A dornachi János-épület (az első Goetheanum)

1913. szeptember 20.

A János-épület alapkőletétele és az Ötödik evangélium

Az Antropozófia alapköve

Száz éve, 1913. szeptember 20-án helyezték el Rudolf Steiner és munkatársai a svájci Bázelhez közeli dornachi dombon az akkor még János-épületnek nevezett első Goetheanum alapkövét. Ez az alapkőletétel az antropozófiai mozgalom és társaság egész történetének egyik legjelentősebb eseménye és mérföldköve (az 1907-es müncheni Pünkösdi kongresszus és az 1923-as dornachi Karácsonyi konferencia között), sőt: Rudolf Steiner szellemi tanítói működésének és az antropozófia földi fejlődésének középpontja (az 1902 és 1924/25 közötti időszakban) - kronológiailag és az Ötödik evangéliumhoz kapcsolódva szellemi és krisztológiai értelemben is.[1]

Ez az alapkőletétel szorosan kapcsolódik az úgynevezett Ötödik evangéliumhoz. Rudolf Steiner ugyanis közvetlenül a dornachi alapkőletétel utáni napokban utazott el a norvég fővárosba, Oslóba (amit akkor még Krisztiániának hívtak), és 1913 októberének első napjaiban ott kezdte el az Ötödik evangéliumról, pontosabban magából az Ötödik evangéliumból tartott előadásait.[3] És Rudolf Steiner - bár 1910-ben, az éteri Krisztus hírüladásával összefüggésben már használta az „Ötödik evangélium” kifejezést[4] - 1913. szeptember 20-án, a dornachi János-épület alapkőletételekor beszélt először részletesebben az Ötödik evangéliumról. Sőt, ekkor közölte az Ötödik evangélium első részletét: az úgynevezett makrokozmikus Miatyánkot. Ahogy Rudolf Steiner az alapkőletételkor tartott beszédében mondta: „Az Ötödik evangéliumból elsőként hangozzék fel a mikrokozmikus ima [a Miatyánk] makrokozmikus tükörképe…”[5]

A makrokozmikus Miatyánk esetében tehát a mindnyájunk által jól ismert, földi-emberi Miatyánk tükörképéről, megfordításáról, egyfajta fordított Miatyánkról van szó, amely (Jézus és Krisztus megkülönböztetése mellett, a két Jézus-gyermek, illetve a Gonosz különböző formáinak, Lucifernek és Ahrimánnak a megkülönböztetése mellett) a korszerű szellemtudomány egyik - Rudolf Steiner által hozott - legjelentősebb felismerése, illetve megismerése. Rudolf Steiner az alapkőletételkor elhangzott beszédében ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy miként a négy evangélium és a mikrokozmikus Miatyánk a Földdel, illetve a jelenlegi földkorszakkal van kapcsolatban, úgy az Ötödik evangélium és az abban található makrokozmikus Miatyánk - az ezotéria nyelvén megfogalmazva - a Holddal és a Jupiterrel: vagyis a múlttal és jövővel van kapcsolatban. Továbbá hogy míg a négy evangéliumot és a mikrokozmikus Miatyánkot Kelet felől adták hírül az emberiségnek, és azok Krisztus fizikai megtestesüléséhez kapcsolódtak, addig az Ötödik evangélium és az abból kiolvasható makrokozmikus Miatyánk Nyugat felől, mintegy visszhangként csendül fel, s hogy ezek immár Krisztus éteri megjelenésével állnak összefüggésben.[6] Ahogy Szergej O. Prokofjev írja Rudolf Steiner és az új misztériumok alapvetése című első könyvében: „A »fizikai testben« feltámadt Krisztus négy evangéliuma, a »hírt hozó evangéliumok« Keletről jöttek. Mostantól fogva az »éteri testben« feltámadt Krisztus Ötödik evangéliuma, »a megismerés evangéliuma« jön szembe velük Nyugatról.”[7] És a makrokozmikus Miatyánkkal, mely az emberiség történetében a fizikai síkon először a dornachi János-épület (az első Goetheanum) alapkőletételekor hangzott el Rudolf Steiner révén, tehát e makrokozmikus Miatyánkkal „kezdjük kivívni az Ötödik evangéliumnak, »a megismerés evangéliumának« a megértését”.[8]

Fontos hangsúlyoznunk, hogy bár az első Goetheanum alapkőletétele kapcsán száz évvel ezelőtti eseményeket idézünk fel, korántsem csupán a múltról, hanem - ahogy az Ötödik evangélium esetében is - a múltról és a jövőről beszélünk. Nem véletlen, hogy Rudolf Steiner egyértelmű iránymutatása nyomán éppen a dornachi alapkőletétel napján került sor Moszkvában az Oroszországi Antropozófiai Társaság ünnepélyes megalapítására (gondoljunk csak a szláv kultúrkorszakra mint a jövő kultúrájára). S nem véletlenül adta Peter Selg az 1913. szeptemberi alapkőletételről szóló egyik legújabb könyvének azt a címet, hogy A jövő alapköve.[9]

S végezetül, annak érzékeltetésére, hogy Rudolf Steiner számára is micsoda jelentősége volt a makrokozmikus Miatyánk első elhangzásának, álljanak itt az ő saját szavai, melyeket egy évvel az első Goetheanum alapkőletétele után, 1914. szeptember 19-én tartott dornachi előadásában mondott, mintegy visszatekintve az egy évvel korábbi ünnepi eseményre:[10] „Kedves barátaim, a legmagasztosabb pillanatok egyike volt, melyet átélhettem mozgalmunk történetében, amikor először mondhattam ki ezeket a szavakat:

AUM, Amen!                                                                       AUM, ámen!

Es walten die Übel,                                                            A Gonosz erői uralkodnak,

Zeugen sich lösender Ichheit,                                         Az Én felbomlásáról tanúskodnak.

Von andern erschuldete Selbstheitschuld,                    A mások által elkövetett önös vétkeket

Erlebet im täglichen Brote,                                           Éljük meg mindennapi kenyerünkben,

In dem nicht waltet der Himmel Wille,                            Melyben nem teljesül be az Ég akarata,

Da der Mensch sich schied von Eurem Reich               Mert az ember elszakadt a ti országotoktól,

Und vergass Euren Namen,                                           S elfelejtette a neveteket,

Ihr Väter in den Himmeln.                                              Ti Atyák a mennyekben!”

Korcsog Balázs

Elhangzott 2013. szeptember 20-án a budapesti Rudolf Steiner Házban, az első Goetheanum alapkőletételének 100 éves évfordulója alkalmából tartott ünnepségen, valamint 2013. október 3-án a solymári Fészek Waldorf-iskola tanári konferenciáján.