Egy emberközpontú gazdaság alapjai...

Rudolf Steiner Nemzetgazdasági kurzusa (1922) - könyvismertető

Rudolf Steiner – még antropozófus körökben is – kevéssé ismert közgazdasági gondolkodóként. Sajátos világszemlélete és életfelfogása alapján a Nemzetgazdasági kurzus 1922-ben tartott előadás-sorozatában, az elméleti ökonómian túlmutatóan, felvázolta a gazdasági élet emberi tényezőit, és ezt helyezte közgazdaságtanának középpontjába. Ez különleges dolognak számított száz évvel ezelőtt, hiszen még napjainkban is az uralkodó gazdaságtanok mindegyike a természettudományokban megszokott módszerekkel igyekszik megragadni a gazdasági folyamatokat és törvényszerűségeiket, oly módon, mintha azok objektívan létező dolgok lennének, noha kétségünk sem lehet a felől, hogy a gazdasági folyamatok az emberek által és között, vagyis a szociális életben jönnek létre, annak szerves részét képezve. Az emberek világképe, szemlélete, céljai alapvetően meghatározzák, milyen gazdasági élet és környezet alakul ki körülöttük, amelyben ők tevékenyen is részt vesznek.

Rudolf Steiner Nemzetgazdasági kurzusa gazdasági körökben is ismert alapmű, amely olyan, ma is aktuális gondolatokat tartalmaz, amelyek egy új közgazdaságtan alapjait rakják le: egy, a jelenleginél jóval egészségesebb, emberközpontú gazdasági élet lehetőségét. S bár Steiner is olyan gazdasági tényezőkkel foglalkozik, mint az ár, a természeti javak, a munka, a munkamegosztás, a bér, a pénz stb. – mindezt korának uralkodó, „üzemgazdasági” szemléletétől gyökeresen eltérő módon teszi: a Nemzetgazdasági kurzusban felvázolt új közgadaságtanában az ember szerepe a meghatározó a gazdasági életben. A mű az élő, szociális építő ideák mindmáig gazdag tárháza, amelyek megkövetelik az egészséges akaratból születő tetteket.

Három jellemző idézettel kívanom röviden bemutatni Rudolf Steiner nemzetgazdasági szemléletmódját:

„Alapjában véve mindenki, aki bérből él, a szó hagyományos értelmében ma még önellátó. Aki annyit visz be a (nemzetgazdasági) folyamatba, amennyit ki akar venni belőle, nem is tud annyit nyújtani, amennyire képes lenne, mert csak annyit akar nyújtani, amennyit vissza tud kapni. Önellátónak lenni annyit tesz, mint keresetért dolgozni. Másokert dolgozni pedig annyit jelent, hogy a szociális szükségszerűségből kiindulva végezzük a munkát.”

Tehat az ember itt csak saját magáról (és családjáról) gondoskodik, ami nemzetgazdasági szempontból: egoizmus. Annak, amit egy bérmunkás előállít, nincs köze a munkájáért kapott fizetséghez, szinte semmilyen kapcsolata sincs a kettő között, mivel a fizetés, a munka megbecsülése egészen más tényezőktől függ, és ebből adódik a legfontosabb nemzetgazdasági kérdés:

„Miként tudnánk kiemelni a nemzetgazdasági folyamatból a keresetért való munkát? Hogyan állítsuk be azokat, akik ma még csupán bérből élők, oly módon a nemzetgazdasági folyamatba, hogy ne csak bérből élők legyenek, hanem a szociális szükségszerűségből kiindulva dolgozzanak? Meg kell ezt egyaltalan tennünk? Bizonyosan! Mert ha ezt nem tesszük meg, akkor sohasem valós, hanem mindig csak egy hamis árhoz jutunk el. Olyan árakat es értékeket kell kapnunk, amelyek nem az emberektől, hanem a nemzetgazdasági folyamattól függenek, és az értékek fluktuációjából adódnak.”

Körülöttünk létezik a termeszet, „de érték csak a megmunkált természet által keletkezik, amikor a természet a munka irányába mozdul el; és érték csak munka által keletkezik, amikor a munka a tőke vagy a szellem irányába mozdul el. És ezáltal jön létre az a tendencia, hogy ismételten visszatérjünk a természethez, amit azzal lehet megakadályozni, hogy a tőkefölösleget nem a földbirtokba kell visszavezetni, ahol rögzül, hanem a szabad szellemi vállalkozásokba, ahol eltűnik, kivéve azt a maradékot, aminek bizonyos értelemben magként kell megmaradni annak érdekében, hogy a nemzetgazdasági folyamat fennmaradhasson.”

Ezekre a kérdésekre és az egész nemzetgazdaság szempontjából fontos összefüggésekre ad részletes választ Rudolf Steiner ebben az alapművében, s mindezeken túl, sajátos szemléletmódján keresztül, felvázolja egy emberközpontú gazdaságtan alapjait. Annak ellenére, hogy Steiner közgazdasági eszméit ugyanazzal a szellemi mélységgel és alapossággal dolgozta ki, mint az élet más területeire vonatkozó gondolatait, a múlt század húszas éveiben a világ kevés megértést és fogékonyságot mutatott az ő új, szellemi alapokon álló gazdasági szemléletmódja és útmutatásai iránt. Száz év múltán is csak remélhetjük, hogy a ma emberében felismerésekké és tettekké válnak a Steiner Nemzetgazdasági kurzusában kifejtett gondolatok.

Hidy István

Stuttgart, 2020. november 14.