| A gyermeki ártatlanság és az egyetemes bölcsesség egyesítése mint a Krisztus befogadásához vezető út |
|
|
| 2013. december 24. | |
|
 A két Jézus-gyermek a templomban Az Ötödik evangélium és a két Jézus-gyermek
Rudolf Steiner 1917-ben mutatott rá arra, hogy egy beavatott már 1909-ben képes volt átélni Krisztus megjelenését az éteri világban. Ezoterikus értelemben tehát már több mint egy évszázad óta ennek az új korszaknak a kezdete után járunk. Már több mint száz éve Krisztus éteri újraeljövetelének időszakában élünk. És Rudolf Steiner ugyanennek az 1909-es évnek az őszén, Dornachtól nem messze, Bázelben beszélt először a két Jézus-gyermek titkáról, arról a titokról, amely éppúgy hozzátartozik az Ötödik evangéliumhoz, akkor is, hogyha Rudolf Steiner akkoriban, 1909-ben még nem használta az „Ötödik evangélium” fogalmát. Ma minden embernek, aki tudatos módon akarja magába fogadni a Krisztus-lényt, két összetevőre van szüksége. Korunk emberének úgyszólván a két Jézus-gyermek egyfajta belső képmását kell megalkotnia magában. Ehhez egyfelől teljes tisztaságra és érintetlen gyermekiségre van szüksége. Hiszen aki magába akarja fogadni Krisztust, annak gyermekké kell válnia, úgy, ahogyan ezek a gyermeki erők ősképszerű módon a nátháni Jézusban éltek benne. Ám ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy Krisztust magunkba fogadjuk. Ehhez a másik, ezzel teljesen ellentétes oldalra is szükségünk van, nevezetesen Zarathusztra minden bölcsességére. Első hallásra ez ellentmondásnak hangzik. De mindazt a bölcsességet, amire a földfejlődés során szert tehetünk, valóban egyesítenünk kell magunkban a kisgyermek legmagasabb rendű egyszerűségével és tisztaságával. Ehhez a nátháni és a salamoni Jézusra egyaránt szükségünk van mint előképekre. Előbbi tisztaságát és gyermekiségét össze kell kapcsolnunk azzal az egyetemes bölcsességgel, melyet a másikuk, Zarathusztra számos megtestesülése és különféle beavatásai során gyűjtött magába. Krisztus egy helyütt szinte észrevétlen módon maga is utalt erre, mégpedig akkor, amikor azt mondta tanítványainak: „Legyetek bölcsek, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok” - nem együgyűek, hanem egyszerűek! Hogyan kapcsolhatjuk össze a kettőt? Csak a korai gyermekkor erői által tudjuk a lelkünkbe fogadni Krisztust. De lelkünk csupán akkor lesz képes befogadni Őt, ha a bennünk lévő paradicsomi erőket áthatja a Földön megszerezhető legmélyebb bölcsesség. Csakis azokban a szívekben, amelyek egyesíteni tudják magukban ezt a két oldalt, csak bennük mehet végbe mikrokozmikus szinten az, amit Jordán-keresztelőként írnak le számunkra: hogy Krisztus beköltözik az ember lényébe. Az Ötödik evangélium ezért ma számunkra a legkorszerűbb értelemben vett tankönyv. Nem kétezer évvel ezelőtti események leírása, hanem útbaigazítás azzal kapcsolatban, hogy miként tudjuk mikrokozmikus szinten mi is a lelkünkbe fogadni Krisztust, ahogyan makrokozmikus szinten Jézus a Jordán-keresztelő során magába fogadta Őt. Az Ötödik evangélium így konkrét választ jelent arra a kérdésre, hogy miként válhat ma az ember Krisztus-hordozóvá, úgy, ahogyan a világtörténelemben a názáreti Jézus vált Krisztus hordozójává, valódi Krisztophorosszá azáltal, hogy ősképszerű módon egyesítette magában a mennyei ártatlanságot és a Föld bölcsességének legszebb és legérettebb gyümölcseit.
Fordította: Korcsog Balázs
Részletek Szergej O. Prokofjev „Das Myterium der Auferstehung im Lichte des Fünften Evangeliums” [A feltámadás misztériuma az Ötödik evangélium fényében] című előadásából. In: Szergej O. Prokofjev - Peter Selg: Die Wiederkunft des Christus im Ätherischen. Zum Fünften Evangelium [Krisztus éteri újraeljövetele. Az Ötödik evangéliumról]. Az arlesheimi Ita Wegman Intézet Kiadója, 2009. 41. és 57-58. o. |
|
| Utolsó frissítés ( 2024. január 20. ) |
| < Előző | Következő > |
|---|