Peter Selg

Szergej O. Prokofjev életművéről

Emlékbeszéd a dornachi Goetheanum Asztalosműhelyének nagytermében,

2014. július 29-én (1. rész)

Kedves Barátaim!

Szergej Prokofjev kért fel arra, hogy ezen az ünnepségen áttekintést adjak az életművéről és a műveiben megfogalmazott célkitűzésekről. E kívánságának ezzel a töredékes vázlattal próbálok meg eleget tenni.

Áldozatkész odaadás

Egyhéttel az imént idézett kijelentés előtt Rudolf Steiner szintén az Asztalosműhelyben (Schreinerei) hangsúlyozta: „Ismét el kell jönnie valaminek abból, ami hasonló a régi misztériumokban zajló munkához, s amit az ember áldozatkész és teljes odaadásának neveztek: amikor az ember teljesen feloldódik a feladatában.” Szergej Prokofjev egész életében ebben a szellemben tevékenykedett az antropozófiáért, utolsó éveiben, több mint három esztendeig tartó súlyos betegsége alatt is. A „megismerés bátorságával és tüzével”, alkotó módon munkálkodott, s Rudolf Steiner szavainak értelmében, egész lényével feloldódotta feladatában. Micsoda nagyszerű, sőt egész életművének betetőzését jelentő műveket alkotott ebben az utolsó időszakban! Prokofjev úgy tudott kidolgozni antropozófiai témákat, ahogy azt Rudolf Steiner oly epedve várta a tanítványaitól és munkatársaitól.

A krisztológiáról

2011-ben, betegségének első évében jelent meg Szergej Prokofjev jelentős műve az „Emberiség képviselőjének” [szobor]csoportjáról: Rudolf Steiner szoborcsoportja. Az emberiség és a Föld szellemi céljának megnyilatkozása. Még látom magam előtt a könyv borítójának tervezetét odatámasztva Prokofjev betegágyának éjjeliszekrényére a bázeli klinikán, ahol megoperálták őt. Szergej Prokofjev nem csupán azt mutatta meg e művével, hogy Rudolf Steiner legfőbb feladatai közé tartozott, hogy lehozza a Földre Krisztus „valósághű képmását”, amelyet saját Én-lényének a Krisztus-lénnyel való intuitív összeköttetéséből eredően tudott megalkotni, hanem fontos szellemi felfedezéseket is elénk tárt e szoborcsoportról, többek között „a vér éterizációjával” kapcsolatban, de amelyek „a gyógyító erők egyetemes forrását” és a Gonosznak az ember szívéért folytatott küzdelmét is érintik.

Egy beszélgetés során Szergej Prokofjev utalt rá, hogy a Goetheanumban csak ritkán kereste a közvetlen találkozást Rudolf Steiner műtermével és a Krisztus-szoborral, mivel az ott szerzett benyomások olyan erőteljesek, hogy akár heteken vagy hónapokon át hatással lennének rá. Ám szinte haláláig reménykedett benne, hogy még egyszer össze tudja szedni az erejét, hogy felkeresse ezeket a helyeket, ám ez végül már nem adatott meg neki. A Krisztus-fő Rudolf Steiner által készített szobrát azonban a legvégén bevitette halottas szobájába.

Ezt 2012-ben, betegségének második esztendejében azután az És a Föld Nappá válik. A feltámadás misztériumáról című, több mint hatszáz oldalas mű követte, amely számos új felismerést tartalmaz Krisztus feltámadási testéről, az utolsó vacsora Nap-misztériumáról, a Grál-vér ezoterikus jelentőségéről, Lázár feltámasztásáról, a Gonosz küldetéséről a világban, és Rudolf Steinernek a nátháni lélekkel való kapcsolatáról.

A kortörténések teljes tudatában

Szergej Prokofjev azonban utolsó három évében - egyre gyengülő testi állapota ellenére - más, nem elsődlegesen krisztológiai témákon is intenzíven tovább dolgozott. Előkészítette a Demetriusról és Közép- és Kelet-Európa szellemi feladatairól szóló korábbi műveinek újrakiadását, s a legmagasabb szinten képes volt átlátni a jelenlegi kortörténéseket. Geopolitikai érzéke, ismeretei és érdeklődése mindenki számára elképesztő és megdöbbentő volt, aki azelőtt sohasem beszélt vele a politikáról. Még halála előtt néhány nappal is nem csak az ukrajnai folyamatokról beszélt részletesen, hanem az iraki, iráni és palesztinai eseményekről is - s teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az ő szellemi képességeivel egészen más témákkal és feladatokkal is bátran foglalkozhatott volna ebben az életében, mint amit ő maga választott magának. Ő azonban Rudolf Steiner szellemtudománya mellett döntött.

Közép- és Kelet-Európa szellemi feladatai című könyvében, melyet betegsége alatt jelentős új elő- és utószóval látott el, a népszellemmel való igazi kapcsolat kialakításáról van szó, Közép-Európa ezzel összefüggésben álló jövőjéről és a kelet-európai népekkel közös sorsáról a következő kultúrkorszak előkészítésében, amely úgy 1500 év múlva veszi majd kezdetét. Milyen mérhetetlenül nagy veszélyben vannak jelenleg e fejlődési folyamatok, s micsoda jelentőségük van Szergej Prokofjev munkáinak, melyek Rudolf Steiner első világháború alatti szellemi erőfeszítéseit is teljesen új megvilágításba helyezik. Milyen fontosak voltak mindvégig Szergej Prokofjev számára a német népszellemmel való igazi kapcsolat kérdései - egy olyan népszellemmel és néplélekkel, amely egy jellegzetes, sajátos [ki- és be]légzési folyamat szerint működik, és csak bizonyos időszakokban „inkarnálódik”, s ami különleges feladatokkal, de - „távollétének” időszakában - komoly veszélyekkel is együtt jár.

A Michael-misztérium

Szergej Prokofjevnek élete utolsó időszakában végül sikerült befejeznie teljes egészében új, nagy könyvét a Michael-misztériumról, amelyhez voltaképpen egész életében előkészítő munkálatokat végzett. Rudolf Steiner egyetlen tanítványa és munkatársa sem dolgozta fel eddig ilyen mélyrehatóan és átfogóan a Michael-misztériumot, Michael lényének és működésének különféle aspektusait. Milyen mély kapcsolat fűzte őt e vezető Nap-arkangyal témájához, aki sokkal szorosabb összeköttetésben áll az emberiségfejlődés céljával, mint a többi arkangyal - mivel ő Krisztus orcája, s az Ő erőit képviseli. Rudolf Steiner ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy nekünk embereknek a jövőben meg kell tanulnunk együttműködni Michaellel. Rudolf Steiner 1924. szeptember 28-án elhangzott utolsó előadása egy Michaelről szóló beszéd volt, s a michaelitákhoz szólt - és Szergej Prokofjev 2011. május 8-án, a Michaelről és a Michael-imaginációról tartott felejthetetlen előadására (amelyből e könyve született) éppen Ita Wegman arlesheimi klinikájáról érkezett, ahol nem sokkal azelőtt állapították meg súlyos megbetegedésének diagnózisát.

Az Első Osztály (Erste Klasse)

És végül új könyve a [Szellemtudomány Szabad Főiskolájának] Első Osztályáról. Mindnyájan tudják, hogy Szergej Prokofjev 2009-ben tette közzé nagy tanulmányát a Michael-iskola Első Osztályáról és annak krisztológiai alapjairól - azt a könyvet, amely az emberi Én valódi dimenzióihoz vezető utat járja be a 19 Klasse-órán keresztül, s hagyja egyre világosabban megmutatkozni, a „küszöb őrével” és más, mélyen ezoterikus témákkal kapcsolatos kutatási eredményekkel összefüggésben. Az utóbbi években világszerte sokan megállapították, hogy ez a könyv nem csupán a Szellemtudomány Szabad Főiskolájának egyedülálló kutatómunkáját tárja elénk, hanem évszázadokra bőséges anyagot ad a Klasse-munkához. Ám Szergej Prokofjev ennél is tovább lépett. Egy nap szellemi nézőpontból tárult fel előtte, hogy a Klasse-órák nem csupán az emberi tudatnak a „Krisztus-tudat” irányába történő átalakítását mutatják be, hanem az Ötödik evangéliummal is teljesen konkrét kapcsolatban állnak. Az Első Osztály [a Klasse-anyag] mantrái az elmélyült meditáció során egyfajta tudati kulcsot adnak az Ötödik evangélium tartalmaihoz, s a Jézus- és Krisztus-misztérium mélységeibe vezetnek.

Amit Szergej Prokofjev ezzel kapcsolatban képes volt kifejteni - a Klasse-órák mantráival 35 éven át mindennap végzett meditáció után, amely betegsége idején sem szakadt meg -, az még őt magát is megrendítette, és sokáig nem is volt biztos benne, hogy az így feltárult összefüggéseket egyáltalán tovább szabad-e adni. „Csak szent félénkséggel és tisztelettel juthat az ember arra az elhatározásra, hogy ezekről a dolgokról beszéljen. Az emberen úgyszólván úrrá lesz az a tudat, hogy az emberi szemlélet legszentebb földjére lép, amikor megpróbálja szavakba önteni, ami lelki szemei előtt megnyilatkozik” - mondta Rudolf Steiner 1913. október 2-án, az Ötödik evangéliumról szóló második oslói előadásában. És Szergej Prokofjev is ugyanezt érezte, miközben e könyvén dolgozott. „Nem egyszerű körülmények közepette” született meg ez a mű, utalt rá a lehető legrövidebben az előszóban, s könyvét „az Általános Antropozófiai Szekció legelső lépésének” nevezte.

Rudolf Steiner

Ha valaki átélte, hogy Szergej Prokofjev - fogyatkozó testei erői ellenére - utolsó erőfeszítéseivel hogyan kínlódott meg e több mint négyszáz oldalas műért, akkor az embernek egész egyszerűen elakadt a szava, sőt még a lélegzete is. Amikor végül mindent befejezett, akkor nagy megkönnyebbülést érzett - s ezután még egy csodálatos tanulmányt diktált Rudolf Steiner karmikus életútjáról az emberiség történetében, szellemi individualitásának útjáról a különböző kultúrkorszakok évezredein át. Szergej Prokofjev szavaival: „Rudolf Steiner segítségére és támogatására ma nagyobb szükségünk van, mint valaha.”

Astrid Prokofjev segítségével, aki még egyszer felolvasta neki a szöveget annak átfésülésekor, Szergej Prokofjev a végsőkig ezzel foglalkozott, s végül be is fejezte azt. A Klasse-könyv [második részének] utolsó javításai - a fizikai világban végzett fizikai munkaként - kimondottan a nehezére estek, még úgy is, hogy titkárnője, Ute Fischer ebben szokás szerint a segítségére volt. A Rudolf Steinerről szóló tanulmány viszont valódi örömet jelentett neki. „Mi mással is fejezhetnénk be ebben az életben?” - mondta nekem mosolyogva, fizikailag teljesen elsorvadva, de sugárzó szemekkel. Ez volt Szergej Prokofjev életének és szellemi munkásságának betetőzése, „az ember teljes egybeolvadása a maga feladatával”.

(2.rész) (3. rész) (4. rész) (5. rész) (5+1: befejező rész)

Fordította: Korcsog Balázs

A beszéd 2014. július 29-én hangzott el a dornachi Goetheanum Asztalosműhelyének (Schreinerei) nagytermében, Szergej O. Prokofjev halotti búcsúztatóján. Jelentősen kibővített és szerkesztett formában a Das Goetheanum tagoknak szóló hírlevelében jelent meg 2014. augusztus 29-én (Nachrichtenblatt - Anthroposophie weltweit, 2014/9.), 2-3. o.

A magyar szöveg nyomtatásban is megjelent az Antropozófia folyóirat 2014. karácsonyi (3–13. o.) és 2015. húsvéti számában (9–16. o.), valamint a Szergej O. Prokofjev és Peter Selg válogatott írásait tartalmazó Krízis és kulmináció. Az antropozófia második századfordulója című kötetben (Genius, 2016), az első kiadásban az 50–74., a második kiadásban az 59–89. oldalon.