Csontváry: Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban

„Energia és művészet lappang a magban…”

„Te leszel cédrus …”

A magtól a Cédrusokig

(Csontváry géniusza, 8. rész)

„Te leszel … a legnagyobb hadvezér, festő, cédrus.”

„Te leszel – ez azt jelenti, hogy azzá kell fejlődnie.”

Csontváry „nagy önéletrajzában” így írja le a neki szóló mennyei szózat elhangzásának körülményeit: „… kiléptem az utcára, a rajzot elővettem tanulmányozásra. S ahogy a rajzban gyönyörködöm, egy háromszögletű kis fekete magot pillantok meg bal kezemben, mely figyelmemet lekötötte. E lekötöttségben a fejem fölött hátulról hallom: Te leszel a világ legnagyobb – (napút) festője, nagyobb Raffaelnél.”[1]

Három utalást, egyúttal három kérdést tartalmaz az égi jóslat, melyekre választ kell keresnünk: Mi a háromszögletű kis fekete mag? Mi az a napút? És miért éppen Raffaellónál kell nagyobb festőnek lennie? – A nagy önéletírás ezt követő részében Csontváry maga válaszolja meg ezeket a kérdéseket.

„Olyan voltam, mint az a kis mag; amikor a földbe kerül, ki törődik vele, miképpen él a föld alatt, s fejlődik-e tovább? Ki törődött velem, amikor azon tűnődtem, hogyan és hol kezdjem? De mikor már a fa koronával bontakozik s ízes gyümölccsel rendelkezik – akad bámulója és fogyasztója is bőven. Ugyanez történik az emberrel is.”[4] – „Mert napról napra, mint a fa, fejlődésnek indultam.”[5]

Vagyis Csontváry úgy érezte, hogy „a tenyerében talált kis mag jelkép, szimbólum: »pici kis mag, melyből fejlődik a fa, tehát nekem is a fejlődés volt kijelölve, ez volt a kis magnak az értelme«. Más emlékezésvariációkban[6] ez a kis mag nem más, mint a hatezer éves cédrusnak a magja – Csontváry és a cédrusfa misztikus és szimbolikus kapcsolatának tudatos hangsúlyaként”.[7]

Csontváry tehát önjellemző képként, saját életútjának és festői kibontakozásának szimbólumaként használja a mag, illetve a magból kifejlődő fa képét. Valójában Csontváry egész festői pályája leírható az 1880 őszén a kezében tartott kis magtól – a spirituális összélmény mag-imaginációjától – a festői munkásságának utolsó éveiben (1907 táján) festett két nagy cédrusképig tartó útként: a háromszögletű kis fekete magtól a Magányos cédrusig és párjáig, egyúttal pandanjáig, a művész „megdicsőüléséig”, a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban című festményig. A magtól a Cédrusokig.

„Ez az értelme annak a parányi kis magnak, mely a kezembe adatott: hogy a világot egy szellemi akaraterő fejleszti és a semmiből életre kelti.”[8]

Csontváry mag-imaginációjával kapcsolatban – egy szellemtudományos vizsgálódás keretében – ezen a ponton mindenképpen meg kell említenünk a modern szellemi iskolázás egyik alapvető meditációját, az úgynevezett sarjadás– vagy virulás–hervadás-gyakorlatot, melyet Rudolf Steiner adott meg a Wie erlangt man-ban (a Hogyan jutunk a magasabb világok megismeréséhez?, avagy A magasabb világok megismerésének útja című könyvében), s amely gyakorlatnak – Csontváry festői pályafutásához hasonlóan – szintén egy kis mag, egy növényi magszem a kiindulópontja. Rudolf Steiner egy másik alapművében, A szellemtudomány körvonalaiban – közvetlenül a rózsakeresztes meditáció leírása után – erről a következőket mondja: „A magasabb világok megismerésének útja című könyvemben a belső elmélyedésre még más példákat is adtam. Különösen nagy hatásuk van azoknak az ott leírt meditációknak, amelyek a növény keletkezésére és elmúlására, a növényi magban szunnyadó létesülési erőkre vonatkoznak, a kristályok formájára és így tovább.”[9] Idézzünk csak néhány mondatot a sarjadás–hervadás-gyakorlat „Tegyük magunk elé egy növény kis magvát” kezdetű leírásából: „A lényeg az, hogy a kis mag szemlélése közben intenzíven éljük át a következő gondolatokat, s így bizonyos érzéseket fejlesszünk ki magunkban. Ha elültetjük ezt a magot, akkor változatos formájú növény lesz belőle. A magban az egész növény erejeként már benne rejlik az, ami később kifejlődik belőle. A valódi magban tehát van valami láthatatlan erő, s e láthatatlan erő az, amely később átalakul látható növénnyé – s így láthatóvá válik a láthatatlan.”[10] Ezt a leírást vesd össze Szabó Lőrinc „Ez vagy Te!” (Tat tvam aszi) című versével, amely az ősi indiai upanishadokra utal, ahol a mag a világ lényegét, szellemi középpontját jelképezi: „Ez a semmi a magban, / ez nő meg fává, ez a láthatatlan: / ez a lélek, a mindenség csírája.”

A magnak az eleusziszi misztériumokban is nagy jelentősége volt. A Hoppál–Jankovics–Nagy–Szemadám-féle Jelképtárban a ’mag’ címszónál a következőket olvashatjuk: „A mag a születés-halál-újjászületés misztériumának szimbolikájához kapcsolódik legszorosabban: az elvetett magnak meg kell halnia ahhoz, hogy új élet” sarjadhasson belőle, s hogy megsokszorozódhasson. A mag „így a meghaló és feltámadó istenek egyik attribútuma. Több misztériumban – így az eleuszisziban is – központi szerepet játszott. Az Újtestamentum a magvetőről szóló példabeszédben az isteni Ige [a Logosz] szimbólumaként említi, egy másik helyen pedig Isten országát hasonlítja mustármaghoz, mely magként igen apró, de hatalmas fává képes sarjadni.”

Mezei Ottó a Csontváry-dokumentumok I. kötetéhez írott bevezető tanulmányában szintén nagy jelentőséget tulajdonít „a Csontváry küldetéstudatának kialakulásában alapvető szerepet játszó mag és erő fogalmak összefüggésének”. Fáy Elek hajdani kutatásaira utalva leírja, hogy „a sumér nyelvben a mag ’nagy’-ot, ’magasztos’-t jelentett, s a Czuczor–Fogarassy szótár magyar szócikke szerint népnevünk a mag és erő szavak összefűzésének eredménye. Nem mulaszthatjuk el, hogy Csontváry többször előadott magpéldázatára utalva, ne idézzük Fáy néhány sorát a magerőről: »A magban rejlő erő az, ami a kis magot (…) naggyá teszi. Éppen olyan naggyá, mint aminő nagy azon növény vagy állat, amelytől a mag ered…« Ám a magnak (mustármagnak), a csírának az ősi szent hagyományokban ennél kiterjedtebb, a fizikai világon túlra utaló, ezoterikus értelme van, amely Csontváry mag-értelmezésében sem hagyható figyelmen kívül.[11] Mi több, a közismert iglói jelenet legalább fél tucat változatból ismeretes rögzítése arra enged következtetni, hogy a magnak (cédrusmagnak) ő maga is különleges jelentőséget tulajdonított, már csak azért is, mert valamilyen módon, eredeti vagy kifejlett alakjában, csíraként és/vagy terebélyes koronájú fa képében Csontváry festészetében is megjelenik. A mag ugyanis szerteágazó jelképes megfelelései mellett a világfa egyik legfőbb szimbóluma valamennyi őshagyományban. Ő a központ, a belőle kibontakozó fa a világtengely, kiterjesztett ágaira az ég madarai, amelyek a lét magasabb állapotait képviselik, megpihenni térnek. Ez a változatlan tengely az egész létezés »isteni támasztéka«, az az irányultság, amelynek mentén az »Ég tevékenysége« működik, s amely az »Ég akaratának« megnyilatkozási helye (metafizikai hely).”[12]

„Ma, mikor történelmi időket élünk, amikor a Világteremtővel közvetlenül érintkezünk, tehát az általános természet sorrendjén kívül szerzünk megbízást: Te leszel cédrus – s a kis magból hatezer év múlva lesz bölcselő cédrus. Te leszel a világ legnagyobb hadvezére – s Attilának azzá kellett lennie. Te leszel a világ legnagyobb plein-air festője – s annak, akinek ez ígérve volt, azzá kellett fejlődnie.”[13]

„Amikor tehát megnyilatkozik az Ég Isteni kívánsága, és azt mondja, hogy Te leszel … – ez azt jelenti, hogy azzá kell fejlődnie.”[14]

„Az Isten bölcselete az, hogy minden kornak megvan az értelme.[15] Aminthogy nem sejti a magja, hogy őbelőle nő ki a terebélyes cédrusfa, nem sejti a kisfiú, hogy az ő élete lesz a világ legnagyobb hadvezére, nem sejti a férfi, hogy neki kell a világ legnagyobb festményeit megfestenie, s ahogy nem sejti s nem tudja senki sem, legkevésbé a leány nem, hogy ő szüli meg a prófétát annak idejében.”[16]

A „Te leszel…” mondások „teremtésszerű” fejlődési sorában – a cédrusfa, a hadvezér és a napút festője után negyedikként – a próféta alakja is megjelenik Csontvárynál. „Te leszel cédrus.” – „Te leszel a világ legnagyobb hadvezére, nagyobb a rómaiaknál.” – „Te leszel a világ legnagyobb (napút) festője, nagyobb Raffaelnél.” – De minek a prófétája akart lenni Csontváry? Miféle isteni kinyilatkoztatásnak, milyen égi megnyilatkozásnak volt ő a látnoki közvetítője? Minek volt ő festőként az előhírnöke? A Napút mibenléte, Raffaello művészi és prófétai egyénisége – az ő örök individualitása[17] – és 1909/1910 talánya, a korszak magyar vonatkozású spirituális tragédiája vezethet bennünket a válasz felé.[18]

Korcsog Balázs

Csontváry géniusza (Szellemtudományos adalékok a festő életútjához)

(1. rész) (2. rész) (3. rész) (4. rész) (5. rész) (6. rész) (7. rész) (8. rész) (9. rész)