Richard Steel

Összeköttetés Ég és Föld között

Rudolf Steiner eddig lappangó kijelentése

Kaspar Hauserről[1]

Karl Heyer antropozófus történész révén Rudolf Steiner több fontos kijelentése is ránk maradt Kaspar Hauser lényéről és földi küldetéséről. Thomas Meyer korábbi közleménye után nemrég Richard Steel, a berlini Karl König Intézet vezetője is arra az eredményre jutott, hogy Ehrenfried Pfeiffer volt az egyik ilyen közlés forrása.[2] A következő cikkben közzétesszük Pfeiffer két előadásának egy-egy részletét, ahol elmeséli Rudolf Steinerrel folytatott beszélgetését Kaspar Hauserről. Ez az egyetlen ismert forrás, ahol Steiner beavatottnak nevezi „Európa gyermekét”: „Kaspar Hauser egy igen magas fokú beavatott volt, aki elég erővel rendelkezett ahhoz, hogy fenntartsa a kapcsolatot (az összeköttetést) a Föld és a szellemi világ között, egy olyan időszakban, amikor erre senki más nem volt képes.” (K. B.)

Személy szerint én ezt sosem tartottam igazi problémának, hiszen Karl Heyer művének elmélyült tanulmányozásakor hamar kiviláglik, hogy az ő esetében egy morálisan és szakmai szempontból is kiemelkedő személyiségről van szó, aki kutatásait a legapróbb részletekig menően nagyon komolyan vette. Karl Königgel folytatott tartalmas levelezése is erről tanúskodik. És Hans Huber szép nekrológjának szavai is megerősítették ezt számomra: „Karl Heyer személyében egy olyan emberrel találkozhattunk, akiben nagyfokú lelkiismeretesség élt, mégpedig az élet minden területén: mind a gondolkodásban és ítéletalkotásban, s annak nyelvi megfogalmazásában, mind a hétköznapi tevékenységekben és az embertársakkal való együttélésben. És saját életútjának alakításán is ilyen lelkiismeretességgel és szellemi felelősséggel munkálkodott.”

A később történészként tevékenykedő Karl Heyert (1888-1964) személyesen Rudolf Steiner vezette rá két tudományterület tanulmányozására: először a jogi doktorátus megszerzésére, majd a történelmi stúdiumokra. Még doktori disszertációjának témáját is Steiner javasolta neki: „A fejedelem fogalmának átalakulása [Machiavellitől az újkori egységállamig]”. Ez volt az a téma, amely elvezette őt Kaspar Hauserhez, és maga Heyer is csak később ismerte fel, hogy erre a [Rudolf Steinerrel folytatott sorsdöntő] beszélgetésre éppen 1912. szeptember 29-én, Michael-napon került sor, Kaspar Hauser születésének 100. évfordulóján.

Kaspar Hauser-könyvének előszavában Heyer a következőket írta: „E könyvben arra teszünk kísérletet, hogy a Kaspar Hauser-kutatásból és -irodalomból ismert hatalmas tényanyag számos fontos elemét összevessük az antropozófia általános és speciális kutatási eredményeivel. Mint mindenütt, úgy itt is érvényes, amit Rudolf Steiner többször kifejtett a kétféle kutatási módszer (az érzékszervi-külső és az érzékfeletti kutatás) viszonyáról: hogy a kettőnek ki kell egészítenie egymást. Ha alagutat kell építeni, akkor az úgy történik, hogy a hegy mindkét oldaláról egyszerre kezdik el fúrni a hegybe az alagutat. S ha a számítások helyesek voltak és a kivitelezés is pontos, akkor a hegybe vájt két járat a hegy belsejében éppen egymásba fut.”

Ma bizonyosra vehetjük, hogy Rudolf Steiner Ehrenfried Pfeifferrel folytatott beszélgetése a kérdéses idézet forrása. Lehetséges, hogy más források is léteznek, de meggyőződésem, hogy ez az a forrás, amelyet Heyer ismert, ám pontosabban nem nevezett meg. Kaspar Hauser-kötetének előszavában már 1958-ban köszönetet mondott mindazoknak, akik „közléseikkel vagy más módon segítették a munkáját, sőt egyáltalán lehetővé tették azt”. S ezután hozzáfűzte, hogy ez - mások mellett - mindenekelőtt Ehrenfried Pfeiffernek is szól.

Úgy tűnik, Heyer valamilyen okból nem akarta megnevezni Ehrenfried Pfeiffert, akit szoros személyes kapcsolat fűzött Rudolf Steinerhez, ám az Antropozófiai Társaságban 1935 körül kibontakozó konfliktusok idején sok viszálykodás volt, s egyesekben kétségek merültek fel a munkásságával kapcsolatban, aminek persze inkább személyes, mintsem érdemi okai voltak. Éppen a Rudolf Steinerhez való hűsége volt az - melyet Pfeiffer a tanító halála után Marie Steinerre ruházott át -, ami 1935-ben arra késztette őt, hogy aláírja azt a végzetes memorandumot (Denkschrift), amelynek következtében Ita Wegmant és Elisabeth Vreedét kizárták a vezetőségből, számos kortársukat pedig az Antropozófiai Társaságból. Az 1950-es évek végén, amikor Heyer könyve megjelent, még korántsem gyógyultak be ezek a sebek.

Amikor [2012-ben] elkezdődtek az előkészületek Kaspar Hauser születésének 200. évfordulójára, és több publikáció is megjelent róla, akkor tudatosodott bennem, hogy ezt a forrást - legalábbis a német nyelvterületen - alig ismerik, mivel Pfeiffer ezzel kapcsolatos előadásai csak nemrég kerültek elő a hagyatékból, s eddig nem fordították le őket németre.

Tudomásom szerint két szövegrészről van szó Ehrenfried Pfeiffer előadásaiban. Az első a New York állambeli Spring Valleyben 1946. október 13. és december 22. között tartott előadások nyomtatott kéziratában található: Pfeiffer a negyedik előadást szentelte Kaspar Hausernek („The Task of Michael Archangel. Five Lectures” [Michael arkangyal feladata. Öt előadás], megjelent Ehrenfried Pfeiffer műveinek gyűjteményes kiadásában: Notes és Lectures. Compendium I [Feljegyzések és előadások, I. kötet], Mercury Press, Spring Valley, 1991). Néhány évvel később, 1953/54-es előadásaiban Pfeiffer még egyszer elmesélte ezt a Rudolf Steinerrel folytatott beszélgetését. E második szöveghely a gyűjteményes kiadás második kötetében jelent meg „Rudolf Steiner and Spiritual Leadership” [Rudolf Steiner és a szellemi vezetés] címmel (Compendium II, 1991). Pfeiffer előadásaival egy időben Heyer éppen forráskutatást végzett az 1958-ban megjelenő [Kaspar Hauser-]könyvéhez. Pfeiffer mindkét előadásában elmeséli, hogyan utazott egy autóban Rudolf Steinerrel, s hogy útközben Kaspar Hauserről faggatta őt. Sajnos jó pár évbe telt, míg az érdeklődők is megismerhették ezek a forrásokat (Pfeiffer olvasóit bizonyára kevésbé érdekelte ez a téma).

Először Ehrenfried Pfeiffer 1946. december 8-i előadásának szavait idézem (lásd 1. forrás).[3] A szövegegyezés oly mértékű Heyernek az elején idézett mondatával, hogy kétségünk sem lehet afelől, hogy Karl Heyer Ehrenfried Pfeiffertől tudta ezt a kijelentést - hacsak nem használta Rudolf Steiner mások előtt is szó szerint ugyanezt a megfogalmazást, vagy nem utaztak ekkor mások is velük Stuttgart és Dornach között, akik hallhatták ezt a beszélgetést: mindkettő csak alátámasztaná a kijelentés hitelességét. Az 1954. január 31-i előadásában Pfeiffer valamivel részletesebben is beszámolt erről az autós utazásról (lásd 2. forrás). Ehrenfried Pfeiffer további Kaspar Hauserrel kapcsolatos kijelentései is nagyon érdekesek, ám ebben az összefüggésben azt tartottam a legfontosabbnak, hogy közzétegyük a Rudolf Steinerrel folytatott beszélgetéséről szóló beszámolóit.[4]

1. forrás (Ehrenfried Pfeiffer 1946. december 8-i előadásából)

Mindig is különösen érdekeltek Kaspar Hauser élményei, hiszen ifjúkorom egy részét Nürnbergben töltöttem, és kapcsolatban voltam annak a családnak a leszármazottaival, akiknél Kaspar élt, s gyakran hallottam, hogy őróla beszélnek. Amikor egyszer Rudolf Steinerrel együtt utaztam autóval Stuttgartból Dornachba, útközben Kaspar Hauserről beszélgettünk. Megkérdeztem, mi is volt valójában az ő küldetése. Rudolf Steiner azt felelte, hogy Kaspar Hauser egy nagyon magas fokú beavatott volt, aki elég erővel rendelkezett ahhoz, hogy fenntartsa a kapcsolatot (az összeköttetést) a Föld és a szellemi világ között, egy olyan időszakban, amikor erre senki más nem volt képes. Ezt saját felelősségemre itt azzal is kiegészíthetem, hogy úgy tűnik, egy igen magasrendű lény állt mögötte, valószínűleg egy arché (korszellem). Rudolf Steiner azt mondta: ha Kaspar Hauser nem úgy élt és halt volna meg, ahogy tette, akkor teljesen megszakadt volna a kapcsolat (az összeköttetés) a Föld és a szellemi világ között. Azért mesélem el mindezt, mert szellemi vezetésként valami egészen mást kell elképzelnünk, mint a fizikai szinten történő vezetés. Kaspar Hauser a saját életében, szenvedésében és áldozatában a legmagasztosabb feladatot vitte véghez, amit egy ember véghezvihet: összekötötte az Eget és a Földet (fenntartotta a kapcsolatot Ég és Föld között).

2. forrás (Ehrenfried Pfeiffer 1954. január 31-i előadásából)

Egy autóban ültünk, és Stuttgartból mentünk Bázel és Dornach felé. Egy kisvároson haladtunk keresztül, ahol állt egy emlékmű, valakié, aki írt egy történelmi könyvet. Dr. Steiner rámutatott, és azt mondta: Tudja, milyen emlékmű ez? Én persze nem tudtam, ezért elmagyarázta nekem. Megkérdeztem tőle, miért olyan fontos ez az ember, hogy külön felhívja a figyelmemet erre az emlékműre. Dr. Steiner azt felelte, hogy ez az ember írt egy filozófiatörténetet, amely A filozófia rejtélyei című könyvének megírására ösztönözte őt.[5] Ezután elkezdett Kaspar Hauserről beszélni. Azt mondta: „Maga ugyebár Nürnbergben nőtt fel, és ott is járt iskolába. Mit tud Kaspar Hauserről? Látta a helyet, ahol élt?” Erre elmondtam Rudolf Steinernek mindazt, amit Kaspar Hauserről tudtam, s ez éppenséggel nem volt valami sok. Azután megkérdeztem Dr. Steinert, hogy mi volt a küldetése Kaspar Hausernek? Aki csak felületesen ismeri Kaspar Hauser történetét, annak különösnek tűnhet e kérdés, ám mégis feltettem, és Rudolf Steiner a következő választ adta: „Küldetése abban állt, hogy a 19. század elején fennállt a veszélye annak, hogy teljesen megszakadhat a kapcsolat (az összeköttetés) a szellemi és a fizikai világ között - a szellemi világ és az emberiség tudata között. Ekkor szükség volt egy emberre, aki a fizikai világban köztünk él ugyan, de mégis képes arra, hogy valódi és hiteles szellemi tapasztalatokat szerezzen. Kaspar Hauser küldetése tehát az volt, hogy fenntartsa a kapcsolatot a szellemi világ és a fizikai világ között, egészen addig, amíg 1879-ben ismét be nem köszönt a Michael-korszak. Valójában Kaspar Hauser volt az az ember, akinek individualitása fenntartotta ezt a kapcsolatot (összeköttetést).«

Fordította és a jegyzeteket írta: Korcsog Balázs

Az írás eredeti címe és megjelenési helye: „Verbindung zwischen Kosmos und Erde”. Das Goetheanum, 2012/50. (2012. december 15.), 10-11. o.