek, s végül nürnbergi „fogadott fiának”, Ehrenfried Pfeiffernek).

Ha Rudolf Steiner e szórványos, ám iránymutató kijelentéseit „összeolvassuk”, akkor - Peter Tradowsky szavaival - meglepően tiszta és szinte teljes képet kapunk Kaspar Hauser lényéről, s egyúttal annak a kérdésnek a megoldásához is közelebb kerülünk, melyet Rudolf Steiner négy héttel halála előtt, utolsó földi hónapjának elején, 1925. március 3-án a Polzer-Hoditz grófnak adott szellemi végrendelet három jövőbe mutató kulcskérdése közül utolsóként tett föl: „Honnan jött Kaspar Hauser?”

(1) „Atlantiszról elszakadt lélek”

Édesanyám azokban az években [1905/1906-ban] érdekes beszélgetést folytatott Rudolf Steinerrel Kaspar Hauserről. Anyám szüleit szoros barátság fűzte Daumer professzorhoz [Kaspar Hauser nürnbergi nevelőjéhez], akiről az ott elhangzott Apokalipszis-ciklusban Rudolf Steiner azt mondta, hogy „a sokkal nagyobb megbecsülést érdemlő Daumer professzor.” Néhány évvel ezelőtt Dr. Steiner azt mondta édesanyámnak, hogy Kaspar Hauser egy „Atlantiszról elszakadt lélek”. Anyám ezt gyakran mondogatta nekem, amikor Daumerék háza előtt mentünk el [Nürnbergben].

Rudolf Rissmann: Rudolf Steiner a századelőn (In: Emlékezések Rudolf Steinerre, 29. o.)

Ugyanez a kijelentés - Karl Heyer könyvében:

Rudolf Steiner egy igen hiteles forrás szerint egyszer egy Atlantiszról elszakadt léleknek nevezte Kaspar Hausert. Ez úgy 1905/1906 táján történt egy nürnbergi személyiséggel folytatott beszélgetése során, aki megkérdezte Rudolf Steinert Kaspar Hauserrel kapcsolatban, s akinek szüleit szoros barátság fűzte Daumer professzorhoz. Rudolf Steiner ezen kijelentése egyebek mellett Kaspar Hauser lényének azokra az alapvető sajátosságaira is rámutat, amelyek amúgy az atlantisziakra voltak jellemzők. S ez éppenséggel kiváló emlékezőtehetségére is vonatkozik.

Karl Heyer: Kaspar Hauser és Közép-Európa sorsa a 19. században, 21. o.

(2) Intellektus kontra emlékezet; temetésén a Nap és a Hold együttállása

  Rudolf Steiner 1908. június 17-ei nyilvános előadása Nürnbergben, a János Apokalipszise ciklus előestéjén (GA 104)

(3) „Azok a körök…”[1] és Dél-Németország feladata[2]

Dél-Németországnak az lett volna a feladata, hogy a szellem új harcosainak új Grál-várává és az eljövendő események bölcsőjévé váljék. A szellemi teret ehhez gondosan előkészítették mindazok a személyiségek, akiket Goetheként, Schillerként, Hölderlinként, Herderként és í. t. ismerünk. Kaspar Hausernek mintegy maga köré kellett volna gyűjtenie mindazt, ami ebben az előkészített szellemi térben benne élt.

Ludwig Polzer-Hoditz gróf feljegyzései Kaspar Hauser missziójáról, Rudolf Steinerrel folytatott beszélgetései nyomán (1916. november vége)

(4) Halálának égi konstellációja: a Nap és a Hold együttállása

  Rudolf Steiner 1923. március 23-ai dornachi előadása, a Hogyan ösztönzik a szellemi hatalmak a világtörténelmi folyamatokat? című ciklusból (GA 222)

(5) Se korábbi, se későbbi inkarnációja - magasabb rendű lény

Egy másik kijelentése, amely később erősen foglalkoztatott, a következő volt: Winkler úr megkérdezte Rudolf Steinertől, nem mondana-e neki valamit Kaspar Hauser előző inkarnációjáról. Másnap Rudolf Steiner a következő válasszal állt elő: szellemi kutatásokat végzett azon a helyen, ahol Kaspar Hauser belépett a fizikai létbe, és ott is, ahol meggyilkolták őt. De nem találta sem korábbi, sem későbbi inkarnációját. (De nem lelte nyomát sem előző, sem következő inkarnációnak.) Kaspar Hauser esetében egy magasabb rendű lényről van szó, akinek sajátos küldetést kellett teljesítenie a Földön.

Koberwitz 1924 (Egy új mezőgazdaság születésének órája): 12 nap Rudolf Steinerrel [Johanna von Keyserlingk grófné visszaemlékezései a mezőgazdasági kurzus (GA 327) időszakára (1924. június)], 67. o.

Ugyanez a kijelentés - Karl Heyer könyvében:

Ezt Rudolf Steiner egy másik nagyon fontos kijelentése is kiegészíti, melynek hitelességéhez kutatásaim szerint nem férhet kétség: nevezetesen, hogy 1924-ben valaki megkérdezte Rudolf Steinert Kaspar Hauser karmájával kapcsolatban, s az illető - a rákövetkező napon - azt a választ kapta Rudolf Steinertől, hogy Kaspar Hauser egyetlen korábbi inkarnációját sem tudta megtalálni (nem lelte nyomát korábbi inkarnációnak).

Karl Heyer: Kaspar Hauser és Közép-Európa sorsa a 19. században, 53-54. o.

(6) „A szellem elleni harc” és a három kulcskérdés; Kaspar Hauser mint rózsakeresztes inspirátor

Az az individualitás, aki a Kaspar Hauser-burok mögött rejtőzik (aki Kaspar Hauser leplébe burkolózik), egy olyan lény, aki kezdettől fogva inspirálóan hatott a rózsakeresztes áramlatban, s azután 1812. szeptember 29-én testesült meg Károly Lajos badeni nagyherceg és hitvese, Stephanie de Beauharnais elsőszülött fiaként. Ennek az individualitásnak fontos küldetést kellett betöltenie az ezoterikus kereszténység körében.

Ludwig Polzer-Hoditz gróf feljegyzései Kaspar Hauser missziójáról, Rudolf Steinerrel folytatott beszélgetései nyomán (Polzer-Hoditz gróf utolsó látogatása Rudolf Steiner betegágyánál, 1925. március 3.)

(7) Christian Rosenkreutz követője

Rudolf Steiner egyszer kijelentette: Christian Rosenkreutz mellett Kaspar Hauser érezte át legerősebben Krisztus szenvedéseit.

E kijelentést, mely Kaspar Hausert Christian Rosenkreutzhoz hasonlítja, másfelől az is alátámasztja, hogy Rudolf Steiner egy magánbeszélgetés során Daumer professzort [Kaspar Hauser nürnbergi nevelőjét] „az utolsó rózsakeresztesnek” nevezte.

Karl Heyer: Kaspar Hauser és Közép-Európa sorsa a 19. században, 51. o.

(8) A földi és a szellemi világ közti kapcsolat

[Egy Stuttgartból Dornachba tett közös utazás során Rudolf Steiner] elkezdett Kaspar Hauserről beszélni, és azt mondta: „Ön ugyebár Nürnbergben nőtt fel, és ott is járt iskolába? Mit tud Kaspar Hauserről? Látta a helyet, ahol élt?” Erre elmondtam Dr. Steinernek mindazt, amit Kaspar Hauserről tudtam, és ez éppenséggel nem volt valami sok. Azután megkérdeztem Dr. Steinert: „Mi volt a küldetése Kaspar Hausernek?” Aki csak felületesen ismeri Kaspar Hauser történetét, annak e kérdés különösnek tűnhet, ám mégis feltettem, és Rudolf Steiner a következő választ adta: „A 19. század elején fennállt annak veszélye, hogy teljesen megszakad a szellemi világ és a fizikai világ - a szellemi világ és az emberiség tudata - közötti kapcsolat. Ekkor szükség volt egy emberre, aki a fizikai világban él, s mégis valódi és megfelelő szellemi tapasztalatokat szerezhet. Ez volt Kaspar Hauser küldetése: hogy fenntartsa a kapcsolatot a szellemi világ és a fizikai világ között, míg 1879-ben ismét be nem köszönt egy Michael-korszak. Valójában Kaspar Hauser volt az az individualitás, aki fenntartotta ezt a kapcsolatot.”

Ehrenfried Pfeiffer beszámolója 1954. január 31-én, Spring Valleyben tartott előadásán (lásd Thomas Meyer: Karl Heyer és Kaspar Hauserról szóló művének sorsa [előszó Karl Heyer Kaspar Hauser és Közép-Európa sorsa a 19. században című könyvének 4. kiadásához])

Ugyanez a kijelentés - Karl Heyer könyvében:

Hogy Rudolf Steiner milyen dimenziókban látta Kaspar Hauser alakját, azt a következő (teljesen hiteles forrásból ránk maradt) szavai is mutatják: „Ha Kaspar Hauser nem úgy élt és halt volna meg, ahogy tette, akkor teljesen megszakadt volna a Föld és a szellemi világ közti kapcsolat.” - E kijelentése, további hatalmas távlatokat nyitva, a Kaspar Hauserrel történtek (az ellene elkövetett gonosztettek) másik nézőpontjára, azok pozitív oldalára is rámutat: hiszen Kaspar Hauser sorsa - hogy egy kisebb eseményt egy sokkal nagyobbhoz hasonlítsunk - a földfejlődés leghatalmasabb, középponti eseményére emlékeztet bennünket.

Karl Heyer: Kaspar Hauser és Közép-Európa sorsa a 19. században, 287. o.

(9) Ellenségei is ismerték a reinkarnáció törvényeit

Kaspar Hauser 1833-ban, 21 éves korában bekövetkezett erőszakos halálával kapcsolatban gyakran felteszik a kérdést, hogy ellenségei miért nem ölték meg már gyermekkorában. Erre a kérdésre több válasz is lehetséges. Rudolf Steiner erre vonatkozó kijelentése mélységes okkult tényekre alapozva válaszolja meg a kérdést. Eszerint Kaspar Hauser ellenségei azért nem ölték meg őt már gyermekkorában, mert akkor rövid időn belül újra megtestesülhetett volna, s említett ellenségei tudták ezt.

Kaspar Hausernek egy meghatározott világtörténelmi pillanatban kellett volna úgymond „bevetésre készen” állnia, hogy kifejthesse azt a tevékenységet, amit ellenségei meg akartak akadályozni. Később (1833-ban, sőt már 1829-ben) sem jöhetett szóba egy hamarosan bekövetkező újbóli megtestesülés, s így az ő erőszakos halála - az ezzel járó minden kockázat ellenére is - a kisebbik rossznak tűnt ellenségei szemében ahhoz a tudati fejlődéshez képest, melyen Kaspar Hauser időközben keresztülment, s amely veszélyt jelentett számukra.

Adolf Arenson közlését Karl Heyer tette közzé könyve kiegészítéseként a Mitteilungen aus der anthroposophischen Arbeit in Deutschland [a Németországi Antropozófiai Társaság Közleményeinek] 1962. húsvéti számában (lásd Thomas Meyer: Karl Heyer és Kaspar Hauserról szóló művének sorsa [előszó Karl Heyer Kaspar Hauser és Közép-Európa sorsa a 19. században című könyvének 4. kiadásához])

Ugyanez a kijelentés - Peter Tradowsky könyvében:

Ha Kaspar Hausert már gyermekként meggyilkolják, akkor rövid időn belül újra megtestesülhetett volna. A tettesek ennek a ténynek az ismeretében cselekedtek. (A tetteseknek tudomásuk volt erről a tényről, s e szerint jártak el.) Ez az egyik oka annak az eljárásnak, amelynek Kaspar Hausert alávetették.

E kijelentés tartalmát Rudolf Steiner hasonló értelmű közlései is alátámasztják. Egyszer egy müncheni házaspárnak tárta fel azt a különös tényt, hogy egy gyermek, akit családja csecsemőkorban veszített el, egy éven belül ismét megszületett ugyanabban a családban.

Az ennek alapjául szolgáló embertani törvényszerűség kimondja, hogy egy gyermek, aki sorsának egész életre szóló hálójával jön világra, egy újabb, második testet is felépíthet magának, hogyha az elsőt lerombolják, elpusztítják, vagy életképtelennek bizonyul. S ekkor e második testet semmiképpen sem ugyanabban a családban kell újra felépítenie magának.

(10) „Angyal”

Rudolf Steiner a Keresztény Közösség papjainak körében, az 1924 szeptemberében Dornachban tartott teológiai kurzus során állítólag kijelentette, hogy Kaspar Hauser egy „angyal” volt.

  Rudolf Steiner 1924 szeptemberében - előadói működésének utolsó hónapjában -, a Keresztény Közösség papjainak tartott kései Apokalipszis-ciklusa (GA 346) során tett kijelentéséről van szó

Az összeállítás Peter Tradowsky Kaspar Hauser, oder das Ringen um den Geist (Ein Beitrag zum Verständnis des 19. und 20. Jahrhunderts) [Kaspar Hauser, avagy küzdelem a szellemért (Adalék a 19. és 20. század megértéséhez)] című könyve alapján készült (Goetheanum Kiadó, Dornach, 1980). 2012. szeptember 29-ére, Kaspar Hauser 200. születésnapjára összeállította, fordította és magyar nyelven közzéteszi: Korcsog Balázs