A két Jézus-gyermek a templomban

Az Ötödik evangélium

„A megismerés evangéliuma”

Beszélgetés Szergej O. Prokofjevvel

2013 őszén lesz száz éve (3x33⅓ esztendeje) annak, hogy Rudolf Steiner 1913 októberének első napjaiban - az első Goetheanum alapkőletétele utáni napokban -, Oslóban (az akkori Krisztiániában) elkezdte az Ötödik evangéliumról, illetve az Ötödik evangéliumból tartott előadásait. E centenáriumhoz kapcsolódva közöljük az alábbi beszélgetést. (a ford.)

Rudolf Steinernek az Ötödik evangéliummal kapcsolatos szellemtudományos kutatási eredményei állnak az antropozófiai krisztológia középpontjában. A Goetheanum 2009-es húsvéti konferenciáját az Ötödik evangélium spirituális dimenzióinak és jelentőségének szentelték. A Das Goetheanum egyik munkatársa, Ursula Remund Fink ennek kapcsán beszélgetett az ülésszak felelősével, Szergej O. Prokofjevvel.

A krisztológia nem csupán az antropozófia középpontját képezi, hanem elválaszthatatlan kapcsolatban is áll vele. Rudolf Steiner ezért is nevezi az antropozófiát „az új kereszténységnek”, amely egy újfajta megismerést ad a tudati lélek embere számára, s ezáltal kívánja lehetővé tenni a Krisztushoz való tudatos viszonyát.

Miért éppen Húsvétkor tűzték napirendre az Ötödik evangéliumot?

A kereszténység középpontjában nem egy új tan, hanem az Istennek a Földön véghezvitt szabad tette: a Golgotai Misztérium áll. Ezáltal jött létre Krisztus feltámadási teste, amely egy új kozmosz, s így az egész emberiség- és földfejlődés jövőjének csíráit magában hordozza. A kereszténység összes többi eleme csak ennek fényében kap értelmet.

Ha a Golgotai Misztérium nem történt volna meg, akkor az Őskarácsonykor bekövetkezett születésnek sem lett volna értelme. Így az egész krisztológia elsődlegesen a húsvéti eseményhez kötődik, éppúgy mint az Ötödik evangélium tartalmai és ennek azon részei, amelyekben például Jézus ifjúkori éveiről van szó. Hiszen Rudolf Steiner ezeket az eseményeket is a húsvéti történések fényében kutatta ki.

Az Ötödik evangéliumnak ma mely vonatkozásai különösen időszerűek?

Az Ötödik evangéliumban a Krisztus-misztérium szoros kapcsolatba kerül a Jézus-misztériummal. Ez utóbbinak különös aktualitása van, mivel az arra a fejlődési fokra vezető út ősképét mutatja meg, ahol az ember képes lesz arra, hogy Krisztust a saját lényébe befogadja. Ez jelenti ugyanakkor az emberiség legfontosabb jelenlegi és jövőbeni feladatát. A kereszténységben korábban elsősorban Krisztus útján vagy a kegyelem útján volt a hangsúly. Ez persze továbbra is érvényben marad. Korunk emberének azonban fel kell tennie a kérdést: mit tehetek a magam erejéből azért, hogy részesüljek ebben a kegyelemben? S ezzel a kérdéssel már a Jézus-misztériumhoz érünk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy új módon, szabadon és tudatosan kerüljünk kapcsolatba a Krisztus-lénnyel.

Léteznek-e napjainkban új, a korábbiakat kiegészítő felismerések az Ötödik evangéliummal kapcsolatban?

Arra a szintre, ahol Rudolf Steiner volt képes kikutatni az Ötödik evangélium lényét az Akasha-krónikában, oda ma egyetlen antropozófus sem képes eljutni. Ez a kutatás ugyanis magának Rudolf Steinernek volt a saját feladata. Ám ezzel semmiképpen sem azt akarjuk mondani, hogy erre a jövőben sem lesz lehetőség. Bizony van is néhány olyan antropozófus, aki az Ötödik evangélium egyes területein tovább folytatta Rudolf Steiner kutatásait, s ennek során önálló és új eredményekre jutott. Erre példaként Emil Bock Jézus gyermek- és ifjúkora című könyvét említhetjük.

A Krisztus-lény befogadásához vezető út

Mi a jelentősége az Ötödik evangéliumnak az antropozófia szempontjából?

Az első Goetheanum alapkőletételénél Rudolf Steiner „a megismerés evangéliumának” nevezte az Ötödik evangéliumot. Ahhoz, hogy szabadságát és méltóságát is megőrizze, korunk emberének mindig a megismeréssel kell kezdenie. A kereszténységgel kapcsolatban ez azt jelenti, hogy annak igazságait tisztán szellemi úton is mindig újra megtalálhatjuk, még akkor is, hogyha minden írásos bizonyítéka elvész. Hiszen a kereszténység igazságai örök érvényűek. Rudolf Steiner is ezen az úton járt, s napjainkban mi is járhatunk rajta, még hogyha ennek az útnak csupán a kezdetén is tartunk. Rudolf Steiner ezért beszél más helyütt az Ötödik evangéliumról úgy, mint az „antropozófiai evangéliumról”. Ez akkor válik érthetővé a számunkra, ha meggondoljuk, hogy az Ötödik evangéliumban is arról az útról van szó, amelynek során az ember képessé válik arra, hogy a Krisztus-lényt a saját lelkébe befogadja. Hiszen az antropozófiának is ez a fő feladata.

Hogy Rudolf Steiner miért tartotta korunkban nélkülözhetetlennek az Ötödik evangélium területéről származó közléseket, annak legfőbb oka Krisztus éteri újraeljövetelében keresendő. (Ezzel a kérdéssel kapcsolatban Peter Selg Rudolf Steiner és az Ötödik evangélium című könyvére szeretném felhívni a figyelmet.)

Miért hívják Ötödik evangéliumnak?

Először is azért ötödik, mert ugyanabból a forrásból merítették, mint a másik négy evangéliumot, nevezetesen az Akasha-krónikából. (Rudolf Steiner mindig is hangsúlyozta, hogy a négy evangélium sem valamiféle külső, történelmi beszámoló abban az értelemben, ahogyan manapság a történelmi könyveket írják.) Másrészt Rudolf Steiner az Ötödik evangéliumról szóló előadásait ugyanabból a szellemből fakadóan tartotta, amelyből annak idején a másik négy evangélium is keletkezett. Ezért tekinthetjük az Ötödik evangéliumot a másik négy közvetlen szellemi folytatásának.

Mivel Rudolf Steiner az evangéliumokról szóló ciklusaiban előbb fényt derített a négy evangélium ezoterikus mélységeire, így néhány dolgot immár abból is közzétehetett, amit azok ugyan nem tartalmaznak, mégis elengedhetetlenül hozzátartozik az idők fordulóján végbement események egészéhez és azok megértéséhez. Ez is indokolja az Ötödik evangélium elnevezést.

Az Ötödik evangélium a keresztre feszítést „születésként”, a feltámadás után az apostolokkal való együttlétet pedig „földi vándorlásként” írja le. Meg tudná ezt magyarázni nekünk?

Az Ötödik evangélium nem Jézus Krisztus, hanem Krisztus Jézus életét mutatja be. Jézus földi életének szempontjából is nézhetjük Krisztust, de Jézusra is tekinthetünk Krisztus szférájából. Ez utóbbi nézőpont az Ötödik evangélium megértésének kulcsa. Ami a fizikai világból nézve kereszthalál volt, az az Ötödik evangéliumban - szellemi nézőpontból - ugyanakkor annak az új életnek a születésévé válik, amely azóta az egész Földet áthatja, s lehetővé teszi annak jövőbeli továbbfejlődését. Krisztus elválaszthatatlan összeköttetésben marad ezzel az új élettel. Ő maga ez az élet. És az Ötödik evangélium ennek az életnek a megnyilatkozása. Ezért áll kapcsolatban ez az evangélium korunk minden Krisztus-kereső emberével.

Ahrimán kísértését Krisztus nem tudta teljesen elhárítani. Miféle beteljesülés az, hogy Krisztus mégsem húzza ki „Ahrimán tüskéjét”?

Ha Krisztus teljes mértékben visszautasította volna Ahrimán kísértését - amit természetesen megtehetett volna -, akkor nem lett volna lehetősége arra, hogy valódi emberként éljen a Földön, ráadásul nem is halhatott volna meg földi élete végén. Hiszen Ahrimán a halál fejedelmeként közvetlenül is részt vesz mindkét folyamatban. Mivel Ahrimán jelen van anyagi testünkben, így már az újszülött első lélegzetvételével beindul szervezetünkben a halál folyamata. Krisztusnak is azért kellett a Jézus testében található ahrimáni tüskét továbbra is benn hagynia, hogy szemtől szembe találkozhasson a halállal. Hiszen az emberben ez a tüske maga a halál. Krisztus azonban a feltámadás által teljesen legyőzte a halált, s így minden ember számára megnyitotta az utat afelé, hogy egyszer elérje ezt a célt, s hogy ne csupán önmagát, hanem fejlődése végén az egész Földet megváltsa, hogy - Christian Morgenstern szavaival - „egyszer majd a Föld is Nappá váljék”.

Fordította: Korcsog Balázs

A beszélgetés a Das Goetheanum 2009/15-16. számában jelent meg (2009. április 10-én).

Magyarul lásd az Antropozófia című lap 2013. Mihály-napi számában.