Beszélgetés Szergej O. Prokofjevvel

Szergej O. Prokofjev nagyon hosszú utat tett meg, amíg Szovjet-Oroszország katakombáin keresztül végül megérkezett Dornachba, illetve az Általános Antropozófiai Társaság vezetőségébe. Egy képekben bővelkedő estét tölthettünk a dornachi Zweig keretében Prokofjev társaságában, aki életének oroszországi stációiról mesélt. Olyasvalaki beszélt itt nekünk, aki tud mesélni, és van is mit mesélnie.

Szergej O. Prokofjevből minden bizonnyal ihletett festő vagy költő lett volna, ha nem találkozik az antropozófiával, s öt éven át folytatott művészeti és művészettörténeti tanulmányai során nem megy el minden kedve a festéstől. De legbelül még ma is rajong a művészetekért.

Prokofjev két Bechstein márkájú zongora közelében nőtt fel, könyvekkel és képekkel körülvéve, anyja és különböző rokonok társaságában, egy Moszkva központjában fekvő ötszobás lakásban, ahol a plafonig értek a „kultúrcikkek”, s ahol időnként tízen laktak együtt, mind igen művelt és tekintélyes művészemberek. Akkoriban, a régi Szovjet-Oroszország sötét korszakában nem csak az antropozófia volt betiltva, hanem a Parsifalról és a Grálról szóló történetek is. Amikor Prokofjev apai nagyanyját Sztálin halála után rehabilitálták, s így hazatérhetett a legtávolabbi, észak-oroszországi koncentrációs táborból, akkor a híres komponista [Szergej Prokofjev] özvegyeként kapott egy minden zenei rendezvényre érvényes bérletet. A zeneszerző unokája így nagyanyja oldalán (s mindig az első sorból) számtalan zenével töltött órát élhetett át. E zenei óráknak Wagner Lohengrinje volt a tetőpontja, a Bécsi Filharmonikusok előadásában, a Bolsoj Színházban. Az ifjú már értette, miről szól Lohengrin negyedórás búcsúáriája, hiszen rokonai elbeszéléséből jól ismerte a nagy európai legendákat, melyek a legmerészebb ábrándképekkel kiszínezve tovább éltek a lelkében. Később még könyv alakban is megjelent több mint tizenöt ilyen legenda, anyja és nagynénje elbeszélésében.

Koktyebel - a költő házában

Prokofjev 1968-ban, a Fekete-tenger partján, a Krím félszigeten fekvő Koktyebelben, Moszkvától távol, s egészen fiatal emberként [14 éves korában] találkozott az antropozófiával. Szülei jó barátságban voltak Marija Sztyepanovnával, Makszimilian Volosin, a költő, festő és antropozófus második feleségével, majd özvegyével. Volosin halála után „a költő háza” a 20. század híres orosz művészeinek fontos találkozóhelye maradt: járt itt Andrej Belij, Marina Cvetajeva, Oszip Mandelstam, és sokan mások is megfordultak itt. Egy nagy képgyűjtemény és egy hatalmas orosz és francia nyelvű könyvtár is volt a házban, amelyben Rudolf Steiner orosz nyelvre lefordított könyvei is megtalálhatók voltak. „Az első Steiner-könyv, amit elejétől a végéig elolvastam, a Wie erlangt man (a Hogyan jut az ember a magasabb világok megismeréséhez? című könyv) volt” - meséli Prokofjev. „Rudolf Steiner nem véletlenül választotta ezt a címet könyvének, hiszen ennek tulajdonképpen minden emberhez kell szólnia.”

A ház összes látogatója láthatta azt a két fényképet Rudolf Steinerről, amelyek mindig ki voltak állítva Volosin nyári dolgozószobájában. Ezek a fényképek Prokofjevet is erősen foglalkoztatták. A ház egyik látogatójával való találkozása révén ismerte meg a szentpétervári antropozófusok körét, s náluk fedezte fel, hogy Rudolf Steinernek előadásai is vannak. Ekkor még elvetette azt a javaslatot, hogy a moszkvai antropozófusokhoz csatlakozzon. „Akkoriban nem kívántam tovább bővíteni kapcsolataimat, hanem teljesen Rudolf Steiner műveinek akartam szentelni magam. Rudolf Steiner előadás-sorozatai révén egy teljesen új világ tárult fel előttem, amelybe minden lelkierőmmel bele akartam élni magam.”

A Szentpétervár és Moszkva közötti rendszeres utazásokkal töltött három esztendőt Prokofjev úgy élte át, mint az olvasás, a meditálás és a szellemi alkotás ragyogó, kegyelmi időszakát. „Sohasem volt annyi időm az olvasásra és a szellemi munkára, mint akkoriban, mostanában pedig végképp nincs! Mindmáig az akkori élményeimből élek” - vallja Prokofjev.

Csak akkor jutott arra az elhatározásra, hogy a Moszkvában zajló antropozófiai munkában is részt vegyen, amikor a moszkvai antropozófusok elő akarták adni Rudolf Steiner első misztériumdrámáját. Ebben Romanus szerepét alakította, a második misztériumdrámában pedig Theodosius alakját formálta meg. A rákövetkező tíz évben ezzel a moszkvai csoporttal dolgozott együtt. A Rudolf Steinerről és az ő szellemi fejlődéséről, illetve az új misztériumoknak a[z 1923/24-es] Karácsonyi konferencián történt megalapozásáról írott (nagy feltűnést keltő) könyve is abból a négy előadásából született, amelyeket 1979 Karácsonyán tartott a moszkvai antropozófusok csoportjában. Prokofjev ezt a négy előadást dolgozta át és bővítette ki barátai kérésére azzá a könyvvé, amely Rudolf Steiner és az új misztériumok alapvetése címmel jelent meg 1982-ben, Stuttgartban.

A Goetheanum - egy éjféli órán

Amikor Prokofjev 1981 végén [nem sokkal 28. születésnapja előtt] a nehezen megszerezhető - és csak Angliába érvényes - vízummal Karácsony előestéjén leszállt a zürichi repülőtéren, majd éjfél körül, a legsűrűbb ködben, végre megérkezett a Goetheanumhoz, akkor úgy érezte, mintha nem is a második, hanem az első Goetheanum állna előtte, mintegy láthatatlanul. Hiszen mindig is úgy képzelte, hogy az első épület sokkal élőbb és elevenebb volt. - Volosinék házában eddig hosszú éveken át csupán azokkal a régi képeslapokkal élt együtt, amelyek a fekete kátránnyal borított (még palatető nélküli) két kupolát és a csillag alakban elrendezett tetőgerendákat ábrázolták. De most végre élőben is láthatta a Goetheanumot!

Prokofjevbe mélyen beleivódtak múltjának azon gondjai és örömei, amelyeket Oroszországban élt át. Első dornachi látogatásával élete álma vált valóra. Saját életének megpróbáltatásaiból nyert bizonyosságot és kapott megerősítést azzal kapcsolatban, hogy az antropozófiára nagy jövő vár a világban. „Az antropozófia révén egy nagyszerű útnak a kezdetén állunk. Rudolf Steiner egyszer azt mondta, hogy minden »lelkesültségnek«, minden átszellemültségnek megvan a maga istene - s így azt mondhatjuk, hogy az antropozófiának is. Hiszen az Antroposzófia egy lény, akivel az ember egész életútja során belső párbeszédbe kezdhet. Azt kívánom minden antropozófusnak és főként a Goetheanumnak, hogy olyan hellyé váljon, ahol ez az Antroposzófia lény megtalálhatja földi otthonát.”

Fordította: Korcsog Balázs

Az írás eredeti címe és megjelenési helye: „Dornach war sein Lebenstraum”. Das Goetheanum, 2007/23. (2007. június 8.). A beszélgetést lejegyezte: Rudolf Bind