Világtérkép, világháború, világkormány

Három világháború – korunk százéves háborúja

– Mi ez az egész? – Pénz. Szabad piac. Mikrochipek, kenyérpirítók.

(Párbeszéd a Kémjátszma című amerikai filmből)

1990 szeptemberében – a Szovjetunióban végrehajtott „kommunista kísérlet” befejezésének és a közép- és kelet-európai „rendszerváltásnak” az időszakában – egy „új világtérkép” jelent meg az egyik vezető brit gazdasági hetilap, a The Economist hasábjain. E térkép bizonyos nyugati (anglo-amerikai) érdekkörök 21. századi és még távolabbi terveit és geopolitikai törekvéseit tükrözi, azokat a tektonikus mozgásokat, amelyek mentén ezek a körök a saját csoportérdekeiknek megfelelően kívánják befolyásolni a Föld és az emberiség fejlődését. Erről az új világtérképről világosan kirajzolódnak előttünk napjaink és a közeljövő fő konfliktusai.[1]

Az új világtérképen Európa mint önálló kontinens – nem létezik. Az új világrendet két nagy földrész alkotja: Euro-Amerika és Euro-Ázsia. Európát egy hatalmas törésvonal szakítja ketté (Ukrajnát is kettéhasítva): a nyugati kereszténységhez tartozó Európa Észak-Amerikával együtt alkotja Euro-Amerikát: ez lényegében megfelel az észak-atlanti tömbnek; Európának a keleti (ortodox) kereszténységhez tartozó része pedig, jórészt Oroszország és a Balkán, valamint a közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságok képezik Euro-Ázsiát, vagyis az Eurázsiai Uniót. Dél-Amerika valódi földrajzi pozíciójától eltérítve, Eurázsia – elsősorban a szláv kultúrtérség és Oroszország – irányába forgatva, Euro-Amerika „déli nyúlványaként” jelenik meg a térképen.

Három „imaginárius” földrész, három elképzelt (vagy kreált) kontinens szerepel a térképen: Iszlamisztán (az arab és iszlám világ Törökországtól Szudánig, Marokkótól Indonéziáig), Hinduföld (a Hindusztáni-félsziget, a mai India) és Konfuciánia (jórészt Kína, a délkelet-ázsiai országok, a két Korea és Japán). A térkép középpontjában leginkább az iszlám és arab országok alkotta Iszlamisztán található, napjaink központi konfliktusaira is utalva: az arab–izraeli ellentéttől kezdve az utóbbi évek „arab tavaszán” át a szíriai háborúig és az Iszlám Államig. Hinduföld és Konfuciánia – a Föld két legnépesebb vidéke – az eurázsiai kontinenstől és az iszlám világtól is elszakítva (s így Ázsiát is teljesen szétdarabolva) jelenik meg, a szó szoros értelmében elszigetelten, s a velük való konfliktus várható időpontjára is utalva igen távol, a térkép peremén helyezkednek el. – Afrika és Ausztrália teljes egészében hiányzik e világtérképről.[3]

Az Economist új világtérképe valójában egy konfliktustérkép: az észak-atlanti tömb ellenség(tér)képe, amely a nagyra nőtt Amerika[4] – a világuralomra törő anglo-amerikai világ – jelenlegi és jövőbeli geostratégiai terveit és nagy konfliktusait tükrözi. Napjainkban a NATO keleti irányú terjeszkedése révén – a nagy kelet-európai „törésvonal” mentén – egyrészt az eurázsiai unióval, főként Oroszországgal való konfliktusát (lásd a Krím félsziget és Ukrajna esetét), másrészt az arab és iszlám világgal, „Iszlamisztánnal”. Ezért is szerepel a nyugati világ mai két fő ellensége – az eurázsiai tömb (Oroszország) és „Iszlamisztán” – a térkép középső részén. A térképről ugyanakkor az is kiolvasható, hogy az Indiával és Kínával való viszony rendezése, illetve a velük való konfliktus e nyugati körök távolabbi tervei között szerepel. A térképen Konfuciánia, vagyis a „nagyra nőtt Kína” van a legmesszebb Euro-Amerikától, a térkép átellenes végében, finoman utalva arra, hogy a közeljövőben – számos elemzés szerint – Kína lesz az USA igazi nagy ellenfele.

Ahogy már említettük, az új világtérképnek – korunk kreált konfliktustérképének – a középpontjában a legújabb képzelt kontinens és kreált konfliktus: Iszlamisztán áll, méghozzá annak is egy pontosan meghatározható része: a közel-keleti térség, Törökország, Szíria és Palesztina–Izrael vidéke. Nem véletlenül állnak ezek az országok (jelképesen: Jeruzsálem és Damaszkusz) napjaink eseményeinek centrumában, a világtérkép átlóinak metszéspontjában: az arab–izraeli konfliktus már évtizedek óta, a 2011-ben kezdődő szíriai háború pedig az utóbbi évek világtörténéseinek középpontjában. Sőt, olyan értelmezés is létezik, miszerint Szíriában és a Közel-Keleten valójában már egy „kis világháború” zajlik – a harmadik. Ezért áll Szíria – illetve Szíriána[5] – e világtérkép középpontjában.

Három világháború és az ahrimáni „világbéke”

Ám nem csupán az Economist 1990-es új világtérképe tanúskodik a nyugati (anglo-amerikai) vezető körök hosszú távú geostratégiai terveiről. Albert Pike amerikai szabadkőműves tábornok, aki az angolszász sötét páholyokkal is szoros kapcsolatban állt, s aki az egyik legfontosabb titkos társaság, az illuminátus rend második vezetőjének, Giuseppe Mazzininek volt a jobb-, pontosabban „balkeze” – s akinek mindmáig szobra áll Washingtonban –, már 1871-ben, egy főnökéhez írott levelében egy „zseniális” tervvel állt elő: röviden felvázolta a világuralom megszerzésének és egy anglo-amerikai vezetésű „új világrend” kiépítésének körvonalait – három világháború során.[6]

Az első világháborút azért kell megrendezni, hogy a cári Oroszországot az illuminátusok [értsd: a nyugati titkos társaságok] közvetlen ellenőrzése alá vonják [és a „kommunista kísérlet” színterévé tegyék (lásd Szovjetunió)]. Oroszországot egyfajta „mumusként” kell felhasználni arra, hogy világszerte elősegítsék az illuminátusok [a nyugati páholyok] céljait.

A második világháborút a német nacionalistákkal való manipuláció és az ennek következtében keletkező konfliktusok révén kell kirobbantani [a nácik hatalomra juttatásával, majd a náci Németország és a kommunista Szovjetunió egymásnak ugrasztásával]. Ennek következtében az orosz [szovjet] befolyási övezet kiterjed [Kelet- és Közép-Európára], Palesztinában pedig létre lehet hozni Izrael Államot.

A harmadik világháborúnak pedig a tervek szerint azon konfliktusok következtében kell kirobbannia, amelyet az illuminátusok [a nyugati titkos társaságok] az izraeliek és az arabok között [illetve tágabb értelemben: a zsidó-keresztény kultúra és az iszlám világ között] szítanak. A tervek szerint ez a konfliktus – a harmadik világháború – tehát a Közel-Keleten fog kirobbanni, majd kiszélesedik és az egész világra kiterjed. Ez teremti meg az alapot az anglo-amerikai világuralmi érdekeket szolgáló világkormány felállításához.

Az is része a harmadik világháborúnak, hogy egymásra szabadítják a nihilistákat és az ateistákat, hogy társadalmi feszültséget szítsanak és szociális felfordulást idézzenek elő, s egy még soha nem látott brutalitás és bestiális kegyetlenség révén provokálják ki Európa és a keresztény világ összeomlását. – Ha nihilistákon itt a semmitől vissza nem riadó fundamentalistákat, a vallási fanatikusokat értjük, ateistákon pedig a „hitetleneket”, a jórészt szekularizált Európát és a nyugati civilizációt, akkor megkapjuk azt a képletet, amely manapság mozgatja az európai és az iszlám világot.[7]

E harmadik világháborúval kapcsolatban lényegében két értelmezés létezik: az egyik szerint ez a háború a közeljövőben zajlik majd, vagyis az elkövetkező évek, évtizedek fejleménye lesz, s ennek folynak most az előkészületei. A másik értelmezés szerint már most is zajlik ez a világháború, csak más formában és másmilyen eszközökkel[8] – s egyelőre máshol –, mint az első kettő. Ahogy Gerhard Wisnewski mondta egy Thomas Meyernek adott nyilatkozatában: „valójában már elkezdődött a harmadik világháború”.[9] Elgondolkodtató, hogy egyes vezető nyugati politológusok mellett a jezsuita pápa is úgy beszél napjaink eseményeiről, mint amik már a harmadik világháborúhoz tartoznak.

S bármily furcsán hangozzék is, egyetlen félelmetesebb dolog van, egyetlen rosszabb dolog jöhet a harmadik világháborúnál: az azt követő ahrimáni „világbéke”, mely nem más, mint Ahrimán napjainkban esedékes inkarnációjának „beteljesülése”, az ő földi uralmának kiteljesedése. A három világháború célja ugyanis végső soron ennek a nagy jelentőségű – s Rudolf Steiner elmondása szerint a harmadik évezred elején, a nyugati (anglo-amerikai) világban bekövetkező – érzékfeletti eseménynek az előkészítése. A három világháború készíti elő a terepet e világ fejedelmének: hogy Ahrimán jótevőként és a „világbéke” fejedelmeként léphessen színre – ahogy azt Vlagyimir Szolovjov is megjövendölte Az Antikrisztus történetében.[10]

Hiszen az egész terv – a három világháború és az azt követő ahrimáni „világbéke” – célja nem más, mint a világuralom megszerzése anglo-amerikai vezetéssel. James Paul Warburg, az anglo-amerikai gazdasági elit egyik meghatározó figurája 1950-ben a következőket mondta az USA szenátusa előtt: „Lesz világkormányunk, akár tetszik, akár nem. A kérdés csak az, hogy ezt hódítással vagy megegyezéssel érjük el.”

„Lesz világkormányunk, akár tetszik, akár nem…”

James Warburg Washingtonban, az amerikai szenátus előtt elhangzott szavai kísértetiesen egybecsengenek a brit miniszterelnök, Winston Churchill 1947-es kijelentésével egy „szuper hatékony világkormányról”.

Thomas Meyer az utóbbi időben több vezércikkében is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Idézzünk ezek közül néhányat. „Az Európai Unió egy Titanic-projekt, amelynek célja Európa teljes tönkretétele és romba döntése, s amelynek következtében Európának a következő nagy háborúba kell sodródnia. Az Európai Unió csupán előjáték egy »szuper hatékony világkormányhoz«.[11] Eme előjáték végén pedig az öreg kontinens politikailag úgy fog elsüllyedni, ahogy egykor Atlantisz süllyedt el fizikailag. S Európa tehetetlenül áll szemben mindezzel, mivel elveszítette minden szellemiségét, s nem értette meg, kigúnyolta és elüldözte azokat, akik egy új szellemiséget akartak kibontakoztatni Európában.”[12]

„Európa kaotizálása a menekülthullámmal: szerves része a nagyravágyó és hosszú távú anglo-amerikai terveknek. A már Churchill által hangoztatott, mindenek felett álló és mindenható világkormány felállításának tervét nem lehet egy egységes Európával, csakis egy kaotizált európai térségen keresztül megvalósítani. Churchill terve csak Európa romjain valósítható meg. Európa nem fog tudni megbirkózni a menekültáradattal, míg át nem látja ezt a nyugati káosz-stratégiát…”[13]

„A napjainkban zajló események célja egy anglo-amerikai világkormány felállítása, amely most az iszlámot használja eszközként arra, hogy egész országokat destabilizáljon és kaotizáljon. S Afganisztán, Irak, Líbia, Szíria és Ukrajna után most az „egyesült” Európát kell kaotizálnia. Ugyanis semmi sem áll jobban az anglo-amerikai világuralmi tervek útjában, mint egy valóban egységes Európa: hiszen ez Oroszországgal együtt is életképes szövetséget tudna alkotni, s az elmúlt száz év amerikai (USA) külpolitikájának kifejezetten az a célja, hogy ezt megakadályozza. Ez a valódi háttere és igazi mozgatórugója a főként az iszlám országokból áramló migrációs hullámnak. Az új kalifátusnak kell éket vernie a kaotizált Európa és a kaotizált Oroszország közé.”[14]

Korcsog Balázs