Peter Selg

„Az őrizetlen Ház”

A Goetheanum

- Prokofjev távozása után

(A Szergej Prokofjev „Időutazások” című könyvével kapcsolatos dornachi vezetőségi állásfoglalásról)

1.

A [Goetheanum] vezetőségének tagjai azt írják, hogy Szergej O. Prokofjev „Időutazások” - Az antropozófiai szellemi kutatás ellenképe című könyvének „címéről és tartalmáról” csak a mű megjelenésének időpontjában, nem sokkal Húsvét előtt szereztek tudomást. Azt ugyanakkor elismerik, hogy Prokofjevtől 2013 januárjában előzetes tájékoztatást kaptak a Goetheanum Kiadónál megjelentetni szándékozott művével kapcsolatban. S Prokofjevnek ezt a kívánságát állítólag mind tiszteletben tartották. - Ebből az összefüggésből is egyértelműen kiderül: a vezetőség tagjainak minden bizonnyal lehetőségük lett volna arra, hogy elolvassák a kéziratot, még mielőtt az nyomdába került volna Dornachban. Így az a tény, hogy a mű „címét és tartalmát” csak annak megjelenése után ismerték meg, ennyiben az ő saját, tudatosan meghozott döntésük következménye.

2.

A Goetheanum 2012. október 30-án tartott kibővített vezetőségi ülésén, melyre én is meghívást kaptam, Szergej O. Prokofjev Ma hogyan állunk helyt Rudolf Steiner előtt? és Peter Selg Az [Általános] Antropozófiai Társaság identitása című műveiről volt szó. Szergej Prokofjev mérleget vonó állásfoglalására - miszerint a Goetheanum vezetősége az elmúlt években munka- és cselekvésképtelen volt, mivel [a vezetőség] tagjai az antropozófiához és Rudolf Steinerhez való viszony alapvető kérdéseiben sem értettek egyet, vagyis nem voltak és nem is jutottak közös nevezőre ezzel kapcsolatban -, Virginia Sease hangsúlyozta, hogy legalább egy kérdésben viszont egyetértés volt köztük: mégpedig a Judith von Halle műveivel kapcsolatos álláspontjukat illetően. Ezt a vezetőség egyetlen tagja sem vitatta. Szergej Prokofjev a maga részéről ehhez mindössze annyi megjegyzést fűzött, hogy e belső egyetértés ellenére a nyilvánosság előtt zajló vitában teljesen egyedül hagyták őt.

3.

A Goetheanum vezetősége állásfoglalásában kiemeli: célja, hogy kedvező „szellemi légkört” alakítson ki az Általános Antropozófiai Társaságban, és kerülje az „ellentétek kialakulását” - s ezzel kimondatlanul is a semlegességét hangsúlyozza. Azonban közvetlenül ehhez az állásfoglaláshoz csatolva lehetővé teszi egy „nyílt levél” közzétételét, noha mint ismeretes, a tagság nézetei igencsak eltérőek ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban. A vezetőség ezáltal - az Anthroposophie weltweit (Anthroposophy worldwide) című lap révén - az egyik álláspont: a Szergej Prokofjevet élesen bírálók véleményének nemzetközi terjesztéséről gondoskodik, holott a bírálók által kifogásolt könyv angol fordítása valójában még meg sem jelent, s így a társaság angol anyanyelvű tagjai nem is tanulmányozhatták azt, és ítéletet sem alkothattak róla. E különös eljárás láttán biztosan nem beszélhetünk a vezetőség „semlegességéről”, hiába is tart erre kimondatlanul igényt. Sokkal inkább az a benyomásunk támad, hogy itt egy retorikailag csiszolt, diplomatikus és stratégiai állásfoglalásról, illetve valamelyik álláspont támogatásáról van szó, ami nyilván nem csekély nyomás hatására született, s ami felér egy ki nem mondott - bár tartalmilag nem is burkolt - elhatárolódással az egykori vezetőségbeli kollégától (lásd 2. pont).

4.

Az udvarias elhatárolódás helyett a vezetőség tagjainak az lett volna a feladata és morális kötelessége, hogy egy, a világ minden részére eljuttatott nyilvános állásfoglalásban nyomatékosan köszönetet mondjanak Szergej O. Prokofjevnek a kritizált könyveiért (A feltámadás misztériuma az antropozófia fényében, 2008; És a Föld Nappá válik - A feltámadás misztériumáról, 2012; „Időutazások” - Az antropozófiai szellemi kutatás ellenképe, 2013). Az ezekben a könyvekben - Rudolf Steiner szellemi kutatásaihoz kapcsolódva - kifejtett vizsgálódások a feltámadási test és az úgynevezett „fantom” spirituális mibenlétéről, az utolsó vacsorán történt eseményekről s Krisztus testének és vérének további sorsáról, a kereszt alakjáról és a Föld belsejében végbement folyamatokról, valamint Rudolf Steiner ezekre vonatkozó megismerési módszereiről - Prokofjev Krisztus megjelenése az éteri világban (2010) és a Rudolf Steiner szoborcsoportja (2011) című monográfiáival együtt - messze a legjelentősebb szellemtudományos és krisztológiai művek a Goetheanumban 1925 [vagyis Rudolf Steiner halála] óta. Minden amellett szól, hogy e könyveit az elkövetkező évtizedekben vagy évszázadokban is ilyen színvonalúnak fogják tartani, s e szerint fogják értékelni és megbecsülni. „S elmondhatjátok majd, hogy ekkor ti is jelen voltatok…” (Goethe)

Szergej O. Prokofjev ezenfelül - életében nem először - magára vállalta azt a kellemetlen, idő- és energiaigényes feladatot, hogy e publikációk egy részében olyan fejtegetésekkel szálljon vitába, amelyek módszertanilag és tartalmi szempontból is nyilvánvalóan nagymértékben különböznek Rudolf Steiner műveitől. Prokofjev az Antropozófiai Társaság tagjai számára végezte el ezt a mélyreható kutatást és kritikai vizsgálódást, a Goetheanumért érzett teljes felelősségének tudatában, eredeti munkaterveit s voltaképpeni feladatait félretéve, amiről egykori [vezetőségbeli] kollégáinak is minden bizonnyal tudomásuk volt. Szergej Prokofjevnek sosem volt célja, hogy egy másik antropozófus szerzővel szemben foglaljon állást, s ezt csakis abban az esetben tette meg, hogyha az illető fejtegetései bizonyíthatóan ellentétesek Rudolf Steiner szellemi kutatásaival, illetve ha visszaél velük vagy összekeveri őket valamivel. Ilyen esetekben Prokofjev mindig szükségesnek tartotta, hogy Rudolf Steiner eredeti kutatómunkájának egyedülálló voltát hangsúlyozza, s hogy rávilágítson: ezek a kutatások képezik a Szellemtudomány Szabad Főiskolájának középpontját. Prokofjev számára mindig is Rudolf Steiner életművének sorsa volt a tét, s most is erről van szó, az elkövetkező évszázadok és kultúrkorszakok szempontjából: a steineri életmű belső követéséről és az Antropozófiai Társaság mint a Földön működő michaelita közösség jövőjéről.[1] „Ő [Rudolf Steiner] nem csupán tanította a kozmikus bölcsességet, hanem a szerint is élt és cselekedett. Valójában akkor követjük őt azon az úton, amelyen járt, ha nem csak a tanításait fogadjuk el, de az életére és a cselekedeteire is igent mondunk.” (Ita Wegman)[2]

5.

A Goetheanum vezetősége végezetül hangsúlyozza: nem tekinti feladata részének, hogy „kutatási eredményekről, szellemtudományos fejtegetésekről és véleménynyilvánításokról” mondjon ítéletet. Ezzel egyrészt azt a meggyőződését hangoztatja, hogy korunkban inkább szociális érintkezési formák kialakítására van szükség, ám azt a tényt ugyanakkor figyelmen kívül hagyja, hogy egy vezetői testületnek, amely az 1923/24-es Karácsonyi konferencián létrehozott Általános Antropozófiai Társaság talaján áll - s kizárólag ebből nyeri létjogosultságát -, bizony nagyon is foglalkoznia kell vezetői feladatokkal, még akkor is, hogyha ezek kellemetlenségekkel járnak, és kockázatos fellépést követelnek. Rudolf Steiner toleráns ember volt, s mindig nagylelkűséget és megértést tanúsított a sors egyéni útjai iránt. Egy pillanatig sem engedett azonban annak a kísértésnek, hogy a szociális élet érdekében felhígítsa az antropozófia sajátos megismerési útját, s mint tudjuk, utolsó nagy előadás-sorozatát Angliában tartotta „a szellemi kutatatás valódi és téves útjairól” ([A beavatott tudata], GA 243). Magától értetődő, hogy Rudolf Steiner elvárta a Goetheanumban felelősséget vállaló vezetőségbeli személyektől azt a képességet és készséget, hogy véleményt alkossanak bombasztikus „kutatási eredményekről, szellemtudományos fejtegetésekről és véleménynyilvánításokról”, s ezen véleményüknek hangot is adjanak - máskülönben hogyan is vezethetnének egy társaságot, s amúgy hogyan lehetne irányítani, illetve kifelé és befelé is képviselni egy szellemtudományi főiskolát?!

A Karácsonyi konferencia szellemi öröksége másmilyen magatartást követel meg, s magában hordozza azt a szigorú elkötelezettséget, hogy lehetővé tegyük: a Goetheanum legyen az antropozófia szellemi központja („hogy az emberiséghez eljusson az, amire oly feltétlenül szüksége van: az antropozófia, de Rudolf Steiner antropozófiája”).[3] Ha ez a folyamat kudarcot vall, akkor olyan szélesre tárulnak a betörési kapuk ebbe az egyedülálló létesítménybe, sőt szándékolt misztériumhelyre, mint Heinrich Böll szavaival: egy „őrizetlen házba”. Mindazt, amit Szergej O. Prokofjev a [később Goetheanumnak nevezett] „János-épület” szellemi védelmében sok éven keresztül tett, a jelek szerint valószínűleg csak a jövőben fogjuk majd - annak hiányában - felismerni.

Forrás: „Haus ohne Hüter” (Peter Selg). Initiative Entwicklungsrichtung Anthroposophie - Ein Nachrichtenblatt (ENB), 2013/9. (2013. május 12.)

Kapcsolódó anyagok:

Prokofjev „lemondólevele”

Virginia Sease: Szergej Prokofjev méltatása

Szergej O. Prokofjev: Nagy szükség volt erre az életrajzra (1. rész) (Peter Selg Rudolf Steiner-életrajzáról)

Szergej O. Prokofjev: Nagy szükség volt erre az életrajzra (2. rész) (Peter Selg Rudolf Steiner-életrajzáról)

Peter Selg: Ma hogyan állunk helyt Rudolf Steiner előtt? (2. rész) (Kommentár Szergej O. Prokofjev azonos című könyvéhez)

Szergej O. Prokofjev: Ma hogyan állunk helyt Rudolf Steiner előtt? (1. rész) (Kommentár Peter Selg Az Általános Antropozófia Társaság identitása című könyvéhez)

Peter Selg könyveiről a NOVALIS-ban