| Szergej O. Prokofjev születéséről és haláláról |
|
|
| 2014. augusztus 02. | |
|
 Nagyapja, Szergej Szergejevics Prokofjev Szergej O. Prokofjev születésének körülményeiről
A halál és a születés - szellemtudományos szempontból: az exkarnáció és az inkarnáció - mint két hatalmas küszöb fogja közre az ember földi életútját. Szergej O. Prokofjev halála - e küszöbátlépése - után villantsuk most fel születésének néhány fontos mozzanatát.
A születés helye Szergej Olegovics Prokofjev 1954. január 16-án született az orosz fővárosban, Moszkvában. Így már születésének helyével mintegy előremutatott az emberiség szellemi és kulturális fejlődésében: a jelenlegi germán-angolszász kultúrkorszakból a jövő szláv kultúrája felé. Prokofjev szláv származása és orosz anyanyelve révén - „élen járó, úttörő” individualitásként, a szó eredeti értelmében avantgárd antropozófusként - már ebben az inkarnációjában megelőlegezte (mintegy „előélte”) számos lélek útját, akik majd az eljövendő szláv kultúrkorszakban fognak megtestesülni. Rudolf Steiner és Marie von Sivers - 1914 Karácsonyától Marie Steiner, akit ismerősei és közeli barátai csak orosz nevén, Marija Jakovlevnaként emlegettek - száz évvel ezelőtt komoly erőfeszítéseket tettek, hogy Rudolf Steiner Oroszországban (Moszkva mellett és Pétervárott) is tudjon előadás-sorozatokat tartani. De próbálkozásaik mindannyiszor meghiúsultak. És Szergej Olegovics Prokofjev - Rudolf Steiner e nagy szellemi tanítványa és munkatársa - éppen itt, a Fehér-tenger és a Fekete-tenger között elterülő szláv kulturális térség kellős közepén (a jövő kultúrájának centrumában) jött a világra fél évszázaddal később, a nagy orosz zeneszerző, Szergej Szergejevics Prokofjev unokájaként.
A család neve A Prokofjev név hallatán ugyanis a nem antropozófus világban többnyire a 20. század kiváló orosz komponistájára, Szergej Szergejevics Prokofjevre szoktak gondolni (1891-1953), az antropozófus világban azonban e név a zeneszerző unokáját, a nemrég elhunyt kiemelkedő antropozófus írót és előadót, Szergej Olegovics Prokofjevet jelenti (1954-2014). Szergej Olegovics tehát abba a Prokofjev családba született bele nem sokkal a 20. század közepe után, amely elsősorban apai nagyapja révén az akkori Szovjet-Oroszország egyik - szellemi és művészi értelemben - vezető értelmiségi és művészcsaládja volt. Hogy megközelítő képet kapjunk a Prokofjev családnak az orosz kulturális életben betöltött szerepéről és jelentőségéről, hasonlatként talán elég annyit mondanunk, hogy Prokofjev és Sosztakovics körülbelül azt jelenti a 20. századi orosz zenei életben, mint nekünk magyaroknak Bartók és Kodály. Az az individualitás tehát, aki Szergej Olegovicsként testesült meg a Prokofjev családban, olyan helyzetben találta magát, mintha mondjuk nálunk Bartók vagy Kodály unokájaként született volna meg (akit ráadásul majdnem ugyanúgy is hívnak, mint a híres nagypapát: ifj. Bartók Bélának vagy ifj. Kodály Zoltánnak). És ez az individualitás nem is tudott akármikor testet ölteni a Földön, csak egy bizonyos időpontot követően.
A születés időpontja Szergej Olegovics nagyapja, a zeneszerző Szergej Prokofjev ugyanis ugyanabban az évben, sőt: ugyanazon a napon halt meg, mint Sztálin, a Szovjetunió akkori diktátora, a 20. század - s az egész világtörténelem - egyik legsötétebb figurája, 1953. március 5-én. Az ezt követő időszak, 1953 tavasza volt Szergej Olegovics földi fogantatásának időszaka. Vagyis e magasrendű szellemiségű, fényes individualitás - Peter Selg szavaival: a michaelita áramlatnak ez a vezető személyisége[1] - csak nem sokkal azután tudott megtestesülni, pontosabban szólva megfoganni a Földön 1953 tavaszán, mikor a történelem egyik legsötétebb alakja - az éppen az 1879-es Michael-évben, a sötétség szellemeinek földre taszításakor született Sztálin - elhagyta a földi világot.[2] Csak miután az antimichaeli sötét erők e fő képviselője távozott a fizikai síkról, akkor tudott megtestesülni a michaelita áramlat e vezető individualitása a jövő szláv kulturális térségének szívében. Ekkor születhetett meg a Földön, a Prokofjev családban - tíz nappal 1954 Vízkeresztje (az orosz ortodox Karácsony), a Jordán-keresztelő emléknapja, s a háromkirályok, a napkeleti bölcsek vagy mágusok ünnepe után - Szófia e hatalmas fia.[3]
Korcsog Balázs [1] Lásd Peter Selg: „Die übersinnliche Michael-Gemeinschaft und das Schicksal der Anthroposophischen Gesellschaft” [Az érzékfeletti michaelita közösség és az Antropozófiai Társaság sorsa]. In: uő.: Grundstein zur Zukunft. Vom Schicksal der Michael-Gemeinschaft [Alapkő a jövőhöz (A jövő Alapköve). A michaelita közösség sorsáról]. Verlag des Ita Wegman Instituts, Arlesheim, 2013, 71. o. [2] Vö. Szergej O. Prokofjev fejtegetéseivel arról, hogy az ezoterikus kereszténység áramlataival szoros kapcsolatban álló Árpád-házi és Türingiai Szent Erzsébet is csak akkor tudott megtestesülni az 13. század eleji Magyarországon, miután a sötét erők korabeli fő képviselője, Klingsor - a wartburgi dalnokversenyre utazván - elhagyta az országot. Lásd Szergej O. Prokofjev: Die geistigen Aufgaben Mittel- und Osteuropas. Über das Wirken einiger Volksgeister in der europäischen Geschichte [Közép- és Kelet-Európa szellemi feladatai. Egyes népszellemek működéséről az európai történelemben]. Verlag am Goetheanum, Dornach, 1993, 52. o. Magyarul lásd Szergej O. Prokofjev: „A wartburgi dalnokverseny (1206/07) mint a közép-európai fény- és árnyékáramlat küzdelmének egyik csomópontja”. Nyomtatott Novalis, 2007. Michael-nap, 6. o. [3] Szergej O. Prokofjev Az égi Szófia és az Antroposzófia lény című könyvében nevezi így Michaelt (Genius, Budapest, [2004]). - Szergej Olegovics Prokofjev édesanyját is Szófiának hívják. |
|
| Utolsó frissítés ( 2015. február 28. ) |
| < Előző | Következő > |
|---|