Alexander Schneider: A háború kísértete

Kulcsszavak

A 2015-ös év

szellemtudományos-történelmi szimptomatológiai vizsgálatához

1. rész: Menekültek, hazugságok, terror

„Ahol nincsenek istenek, ott kísértetek uralkodnak…”

(Novalis: A kereszténység, avagy Európa)

Párizsi merényletek a Charlie Hebdótól a Bataclanig (2015. január 7. – november 13.)

A „terror” szó eredeti latin jelentése nem merénylet vagy mészárlás vagy robbantás, hanem félelem, rémület, rémuralom. A szó eredetileg azokra a rémekre, azokra a démoni kísértetlényekre utal, akik táplálják ezt a rémületet, ugyanakkor ők maguk is a rémtettek nyomán keletkező emberi félelmekből – és más negatív érzésekből: a dühből, gőgből, gyűlöletből – táplálkoznak.

„a hazugság korunk közéletének alapvető sajátossága”[i]

(Az év valótlanságai – a „menekültkérdéssel” kapcsolatban)

(I) A kerítés: „kapu oldalsó szárnyakkal”

A „politikai korrektség”-nek nevezett ahrimáni hazugságimpulzus egyik idei gyöngyszeme: a kerítés mint „kapu oldalsó szárnyakkal”. Akár meditációként is tanulságos lehet elmélyedni e félrevezető kifejezésben, e hamis imaginációban – valótlan képben.

(II) A kancellár „színeváltozása”

„Wir schaffen das” („Megcsináljuk; megbirkózunk vele”) – ezt a német kancellár jelentette ki a migránsáradattal kapcsolatban. (Vö. a jelenlegi amerikai elnök választási kampányának fő szlogenjével: „Yes we can.”)

Merkel mondata – mely a menekülthullám idei őszi kulminációját kiváltotta – egyfajta tükörképe Sir Edward Grey brit külügyminiszter száz évvel ezelőtti (ki nem mondott) mondatának, amely az első világháború egyik közvetlen előidézője lett.

(III) Az év hazugsága: „Jézus is menekült volt”

„Karácsonykor Európa azt ünnepli, hogy egy közel-keleti pár hajlékot keresett és talált megszületendő gyermekének, aki e kultúrkörben elég jelentős szerepet játszik. Most pedig közeledik egy olyan karácsony, amikor több ezer közel-keleti család tengődik Európa határain” – olvashatjuk a menekültválság kapcsán egy országos hetilapban.[ii]

Ilyen kijelentésekkel sajnos az antropozófus sajtóban is találkozhattunk idén, még az Általános Antropozófiai Társaság hivatalos hetilapjában is, ahol a menekültkérdésről szólva az egyik cikkben a következő mondat szerepel: „Jézus Krisztus is egész életében menekült volt.”[iii]

Rudolf Steiner szellemi kutatásaiból tudjuk, hogy időszámításunk kezdetén két Jézus-gyermek született Palesztinában: egyikük január 6-án, Dávid házának salamoni ágából, róla szól Máté evangéliumának eleje: a napkeleti bölcsekkel és a fénylő csillaggal, majd a betlehemi gyermekgyilkosság elől Egyiptomba menekülő, s a veszély elmúltával hazájába visszatérő család történetével (Máté 2,1–23). A másik Jézus-gyermek, Dávid házának nátháni ágából, csaknem egy évvel később, december 25-ére virradó éjszaka jött a világra, róla beszél a Lukács-evangélium gyermekségtörténete: a pásztorokkal, az angyallal és a mennyei seregek sokaságával, az összeírás (népszámlálás) végett Betlehembe utazó szent családdal, s a nekik éjszakai menedéket nyújtó jászollal (Lukács 2,1–20).

Rudolf Steiner evangéliumokról szóló előadás-sorozatainak (különösen a Lukács-evangéliumot taglaló bázeli ciklusának és Ötödik evangéliumának) fényében le kell szögezzük tehát, hogy semelyik Jézus-gyermek nem volt menekült a mai értelemben – Krisztusról mint magasztos Nap-szellemről nem is beszélve. Ráadásul teljes hamis és félrevezető összekeverni a szellemi fejlődés és a beavatási út részét képező vándorlást, a hontalanság szellemi állapotát a – politikai és gazdasági érdekek által vezérelt – mostani menekültkérdéssel.

Korcsog Balázs

Világtérkép, világháború, világkormány (Korunk százéves háborúja)

(a 2015. december 21-én elhangzott előadás összefoglalója)

1. rész: Menekültek, hazugságok, terror

2. rész: Az Economist új világtérképe

4. rész: „Lesz világkormányunk, akár tetszik, akár nem...”

5. rész: Novalis: A kereszténység, avagy Európa