Göröntsér Márton (1919 - 2015) |
2015. március 07. | |
Göröntsér Márton 2015. február 28-án, az esti órákban átlépte a szellemi világ küszöbét. Idén húsvétkor töltötte volna be 96. életévét. Hálával és szeretettel gondolunk mindnyájunk Marci bácsijára. *** Göröntsér Márton egy csaknem teljes évszázadot - az antropozófia két századfordulóját - felölelő életútja után, 2015. február 28-án, épp Rudolf Steiner születésnapjának másnapján lépte át a halál küszöbét. Az antropozófusoknak ahhoz a nagy generációjához tartozott - a magyarok közül Maasburg Mártával (1914-2012), illetve a szintén nemrég elhunyt Marianne Fiechterrel (1915-2014) és Hella Wiesbergerrel (1920-2014) együtt -, akik még akkor jöttek a világra, amikor Rudolf Steiner a fizikai síkon tevékenykedett. A zene és a matematika volt Marci bácsi világa. Pontosabban: a hangok és a számok birodalma, a hangok és számok kozmikus összefüggésének és mennyei harmóniájának világa - ahogyan az egykori görög misztériumokban és Püthagorasz tanítványainak körében is élt. A Lovag utca lakójaként gyakran mesélt németalföldi és franciaországi útjairól, ahol a Rádiózenekar ügyvezetőjeként és üstdobosaként járt. Az üstdobos helye és szerepe a hangversenyzenekarban - akár képszerűen is - sok mindent elárul Marci bácsi lényéről: a timpanis mindig hátul ül, többnyire a sarokban, gyakran láthatatlanul, mégis a zenekar egyik meghatározó tagja, sőt: annak egyik „feltámasztási pontja”. A hangok és számok világában élt tehát - és az antropozófia világában. A Rudolf Steiner által hozott antropozófiában - mint az ezoterikus kereszténység és a rózsakeresztesség korszerű, michaeli formájában. „Több mint 90 év elteltével bizonyossággal mondhatom: ennek az inkarnációmnak az antropozófia a célja” - mondta néhány éve, egy tavaly húsvétkor megjelent visszaemlékezésében.[1] Még személyesen ismerhette a magyarországi antropozófiai mozgalom alapítóját, Nagy Emilné Göllner Máriát, és sokáig volt Szilágyi Jenőné, a szeretett Rózsi néni tanítványa. Antropozófusként a fordítás volt az egyik fő feladata - a szellemi átültetés, ahogy ő mondta. Egyfajta szellemi közvetítésként tekintett a fordításra: közvetítésként a szerző - többnyire Rudolf Steiner és tanítványainak - szellemisége és az olvasó között, s nem utolsó sorban a két nyelv szelleme - a német és a magyar nyelv géniusza - között. A fordítás valójában „olyasfajta együttélés a fordítandó szöveggel, hogy az belülről szólaljon meg a fordítóban. Szellemi értelemben a fordítás: út a nyelv- és népszellemhez - mind a magyarhoz, mind a némethez. Ők sugallják a megoldást, ami egyszer csak felvillan a fordítóban” - mondta a saját életútjára való visszatekintés végén, a fordítás valódi szellemi dimenzióira is utalva.[2] Szellemi átültetései közül idézzünk fel néhányat: Elisabeth Vreede Csillagászat és antropozófia című sorozatát, Emil Bock evangéliumról szóló elmélkedéseit, Karl Königtől A gyermek első három évét, és Szergej Prokofjev számos művét. Rudolf Steinertől pedig az Egyiptom mítoszai és misztériumai című lipcsei előadásciklust, a Máté-evangéliumról szóló sorozatát, Az ember és az emberiség szellemi vezetését és az Okkult fiziológiát taglaló prágai ciklusát. S amikor Rudolf Steiner nyolc-tíz évvel e ciklusok után, a „nagy háborút” követő első Húsvét időszakában, 1919 áprilisában, épp a szociális élet alapkérdéseiről, a múlt és a jövő szociális impulzusairól tartott előadásokat a svájci Dornachban - azokban a napokban született Göröntsér Márton, az olykor keleti Svájcnak is nevezett Magyarországon.
Korcsog Balázs |
|
Utolsó frissítés ( 2015. augusztus 27. ) |
< Előző | Következő > |
---|