A Svájci Antropozófiai Társaság

éves konferenciája

Alapkő és Alapkő-meditáció

A Karácsonyi Gyűlés százéves évfordulójáig (2023) vezető út harmadik állomása

(Goetheanum, 2015. február 13-15.)

A Svájci Antropozófiai Társaság (a svájci országos „kistársaság”) az 1923/24-es Karácsonyi Gyűlés (Weihnachtstagung) százéves évfordulójának előkészületeként 2013 februárjában egy nagyszabású, jövőbe mutató konferencia-sorozatba kezdett, A Karácsonyi Gyűlés impulzusa. Út 2023-ig címmel. Ennek az útnak az első lépéseként 2013-ban az első Goetheanum alapkőletételével foglalkoztak:[*] ennek nyitóelőadását Peter Selg Grundstein zur Zukunft (Alapkő a jövőhöz, A jövő Alapköve) című kis kötete tartalmazza. A 2014-es februári konferencia témája A Karácsonyi Gyűlés szociális megformáltsága volt (Die Sozialgestalt der Weihnachtstagung). Ezzel a címmel jelent meg tavaly nyáron az arlesheimi Ita Wegman Intézet kiadásában a konferencia anyaga, Peter Selg, Marc Desaules, Thomas O’Keefe, Roland Tüscher, Johannes Greiner és Steffen Hartmann előadásaival. Az idei, 2015-ös februári konferencia témája pedig az Alapkő és az Alapkő-meditáció volt.

Peter Selg többnyire Rudolf Steinerre és Szergej Prokofjevre hivatkozva tartotta meg előadását, melynek vége felé beszélt az antropozófia Steiner által kilátásba helyezett századvégi, új évezred eleji kulminációjáról (betetőzéséről, kiteljesedéséről): az arisztotelikusok és platonikusok együttműködéséről az antropozófia kiteljesedése és feladatának betöltése érdekében, melynek voltaképpeni tétje nem csupán az Antropozófiai Társaság sorsa, hanem az egész emberi civilizáció megmentése.

A konferencia második napja a Szabad Szellemtudományi Főiskola Első Osztályának (Klasse) első ismétlő órájával kezdődött, melyet Peter Selg tartott félig olvasva, félig „szabadon”, mély átéléssel, szívhez szólóan. A délelőtti előadók közül Johannes Greiner a praktikus ezotéria jegyében aktuális kérdésekről szólt: az egyiptomi tüntetések és napjaink egyéb (politikai, sport és rockzenei) tömegrendezvényeinek példáján a csoportos megszállottság állapotát írta le, amikor is egy visszamaradott szellemi lény egyfajta sötét felhőként ereszkedik alá a tömegre, és kényszerítő erővel hat annak tagjaira. A közösségalkotás korszerű formái azonban - s így az antropozófiai közösségé is - mindig az emberi szabadság jegyében születnek, s ennek szellemében tevékenykednek.

Marc Desaules a kettősségekről és azok meghaladásáról beszélt előadásában: a kint-bent, fény-sötétség, menny-pokol, jó-rossz stb. kettősségek meghaladásáról, a krisztusi hármasság jegyében. Hogy a Jó nem csupán szemben áll a Rosszal, pontosabban nem egy Rosszal áll szemben, hanem két rossz között - a luciferi és az ahrimáni szélsőségek között - kell helytállnia, mindkét rosszat a maga helyére utalva. Ahogy azt a Krisztus-alak teszi, ősképszerűen helytállva az ellenerők közepette az „Emberiség reprezentánsának” szoborcsoportján.

Szombat délután, a svájci országos társaság éves közgyűlését követően, a Goetheanum melletti asztalosműhelyben (Schreinerei) megemlékezést tartottak a halottakról, amelynek keretében Clara Steinemann beszélt a tavaly Michael-nap másnapján, századik életévében elhunyt Marianne Fiechter asszonyról (1915-2014), akit még maga Ita Wegman hívott el az arlesheimi klinikára, Peter Selg pedig annak a Hella Wiesbergernek az életútját méltatta (1920-2014), aki a Gesamtausgabe (GA, a Rudolf Steiner-művek összkiadásának) „tervezője” és több évtizeden át lelkes gondozója volt. Így a halottakról való megemlékezés idén Ita Wegman és Marie Steiner egy-egy közvetlen munkatársáról szólt. Este S ujjongott a szellemi világ címmel Rudolf Steiner és Ita Wegman bensőséges szellemi kapcsolatáról hallhattunk művészi összeállítást. (Marie Steinerrel való viszonyáról ezúttal nem láthattunk ilyen „művészeti dokumentációt”.)

A konferencia utolsó napján Clara Steinemann felolvasta az Általános Antropozófiai Társaság alapkőletételének az 1923-as Karácsonyi Gyűlésen elhangzott teljes szövegét, majd a konferencia zárásaként harmadszor is láthattuk-hallhattuk euritmiai formában ennek a szellemi alapkőletételnek a magvát, az Alapkő-meditációt.

Valódi szellemi impulzusok hordozója a svájci „kistársaság” e konferencia-sorozata a Karácsonyi Gyűlés centenáriuma felé vezető úton - minden bizonnyal napjaink egyik, ha nem a legjelentősebb antropozófiai kezdeményezése ez a Rudolf Steinerel való kapcsolatunk megerősítésére, az ő szellemiségének és a Karácsonyi Gyűlés jövőbe mutató impulzusának képviseletére és jelenvalóvá tételére. Annál is sajnálatosabb - s egyben a svájci kis- és nagytársaság vezetése közötti feszültségre is utalhat -, hogy a dornachi világtársaság és a Goetheanum „központi” vezetőségéből mindössze Virginia Sease volt jelen a rendezvényen (Paul Mackay tűnt még fel a szombat esti Ita Wegman-bemutatón.)

De a tavaly nyáron elhunyt Szergej Prokofjev szelleme mindvégig jelen volt a konferencián, Rudolf Steiner nagy tanítványáé és munkatársáé, Peter Selg szellemi barátjáé, azé a Szergej Prokofjevé, aki Rudolf Steinerhez hasonlóan az életét adta ezért a társaságért és az antropozófiáért.

E rövid beszámoló írója a konferencia alatt - első dornachi útján - ugyanabban az utcában lakott, a Goetheanum közvetlen közelében, ahol egykor Szergej Prokofjev is élt. Csak jóval lejjebb azon az úton.

Korcsog Balázs