Szergej O. Prokofjev

Nagy szükség volt

erre az életrajzra

Peter Selg Rudolf Steiner-életrajza[1] (1. rész)

Előzetes megjegyzés:

Ez a könyvismertető itt jelenik meg, miután több mint két hónapig hevert a Das Goetheanum hetilap szerkesztőségében, anélkül hogy bármiféle visszajelzést kaptam volna róla. Mivel Wolfgang Heldhez [a lap egyik szerkesztőjéhez] írott levelemben személyesen - s akkor még vezetőségi tagként - kértem meg őt arra, hogy e könyvismertetőt tegyék közzé a hetilapban, a cenzúrának ezt a formáját különösen elfogadhatatlannak tartom.

Wolf-Ulrich Klünker könyvismertetőjében - amely mégsem az[2] -, érzékletes látomást vázol fel arról, milyennek is kellene lennie egy ideális Rudolf Steiner-életrajznak. Szerinte ezt oly módon kellene papírra vetni, mint azokat a műveket, melyeket Rudolf Steiner Nietzschéről és Goethéről mondott és írt,[3] mégpedig teljes mértékben annak figyelembevételével, hogyan fejlődött és gondolkodott tovább e két művész a szellemi világban (Rudolf Steiner akkori időszakában).

Egy ilyen, szellemi nézőpontból megírt Rudolf Steiner-életrajz jelentőségéhez és szükségességéhez biztosan nem fér kétség. Csakhogy ilyen sajnos sehol sincs a világon. S talán még évszázadokba telik, amíg egyszer majd valóban lehetséges lesz megírni egy ilyet.

De miért kell rá ilyen sokáig várnunk? Hogy oly módon tudjunk írni Goethéről és Nietzschéről, ahogyan Rudolf Steiner tudott, ahhoz bizony olyan írónak kellene lennünk, akinek megismerési képességei Rudolf Steineréhez hasonló szinten állnak. És még Goethe vagy Nietzsche életrajzánál is összehasonlíthatatlanul nehezebb feladat volna megírni Rudolf Steiner életrajzát, hiszen - bár minden tiszteletünk e két német költőnek és filozófusnak, de - Rudolf Steiner kapcsolata a szellemi világgal mérhetetlenül nagyobb és átfogóbb volt, mint az övék.

Az említett okokból tehát bármennyire is jogosak ugyan az elvárások egy ilyen egyszer majd megírandó életrajzzal kapcsolatban, ám Peter Selg e Rudolf Steinerről írott nagy művére semmiképpen sem alkalmazhatók. Ezen túlmenően az ember senki mástól nem várhat el olyasmit, amit ő maga nem képes megvalósítani - s amire egyébként ma még senki sem képes.

Éppen ebben rejlik Wolf-Ulrich Klünker alapvető félreértése, melyet itt azáltal szeretnék tisztázni, hogy rámutatok Peter Selg e nagyszabású életrajzának további sajátosságaira. Egyébiránt még azt is hozzátenném, hogy Wolf-Ulrich Klünker kritikájával ellentétben a Lorenzo Ravagli recenziójában írottakkal teljesen egyetértek.

Peter Selgnek ezzel a művével épp az a probléma, hogy ha tudatosan együtt élünk a mai korral, s éber figyelemmel kísérjük, amire ma igazán szükség van, ha valódi lélekjelenléttel [illetve szellemi jelenléttel] rendelkezünk, s ha helyén van a szívünk Rudolf Steiner iránt, akkor antropozófusként és az Antropozófiai Társaság tagjaként csakis nagyrabecsüléssel szólhatunk erről az életrajzról (hiszen semmiképpen sem arról van szó, hogy pusztán rámutassunk: egy adott mű lehetne még jobb is, vagy talán éppen olyan, amilyet az olvasó szeretne).

Mindnyájan tanúi voltunk annak, hogy születésének 150. évfordulója kapcsán a külvilágból (de nem csak onnan) milyen hevesen támadták Rudolf Steinert, az antropozófia megalapítóját (ne feledjük, hogy még mindig antropozófusoknak nevezzük magunkat!): az antropozófiai mozgalom több mint 100 éves történetében eddig szinte sosem látott erővel támadták őt. És mi történt erre föl az egész világra kiterjedő antropozófus társadalom részéről, mindenekelőtt Közép-Európában, ahonnét a leghevesebb támadások indultak, mégpedig olyan támadások, melyek semmilyen rágalomtól, sőt még a hazugságok nyilvános terjesztésétől sem riadtak vissza („Zander” kulcsszó)? Antropozófus részről nem történt más, csak kínos hallgatás.

Hiszen néhány bátor ember kivételével, mint Lorenzo Ravagli, Peter Selg vagy Karen Swassjan és még néhányak, az Antropozófiai Társaság részéről nem történt nyilvános reakció - e támadások szűk, belső körökben történő elítélésén kívül. A Goetheanum vezetősége és egyéb vezető testületei sem hallatták a hangjukat, csupán egy tartózkodó üdvözlet hangzott el az újonnan megjelent könyvekkel kapcsolatban, s Németországban pedig szívélyes és dörgölődző-bizalmaskodó párbeszédeket folytattak a támadókkal és rágalmazókkal.

Az én szememben mindez olyan nagy szégyen-gyalázat volt, amilyenben még sohasem volt részünk mozgalmunk és társaságunk egész történetében, s amely - ezt antropozófusként őszintén be kell vallanunk magunknak - súlyos karmikus következményekkel jár, melyek mérhetetlenül megterhelik a Rudolf Steinerrel való kapcsolatunkat, azt, ahogyan ő ma a szellemi világban él és tevékenykedik. Ám ez annak a Rudolf Steiner-életrajznak a jövőbeni megszületését is éppúgy szinte lehetetlenné teszi, amiről Wolf-Ulrich Klünker joggal ábrándozik. Hiszen hogyan is reménykedhetünk valódi szellemi kapcsolatban a jelenlegi Rudolf Steinerrel, hogyha az ellenségeinek udvarolunk, s ezzel eláruljuk őt mint tanítónkat. Az ellenfelekkel való teljesen téves bánásmód ismét csak érdemi válasz nélkül maradt.[4]

Fordította: Korcsog Balázs

Forrás: „Eine sehr notwendige Biographie” (Sergej O. Prokofieff). Initiative Entwicklungsrichtung Anthroposophie - Ein Nachrichtenblatt (ENB), 2013/12. (2013. június 9.)