Az 1913-as és a 2013-as év az antropozófia történetében (2. rész) |
2014. január 05. | |
Az antropozófia középpontja
Az 1913-as esztendő mint Grál-év Az Alapkő, a János-épület és az Ötödik evangélium mint Krisztus befogadásához vezető út
Az 1913-as év - az önálló Antropozófiai Társaság, az utolsó müncheni misztériumjátékok, a dornachi alapkőletétel és az Ötödik evangélium esztendeje - kettős értelemben is az antropozófia középpontját jelenti. Egyrészt időrendben, kronológiailag képezi az antropozófia földi fejlődéstörténetének középpontját a 20. század első negyedében: a Rudolf Steiner szellemi tanítóként való fellépésétől és az általa vezetett Német Szekció megalapításától a munkásságának betetőzéséig, az 1923/24-es Karácsonyi konferenciáig és a társaság újraalapításáig, majd Steiner idő előtti haláláig tartó időszakban.
Az Antropozófiai Társaság „három alapítása” és a három alapkőletétel (a társaság fejlődésének három lépcsőfoka) (az 1902 és 1923 közötti [3x7] 21 évben)
Az 1913-as esztendő és annak legfontosabb eseményei: a dornachi alapkőletétel és az Ötödik evangélium ugyanakkor szellemi, krisztológiai értelemben is az antropozófia középpontját jelentik. Hiszen az Alapkő kettős dodekaédere, a János-épület kétkupolás szerkezete és az Ötödik evangélium fejtegetései a két Miatyánkról és a két Jézus-gyermekről mind-mind az antropozófia mint korszerű megismerési és beavatási út célját jelenítik meg: a modern ember Krisztussal való találkozását, a Krisztus-lény befogadását. Ehhez ugyanis a két nagy misztériumáramlat: a makrokozmikus és a mikrokozmikus út, a mágusok és a pásztorok útjának belső egyesítésére van szükség: hogy az ember egyesítse magában a salamoni Jézus-gyermek (Zarathusztra) egyetemes bölcsességét és a nátháni lélek mennyei ártatlanságát. E két princípium, e két szellemi minőség belső egyesítésével jöhet létre a lélekben az a kehely, mely Krisztus hordozójává válhat. Korunkban ez az út vezet Krisztus befogadásához. S az Alapkő kettős formája és maga a kétkupolás János-épület is ennek az útnak a jelképe, sőt szemmel látható formába öntése, megtestesülése, az Ötödik evangélium pedig nem más, mint a két Jézus-gyermek egyesülésével létrejött názáreti Jézus útjának leírása a Jordán-keresztelőhöz, vagyis a Krisztus-lény befogadásához.
(Rudolf Steiner és az első Goetheanum modellje, 1914) Korcsog Balázs
Kapcsolódó anyagok (százéves összefoglalók 1907-1913): A Pünkösdi kongresszustól a Karácsonyi konferenciáig (1907-1923/24) (Az 1907-es év Rudolf Steiner életútján és az antropozófia történetében) München (1907) és Budapest (1909) között (Az 1908-as év sarokkövei) Az 1908-as év - napról napra Kristiania és Budapest: Krisztus és Buddha (Az 1909-es év folyamatainak képe) Az 1909-es év - napról napra Az 1910-es év és az éteri Krisztus sorozat állomásai Okkult történelem: az 1910-es év Az 1911-es év Rudolf Steiner életútján és az antropozófia történetében (Találkozások, előadások, alapítások) Az 1912-es év (Titanic és Titánia; Új naptár és időszámítás, illetve Helykeresés, névadás: Dornach, Antropozófiai Társaság, euritmia) Az 1913-as esztendő mint Grál-év (1. rész: Az önálló Antropozófiai Társaság, az utolsó müncheni misztériumjátékok, a dornachi alapkőletétel és az Ötödik evangélium esztendeje) |
|
Utolsó frissítés ( 2023. november 30. ) |
< Előző | Következő > |
---|