X. Leó pápa

Karmakutatás a gyakorlatban

Donald Trump és a pápaság

Harlan Gilbert előadásának összefoglalója

„Karmakutatás a gyakorlatban – Donald Trump”. Ezzel a merész és meghökkentő címmel tartott előadást Harlan Gilbert amerikai antropozófus és Waldorf-tanár 2017. október 15-én, vasárnap a budapesti Rudolf Steiner Házban, a Rudolf Steiner Szeminárium hétvégéjén. Péntek esti előadásának címe „A sors működésének tettenérése életünkben” volt.

A vasárnapi előadás kiindulópontja – a szombat esti közös színházlátogatás nyomán – Shakespeare Hamletje volt. Hamlet és Trump: két ellentétes figura. Hamlet a „jó fiú”, egy érdemekkel teli és szeretnivaló ember, akinek bukás az osztályrésze – Trump viszont a „rossz fiú”, egy teljesen elvtelen és jellemtelen, minden szempontból érdemtelen alak, akinek megmagyarázhatatlan sikerei vannak, és megdöbbentő felemelkedés figyelhető meg a pályáján.

1. gazdagság, vagyon: apja ingatlancégéből örökölte
2. szórakoztatóipar: rögtön az egyik legnézettebb műsor sztárja lett
3. politika: nem volt sem képviselő, sem szenátor, sem kormányzó, nem töltött be semmilyen politikai tisztséget, rögtön az Egyesült Államok elnöke lett – a világ vezető hatalmának első embere.

Trump egyik területen sem járta végig a ranglétrát: mindhárom területen mintegy az ölébe hullott a hatalom és a siker – mindenütt rögtön a csúcsra került.

De Trump sikerei látszólag megmagyarázhatatlanok. Semmihez sem ért igazán, nincsenek különösebb képességei és erényei: üzletemberként négyszer ment csődbe, nincs meggyőződése, nincsenek elvei, össze-vissza hazudozik, nem fizet adót, a feleségét rendre fiatalabbra cseréli stb., stb. Hogyan érhet el egy ilyen ember ilyesfajta sikereket?

A kérdés tehát: mi lehet Trump sikerének titka? Miért követik őt a hívei?

Harlan Gilbert szerint a hangsúly itt a hiten, a „hívek” szón van. Ezek az emberek – úgy százmilliós szavazótáborának tagjai – Trump személyéhez kötődnek. Őt követik, benne hisznek – feltétlenül, engedelmesen. Akármit tesz, engedelmes alattvalóként követik őt.

Ennek a vakbuzgó hitnek Harlan Gilbert szerint egyetlen magyarázata lehet: hogy a Trump személyéhez való kötődésnek karmikus okai vannak, hogy ez a hit, ez a feltétlen engedelmesség, ez az alattvalói hűség előző életekből ered.

Kiket követtek régebbi korokban ilyen vakbuzgó hittel, ilyen alattvalói hűséggel? A közönség soraiból többekben is felmerült, hogy az ókori monarchiák (Egyiptom, Kína) uralkodóit. Trump még korábbi inkarnációi szempontjából ezek is szóba jöhetnek, ám ennek az individualitásnak minden bizonnyal az utóbbi ezer évben is meg kellett testesülnie. Hol találunk az utóbbi évezredben olyan nagyhatalmú személyiséget, akit teljes érdemtelensége: emberi hitványsága és szakmai alkalmatlansága ellenére feltétlen hittel és alattvalói hűséggel követett híveinek úgy százmilliós tábora, bármit is csinált? A hallgatók közül néhányan felvetették, és Harlan Gilbertnek is meggyőződése, hogy csak a római pápáknak voltak ilyen követői, akik – a józan ész ellenére – minden szavukat elhitték (és ez is csak a pápaság történetének bizonyos időszakaiban volt így).

Felmerülhet a kérdés: volt már olyan ember a történelemben, aki teljesen érdemtelenül, bármiféle kiemelkedő képesség vagy tehetség – és az egyházi ranglétra végigjárása – nélkül került az akkor létező leghatalmasabb szervezet, a római katolikus egyház élére?

Harlan Gilbert – fenntartva a tévedés jogát – felvetett egy lehetőséget: ez a személyiség X. Leó pápa volt (1513-1521), aki a legtehetősebb firenzei família, a Medici-család gyermekeként, majd fejeként került a pápai trónra, s akinek kapzsisága és nepotizmusa késztette Luthert – éppen ötszáz évvel ezelőtt – egyházi reformtéziseinek megfogalmazására.

A „búcsúcédulás” Medici-pápa pályája adhat magyarázatot Donald Trump hihetetlen világi sikereire.

Korcsog Balázs