Az utóbbi években bizony egyetlen előadás sem váltott ki olyan erőteljes reakciókat és heves vitákat a Goetheanumban, mint az, amelyet Szergej O. Prokofjev tartott Rudolf Steiner halálának idei évfordulóján, március 30-án. Az előadásról készült hangfelvétel alapján Prokofjev most írott formában is közzétette, egy előszóval, utószóval és számos jegyzettel kiegészítette, s így mindenki számára hozzáférhetővé tette ezt az előadást, s ezzel egy újabb, rövid, de jelentős és a jövőbe mutató alapművet foglalt írásba Rudolf Steiner, az antropozófia és az Antropozófiai Társaság megértéséhez.

Szergej O. Prokofjev fejtegetésének középpontjában egyre inkább a Karácsonyi konferencia áll, melyről Rudolf Steiner azt mondta, hogy „ez az antropozófia ügye szempontjából vagy minden vagy semmi”.[2] Prokofjev felvázolja a Karácsonyi konferenciához vezető utat, és bemutatja Rudolf Steiner azon képességét, hogy az átalakított fájdalomból és szenvedésből - a gyűlölet és ellenszenv akkoriban uralkodó légkörében és az Antropozófiai Társaságon belüli válságos helyzetben - a Szentháromság legmagasabb rendű erőiből merítve képes volt megalkotni és Michael elébe vinni a szeretet alapkövét. Prokofjev szavaival ez egy „radikális elhatározás” volt, ám ez volt az egyetlen útja annak, hogy a jövőben közvetlenül „az antropozófiai ezotéria ősforrásából” merítve lehessen beszélni és tevékenykedni. Rudolf Steiner szavaival: „több antropozófiát!”[3] A jövőben minden mást e szándék megvalósításának kellene alárendelni - az Antropozófiai Társaságban és a Goetheanumban is. Ismeretes, és Rudolf Steiner különböző összefüggésekben rámutatott, hogy a Karácsonyi konferencia ezoterikus és exoterikus impulzusát az ő életében csak igen csekély mértékben és nem megfelelő módon fogták fel és fogadták be, a Karácsonyi konferenciáról szóló szép és mélyreható visszaemlékezések ellenére. Rudolf Steiner magánbeszélgetések során nem is titkolta el, hogy egészségének és földi létének hiányzó védelme - s így idő előtti halála is - e meg nem értéssel állt összefüggésben. Ita Wegman fel is jegyezte magának: „A meg nem értés akadályt jelent. Betegsége is a meg nem értés, az ellenállás következménye.”[4]

Ellenben ha sikerül elmélyülten foglalkoznunk Rudolf Steiner lényével és életművével, akkor arra a felismerésre jutunk, hogy ő „a szellemi világ valóságának és igazságának képviselője” volt a 20. század elejének korabeli viszonyai közepette, Christian Morgenstern kifejezésével élve „vendég” volt a Földön - s ugyanakkor mégiscsak egy ember, akiben az igazság „szemmel látható formát” öltött, ahogy azt Prokofjev a Rudolf Steiner arcával kapcsolatos szívhez szóló fejtegetésében részletesen taglalta a halála évfordulóján tartott megemlékezésen. Prokofjev ebben leírta, hogy egy Rudolf Steinerről készült fénykép semmiképpen sem „ikon”, hanem találkozás egy olyan arccal, amelynek ereje és legtisztább átszellemültsége jóval többet fejez ki, mint pusztán a személyiségét: [a Rudolf Steinert ábrázoló fotókon] „nem csupán ennek az embernek a személyisége sugárzik át, aki egykor a 19. és 20. század fordulóján élt a Földön, hanem valami teljesen objektív tényező is, valami sokkal nagyobb, jövőbe mutató dolog, aminek a világon minden ember számára jelentősége van.” Szergej Prokofjev szerint ez Michael valódi ereje, illetve „Michael-Krisztus pecsétje”, amely itt az emberi testet is átalakítva nyilvánult meg. Ahogy Rudolf Steiner maga is kifejtette, Michael impulzusai „a szellemből kiindulva az ember egész lényét átjárják: hatással vannak az ember szellemére, onnan a lelkére, s onnan pedig a testére.”[8] És Rudolf Steiner ilyen szempontból is „modern”, vagyis megelőzi korát, s mindenképpen jövőbe mutató. Ugyanez érvényes a tagoknak átnyújtott egyik utolsó adományára is, Albert Steffen szavaival „a legszentebb kincsre”: a Klasse [a Szabad Szellemtudományi Főiskola első Osztályának] ezoterikus óráira, melyek feltárják az utat az ember legbelső lényéhez.[9] Prokofjev szavaival „mindez annyira modern, sőt több mint modern, hiszen nem a múltból, hanem a jövőből árad felénk.” Rudolf Steiner még két nappal halála előtt, 1925. március 28-án is tizenhárom új tagot vett föl a Szabad Szellemtudományi Főiskola első Osztályába.

(2. rész)

Szergej O. Prokofjev könyve az arlesheimi Ita Wegman Intézet Kiadójánál jelent meg 2012 szeptemberében. Peter Selg kommentárját a Das Goetheanum tette közzé 2012/39-40. számában (2012. szeptember 29-én).

Kapcsolódó anyagok:

Peter Selg: Ma hogyan állunk helyt Rudolf Steiner előtt? (Kommentár Szergej O. Prokofjev azonos című könyvéhez, 2. rész)

Szergej O. Prokofjev: Ma hogyan állunk helyt Rudolf Steiner előtt? (Kommentár Peter Selg Az Általános Antropozófia Társaság identitása című könyvéhez, 1. rész)

Peter Selg könyveiről a NOVALIS-ban