Az Általános Antropozófiai Társaság

2013-as éves közgyűlése

Változások és folyamatok

a dornachi Vezetőségben

Az Általános Antropozófiai Társaság 2013. március végi dornachi közgyűlése jelentős változásokat hozott a társaság Vezetőségében: Szergej Prokofjev egészségi okokból kénytelen volt lemondani a vezetőségi munkáról (tevékenységét megköszönve Virginia Sease mondott róla méltató szavakat); a dél-afrikai születésű Waldorf-tanárnő, Joan Sleigh személyében ugyanakkor először kerül a déli féltekéről származó, s ugyancsak először kerül anyai tapasztalatokkal rendelkező személy a Vezetőségbe. Joan Sleigh ráadásul annak a Karl Könignek az unokája, akit a társaságon belüli konfliktusok miatt 1935-ben - Ita Wegmannal és még sokakkal együtt - kizártak az Antropozófiai Társaságból. Seija Zimmermann vezetőségi tagságát az idei közgyűlés nagy többséggel meghosszabbította, Bodo von Platót viszont a Prokofjev és közte lévő ellentétekről faggatta az egyik résztvevő.[1]

Bodo von Plato válasza Tatiana García-Cuercának a Szergej Prokofjev és közte lévő ellentétekkel kapcsolatos kérdésére

Tegnap beszéltem arról a meggyőződésemről, hogy a jövőben már nem lesz lehetőség a személyes ellentétek összekapcsolására, s hogy ezekből az egymást kiegészítő elemekből alkossunk egészet. Mielőtt tegnap elkezdtem erről beszélni, még nem tudtam, lesz-e elég bátorságom ezt kimondani. Hiszen sokáig abban a meggyőződésben éltem, hogy az ellentéteket egyesítenünk kell, noha az utóbbi évtizedekben szerzett tapasztalataim alapján újra és újra egész más következtetést kellett levonnom: az ellenétek egyesítésekor csökken az egyes ember ereje, s aligha jön létre erőteljes egység.

Vezetőségi tevékenységünk során Szergej Prokofjevvel és jómagammal kapcsolatban mindig is olyasvalamit láttam, ami túlmutat rajtunk, s amihez mindketten kapcsolódhatunk. Ezért csak bizonyos szinten tartom megfelelőnek a köztünk lévő ellentétekre vonatkozó kérdést. Mi ketten nagyon különböző módon szocializálódtunk: Szergej Prokofjev egy totalitárius rendszerben, egy diktatúrában nőtt fel [az egykori Szovjetunióban], ahol csak zárt körben és titokban lehetett ezoterikus munkát végezni. Az én esetemben épp fordított volt a helyet: én a [2. világháború utáni német] gazdasági csoda és az alternatív mozgalmak időszakában nőttem fel, ahol mindent szabad volt. Beszéltünk is erről. De volt valami közös is a neveltetésünkben: mindketten olyan környezetben nőttünk fel, ahol az emberek udvariasságból inkább nem beszéltek a konfliktusokról és nézeteltérésekről. Talán nem voltunk képesek kellőképpen összekapcsolni, amit más-más módon éltünk át. Számomra azonban annak van nagyobb jelentősége, ami közös bennünk, ami túlmutat rajtunk. Szerintem az a kérdés, létezhet-e olyan társaság, amely lehetővé teszi, sőt megköveteli, hogy azt éljük át, ami közös bennünk, s ne az ellentéteket hangsúlyozzuk. A vezetőségi munka során engem növekvő bizalommal töltött el, hogy együtt alkothatunk valami közöset.

Virginia Sease: Szergej Prokofjev méltatása

Rudolf Steiner halála óta mostanáig a Vezetőség egyetlen tagjának sem kellett megbetegedés miatt visszavonulnia. Szergej Prokofjev most mégis egészségi okokból mondott le, ahogy azt a tagokhoz szóló levelében megírta.[2] A lemondás spirituális értelemben semmin sem változtat vele kapcsolatban, hiszen ő továbbra is része marad a Vezetőség folytonosságának és munkafolyamatának, akkor is, hogyha nem az eddigi módon fogja végezni feladatát.

Egészen egyszerű köszönetet szeretnék itt mondani neki. Azért mondok „egyszerűt”, mert ez Prokofjev kifejezett kívánsága. Tudjuk, hogy a 2011-es közgyűlés nagy többséggel megerősítette Szergej Prokofjev vezetőségi tagságát. Megbetegedése miatt azonban a főiskolai kollégiumnak és a Vezetőségnek azóta le kellett mondania az ő jelenlétéről. Mindig örültünk, amikor Seija Zimmermann révén hallottunk felőle. Mindent figyelembe véve azon a véleményen voltunk, hogy Prokofjev visszatér majd a Vezetőségbe. [2012.] október végén tartottunk egy kibővített vezetőségi ülést és megbeszélést, amelyen a holland, a német és a svájci főtitkár, valamint Szergej Prokofjev és Peter Selg is részt vett. Ez egy fontos esemény volt, mivel így szembesülhettünk a Prokofjev által felvetett problémákkal,[3] valamint azzal, hogy miként lehetne a dolgokat jó irányba fordítani. Erről további megbeszéléseket szerettünk volna folytatni vele. Egy novemberi beszélgetés során Prokofjev humorának egyik rétegét is megismerhettük. De 2013 januárjában sajnos közölte velünk, hogy egészségügyi okokból nem fog tudni visszatérni közénk.

A világ minden részén, ahol antropozófia létezik, Szergej Prokofjevet és műveit sok ezer ember tartja igen nagyra. Felmerülhet bennünk a kérdés: mit jelent mindez? Ez egy jelenség, s először fordul elő a társaság történetében, hogy valakinek ilyen sok műve jelenjen meg - természetesen Rudolf Steineren kívül -, s hogy azok ilyen lelkes fogadtatásra találnak. Meggyőződésem, hogy Szergej Prokofjev szellemi tanulmányai, iskolázása és gondos kutatásai révén még 30. életéve előtt képessé vált arra, hogy mindinkább Rudolf Steiner műveinek értelmezőjévé váljék. „Értelmező” alatt itt olyasvalakit értek, aki saját kutatásai alapján képes felismerni, mi sugárzik át Rudolf Steiner művein. Rudolf Steiner az ősképek világában élt, Szergej Prokofjevnek pedig megvolt és megvan a képessége arra, hogy megközelítse ezek képmásait, s hogy közvetítse mindazt, ami Rudolf Steiner műveiben megtalálható, s amit Steiner az ősképek világából merített. Ez jelentős segítséget nyújt az antropozófiai stúdiumokhoz. Mostani helyzetében nagy reményt adhat Szergej Prokofjevnek, hogy nemrég két könyvét is be tudta fejezni, mindkettő nagyjából elkészült, és további írói tervei is vannak. Csak remélhetjük, hogy mindezt meg is tudja majd valósítani. Köszönjük a munkáját - Prokofjev valószínűleg már így is túl soknak tartaná, amit róla mondtam.

Végezetül egy kéréssel szeretnék fordulni mindnyájunkhoz. Ha az elkövetkezendő tíz, húsz, harminc esztendőre tekintek - amikor legtöbben közülünk valószínűleg már nem lesznek a Földön -, Szergej Prokofjev Rudolf Steiner műveiről és küldetéséről szóló könyvei itt lesznek. Az a kérésem, hogy se esetleges bírálatunkkal, se iránta való lelkesedésünkkel ne képezzünk „felhőt” körülötte. Hiszen a túlzott lelkesedés is sokak számára meggátolhatja műveinek megközelítését. Az lenne a kérésem, hogy lelkesedésünket fordítsuk befelé, azzal az elhatározással, hogy tovább munkálkodunk az antropozófián, azoknak a műveknek a segítségével, melyeket Szergej Prokofjevtől kaptunk. Mindezt köszönetképpen szerettem volna elmondani.

Összeállította és fordította: Korcsog Balázs

A közgyűlésről készült összefoglalók a Das Goetheanum tagoknak szóló hírlevelében jelentek meg (Nachrichtenblatt / Anthroposophie weltweit 2013/4. és 2013/5.) 2013. április 6-án és május 4-én.