WAGNER 200 (Rudolf Steiner Wagner-ciklusa, 1. előadás, 2. rész) |
2013. május 26. | |
Rudolf Steiner Richard Wagner a szellemtudomány fényében A berlini Wagner-ciklus (1905. március-május)
A nibelung gyűrűje (I.)
Egy másik ősrégi mondai anyagot dolgoz fel Richard Wagner A nibelung gyűrűje című zenedrámájában. Ebben olyan ősi germán mítoszokról van szó, melyekben annak a népcsoportnak a sorsa élt benne, amely a nagy atlantiszi özönvíz után az atlantiszi népesség maradványaként terjedt szét Európán és Ázsián át, és az Atlantisz utáni időszak elindítója lett. E mondákban a nagy beavatott, Wotan, az áz-isten emlékezete él. Wotan az atlantiszi idők beavatottja, ahogyan az északi istenek mind nem mások, mint régi, nagy beavatottak. A Siegfried-monda Wagner-féle feldolgozásában három szintet különböztethetünk meg világosan. Az első szinten a mű a modern világot veszi szemügyre. Richard Wagner számára az emberek a mai világ napszámosaivá váltak. Wagner látja az újkori ember és a középkor embere közti óriási különbséget. Amit manapság az emberek munkaként végeznek, az jórészt gépies, mechanikus munka, míg a középkori világban minden munka az emberi lélek kifejeződése volt. A ház, a falu, a város, a bennük zajló élet, mind bölcsen volt kialakítva, s az ember örömét lelte benne. Ma ugyan mit jelentenek nekünk a raktáraink, üzleteink, városaink? Milyen kapcsolatban vannak a lelkünkkel? A ház akkoriban egy művészi eszménykép kifejeződése volt. Az egész városkép, a város szívében a piactérrel és a mindent uraló dómmal, amihez minden igazodott, mind-mind a lélek kifejeződése volt. És ezt az ellentétet érzékelte Wagner. Ezért művészetében arra törekedett, hogy olyasvalamit állítson elénk, ami legalább egy területen hagyja teljes egészében megjelenni az embert. Wagner a teljes, összhangban lévő embert kívánta bemutatni Siegfried alakjában, szemben az ipar napszámosával.
Ám a mondának egy második szintje is megjelent Wagner lelki szemei előtt, amikor alámerült megérzéseinek még mélyebb rétegeibe. A korai középkorban bekerült a német költészetbe egy ősi monda: A wibelungok. Egy ilyen mondában akkoriban benne élt a néplélek legmélyebb érzülete. Csak az képes fogamat alkotni arról, hogy mi élt akkoriban az emberek szívében, aki valóban tanulmányozza a nép lelkületét. Az ilyen mondákban mélységes, nagy igazságok fejeződtek ki. Így például a Nagy Károlyról szóló mondákban is, melyek nem a mai értelemben vett történelmi beszámolók a császárról, hiszen akkoriban még sokkal mélyebben beleláttak a régi összefüggésekbe. A frank királyi nemzetség tagjaiból e mondákban a későbbi Atlantisz utáni időszak ősatyái lettek. A wibelungok olyan papkirályok voltak, akik nem csupán saját birodalmaikról gondoskodtak, hanem egyúttal szellemi befolyással is rendelkeztek. Ezekben a mondákban letűnt nagy idők emléke élt. Ilyen szempontból Nagy Károly Rómában történt megkoronázását is valami különösen fontos eseménynek tekintették. Az ősidőkben a wibelungok felszentelt papkirályok voltak - ennek emlékezete élt tovább a német császármondákban, melyek Wagnert is foglalkoztatták.
Nibelheim törpéi az éntudat hordozói. Richard Wagner ellenfelekként állítja szembe egymással Wotant, a régi atlantiszi beavatottat, és Alberichet, az Atlantisz utáni időszak beavatottját, az önzés hordozóját, az egoizmus képviselőjét a nibelungok törpenemzetségéből. Az aranynak nagy jelentősége és mély értelme van a misztikában. Az arany a fényt jelenti: a fényt, mely kiárad, s bölcsességgé válik. Alberich az aranyat, a megszilárdult bölcsességet szerzi meg a Rajna mélyéről. A víz mindig a lelkiséget, az asztralitást jelképezi. A lelki elemből születik meg az egó, az arany, az Én bölcsessége. A Rajna folyama annak az új korszaknak a lelkületét fejezi ki, melyben az értelem, az öntudat, az éntudat megszületik. Alberich megkaparintja az aranyat, elragadja a rajnai sellőktől, akik a női elemet, az eredendő tudatállapotot jelképezik. Wagner lelke mélyén ott élt ez az összefüggés. A Rajna kincse elejének Esz-dúr akkordjaiban erőteljesen érezhető s nagyszabású módon csendül fel az öntudat megszületése, az éntudat felébredése ebben az új korszakban. Ez zeneileg is teljesen át- meg átszövi A Rajna kincsét. Wagner ősi mítoszokat feldolgozó költeményeket elevenített fel, olyan mondákat, melyekben olyasvalami élt, ami erővel és élettel tölti be, s szellemi ritmussal járja át a lelket. Maga az ember és az emberi lét elevenedik meg, csendül fel és hatja át az embert ezekben az ősi mondákban.
Richard Wagner születésének 200. évfordulójára összeállította és fordította: Korcsog Balázs
Kapcsolódó anyagok (Richard Wagner az antropozófia fényében): Rudolf Steiner Richard Wagnerről, az „Arenson-vezérfonal” nyomán (Richard Wagner az antropozófia fényében, Rudolf Steiner kijelentéseinek tükrében, 1. rész) Rudolf Steiner a wagneri muzsikáról: a Grál-misztérium Richard Wagner műveiben (Richard Wagner az antropozófia fényében, Rudolf Steiner kijelentéseinek tükrében, 2. rész) Richard Wagner a szellemtudomány fényében I/1. (Rudolf Steiner 1905-ös berlini Wagner-ciklusa, 1. előadás, 1. rész: Lohengrin) Rudolf Steiner és korának zenéje (Beethoven és Wagner) A müncheni misztériumjátékok: az antropozófia Bayreuthja (Schuré, Steiner és Wagner) Wagner Ringje Budapesten (A Siegfried-monda és a kereszténység misztériumai) Szergej O. Prokofjev első találkozása az ezoterikus kereszténységgel (Wagner és a Parsifal)Dornach volt élete álma (Szergej O. Prokofjev találkozása Wagner Lohengrinjével) |
|
Utolsó frissítés ( 2013. szeptember 28. ) |
< Előző | Következő > |
---|