Terry Boardman: Ahrimán inkarnációja - mikor és hol? (2. rész) |
2021. március 05. | |||
Terry Boardman Ahrimán inkarnációja: mikor és hol? 2. rész
Szórát és a számok Eltekintve a csillagos ég eseményeitől, amúgy érdekes megállapítani, hogy csak három olyan esztendő van, amely hárommal osztva 666-ot ad eredményként, mégpedig: 1998, 1999 és 2000: 1997 : 3 = 665,6666 … ----------------- 1998 : 3 = 666 1999 : 3 = 666,3333 … 2000 : 3 = 666,6666 … ------------------ 2001 : 3 = 667
Ez elvezet bennünket a Napdémon, Szórát ritmusához, akiről János Jelenéseinek 13. fejezetében van szó, s amelyre már utaltam. Ezért csak arra emlékeztetnék, hogy a 666-os év a 7. századra, az 1332-es év (2 x 666) pedig a 14. századra esik, s bár 1998 (3 x 666) nem a 21. századra esik, de nagyon közel van hozzá, csupán két év választja el tőle, s az árnyéka egész biztos rávetül a 21. századra (gondoljuk csak 2001. szept. 11-re). Itt van tehát az a három fázis, az a három életszakasz, amely oly fontos az ember individuális, fejlődésben lévő lénye és az emberi történelem szempontjából is: 7 – 14 – 21. Rudolf Steiner úgy írja le Szórátot mint hatalmas, „ahrimáni természetű” lényt, mint a kozmikus Napszellem igazi ellenfelét, mint Napdémont, aki különösen Michaellel, a Nap arkangyalával szegül szembe, aki Steiner szerint épp felemelkedőben van az arché (korszellem) rangra.[1] Steiner különösen a fekete mágia impulzusával hozta összefüggésbe Szórátot: „Így a 666 vagy Szórát misztériumában a fekete mágia misztériuma rejlik. Úgyszólván feltűnik előttünk a láthatáron az emberiség kettéválása, kettészakadása az igen távoli jövőben: egyfelől lesznek Krisztus kiválasztottjai, ők lesznek a fehér mágusok, másfelől lesznek az ő ellenségeik, a bősz varázslók, a fekete mágusok, akik nem tudnak elszakadni az anyagtól.”[2] A 666 harmadik visszatérésének ebben a mostani időszakában emlékezzünk arra, hogy a templomos lovagok harci zászlaja a Beaucéant volt, egy négyszögletes lobogó, amely két részből állt: fölül egy fekete, alatta pedig egy fehér sáv volt látható [s rajta egy vörös kereszt]. És mi bukkant fel az ezredforduló táján az anglo-amerikai világ kulturális életéből? Két nagy filmtrilógia: A Gyűrűk Ura és a Mátrix, amelyek különbözőképpen ugyan, de azt a képet tárják elénk, amiről Rudolf Steiner beszélt: „az emberiség kettéválását, kettészakadását: egyfelől Krisztus kiválasztottjait, akik a fehér mágusok lesznek, és az ő ellenségeiket, a bősz varázslókat, a fekete mágusokat, akik nem tudnak elszakadni az anyagtól.” A Gyűrűk Ura a mitikus múltban játszódik, a Mátrix pedig a jövőben. Ám mindkettőben közös a hatalmas feszültség és fenyegetettség légköre: azok a gonosz és sötét erők, amelyek le akarják igázni az emberiséget – s mindezt nem sokkal az 1998-as év (3 x 666) után. Több évbe telik, amíg egy ötletből film lesz, s az végül a mozikba kerül, így elképzelhető, hogy 1998-ban már mindkét film tervben volt, vagy éppen forgatták. Rudolf Steiner szerint Szórát (a 666) harmadik visszatérésének egyik ismertetőjele, hogy olyan emberek jelennek meg köztünk, akiknek nem emberi arcvonásaik lesznek: a szóráti vonások elkezdenek megmutatkozni az emberek kinézetében, külső, fizikai megjelenésében is – vagyis az emberiség elkezd két részre szakadni, de nem az eddigi rasszok szerint, hanem szellemi és morális értelemben. Volt olyan ember az 1990-es évek végén, aki a saját testét egy kígyó vagy sárkánygyík testévé akarta átváltoztatni, és van egy fiatal svéd rockénekes is a Dark Funeral (Sötét temetés) nevezetű metálbandából, aki „Lord Ahriman”-nak (Ahrimán úrnak) nevezi magát. Az 1990-es években, az internet elterjedésével, az Ahrimán és a Szórát név is sokkal ismertebb lett, különösen az olyan fiatalok körében, akik a metál- és rockzene világában élnek.
Első következtetések Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy az Ahrimán fizikai hordozójául szolgáló ember „fogantatására” 1999 augusztusában, a bolygók nagy keresztjének és a teljes napfogyatkozásnak az időpontjában került sor, és kilenc hónappal később, 2000 májusának elején született meg, amikor a 7 tradicionális bolygó mind egy jegyben állt, s mind oppozícióban voltak a Skorpió szívével, az Antaresszel együtt álló Plútóval. Hogyha 2000 májusában jött a világra az emberi hordozó, akkor 2003-ban lett 3 éves. Így ha innentől számolunk, akkor: – 2000 májusa és 2001 májusa között tanult meg állni és menni, – 2001 májusa és 2002 májusa között tanult meg beszélni, és – 2002 májusa és 2003 májusa között tanult meg gondolkodni.
2008 és 2010 között élte át a gyermekek kilencéves korra tehető krízisét, amikor Ahrimán mintegy „belebújik” a gyermek öntudatlan életébe, s amely különböző félelemérzésekkel jár együtt (a szüleim vajon tényleg a szüleim? stb.). A gyermek addig biztonságosnak tűnő világa ekkor bizonytalanná válik. – A külvilágban egy gazdasági-pénzügyi „cunami” (a 2008-ban kezdődő gazdasági válság) határozta meg ezt az időszakot, amely szintén komoly félelmeket váltott ki, hogy kihúzza a lábunk alól a talajt, a gazdasági alapot (különösen az USA-ban, Izlandon és Görögországban).
Ahrimán „hordozójának” fejlődését a következőképpen tudnám összefoglalni: – Születésétől 21 éves koráig a „hordozó” nem kelt különösebb feltűnést, bár a világban zajló események tükrözik az ő fejlődésének fázisait, különösen 7 – 9 – 12 – 14 – 18 és 21 éves korában (18 és fél évnél van az első holdcsomó). – 2011–2012-ben él át egy teljes Jupiter-ciklust (12 év). – 2012–2014 között esik át a pubertáskoron. – 2020/2021-ben válik nagykorúvá. – 2030 körül léphet a világ színpadára, valószínűleg inkább a „megbízottjai” révén, hogy ő maga észrevétlen maradhasson. – Ekkor legalább három évig meghatározza majd az eseményeket a világban, 2033-ig (vagyis kétezer évvel a Golgotai misztérium három éve, és 100 évvel 1933 után, amit Steiner a szakadékból feljövő fenevad megjelenési évének nevezett), de az is lehet, hogy akár 12 évig is meghatározhatja az eseményeket, 2030-tól 2042-ig.
Mindnyájan ismerjük azokat a nagy és gyakran heves változásokat, amelyek kamaszkorban zajlanak bennünk. Arra is emlékezhetünk, hogyan készítettek elő bennünket arra, hogy szembenézzünk a 2012-es évvel, a „maja naptár” esztendejével. Emlékezhetünk, hogy London nyerte meg a pályázatot, hogy megrendezze a 2012-es olimpiai játékokat, s hogy ez a város ebben a fontos időszakban az egész világ figyelmének középpontjába került. A szervezők és producerek egyfajta okkult látványosságot rendeztek Londonban, amely Anglia ahrimánizálódását mutatta be az ipari forradalom során. Amikor Ahrimán hordozója a kamaszkor végére ért, 2014-ben, akkor emlékeztünk meg az első világháború kitörésének 100. évfordulójáról – arról a háborúról, amely elindította a 20. század gyötrelmeit. És mi történt ezután? Az ukrajnai válság – a Nyugat részéről egy új hidegháború kezdődött Oroszország ellen. Az USA felelőtlen viselkedése – mint elefánt a porcelánboltban – tette lehetővé az ISIS-ként is ismert Iszlám Állam terroristacsoportjának, hogy egy iszlamista terror-kalifátust hozzon létre a Közel-Keleten. 2018 végén éltük át a Nagy háború végének százéves évfordulóját. Az egész 1914–18-as háború nagy siker volt Ahrimán számára, ideértve a szovjet forradalmat is. Rudolf Steiner beszélt arról, hogyan zavarta össze és sötétítette el Ahrimán annak a 30–40 személyiségnek a tudatát, akik akkoriban Európa országait vezették, s akik felelősek voltak az 1914-es júliusi válságért, mely végül a háborúhoz vezetett. 2018 végén érte el az ahrimáni inkarnáció hordozója az első holdcsomót (18 év 7 hónap). S végül 2020–2021-ben éri el a „nagykorúságot”: az ahrimáni „Én” inkarnációját[i], már hogyha ilyesmiről egyáltalán beszélhetünk…
A három „égi mágus” ajándékai Ahrimán emberi inkarnációjának tevékenységét a három égi mágus vagy király: az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó asztronómiai eseményei, keringési idejük, szembenállásaik és kvadrátjaik keretezik a felfedezésük óta eltelt időszakban (Uránusz 1781, Neptunusz 1846, Plútó 1930). E három „égi mágus” közül az első az emberi történelem 18. évében (a 18. században) jelent meg, a harmadik pedig akkor, amikor az emberiség közeledett a 21. életévéhez (a 21. századhoz). Mindhárom planéta elég kétes és problematikus „ajándékokat” hozott magával (angol gift, német Geschenk). Az angol gift szó („ajándék”) azonban egészen mást jelent, mint a német Gift („méreg”). A bölcs trójai szavai juthatnak eszünkbe az Iliászból: „Félek a görögöktől (Óvakodjatok a görögöktől), még ha ajándékot hoznak is.” Az 1780-as években, amikor az Uránusz és az elektromosság, a fénynek ez a „manipulációja”, illetve az a lidércfény, amely „politikai forradalomnak” nevezte magát, először nyomultak be az emberi tudatba, senki sem volt, aki így szólt volna az emberekhez: „Óvakodjatok a Szaturnuszon túli bolygóktól, még ha ajándékot hoznak is!” – talán az egyetlen kivétel Saint-Germain gróf volt, de az emberiség nem hallgatott rá. Az ember azonban naivan mégis elfogadta ezeket az „ajándékokat”, mivel ekkor érte el az első holdcsomóját (individuálisan 18 év 7 hónap; kollektíven, az egész emberiség számára az 1860-as évek), amikor a sors kapuja kinyílik, és világossá válik számára: az a sorsa, hogy szabaddá váljon – ez azonban csak nehéz kihívások és konfrontációk által történhetett: ilyen volt az Uránusz és az elektromosság a 18. században, a Neptunusz és az elektromágnesesség a 19. században, és a Plútó és az atomenergia a 20. században. 1846-ban, abban az évtizedben, amikor Steiner szerint a materializmus a tetőpontjára hágott a filozófiában, akkor fedezték fel a Neptunuszt, és a Michael Faraday által kidolgozott elektromágneses technológia elindította a második ipari forradalmat. A Neptunuszt tehát csupán 14 évvel az 1860-as évek előtt fedezték fel, vagyis mielőtt az emberiség elérte volna az első holdcsomóját. Ekkor zajlott többek között: az amerikai polgárháború, Kínában a tajping felkelés, Középen pedig Bismarck három háborúja, s ekkor született Rudolf Steiner is (1861). 84 évvel a Neptunusz felfedezése után, 1930-ban fedezték fel a Plútót. 84 év az Uránusz keringési ideje is. Itt most nincs módom részletesebben belemenni, milyen történelmi és csillagászati összefüggések vannak e három bolygó felfedezése és a 20. és 21. század eseményei között, de úgy vélem, ezek a jelenségek fogják körülírni és meghatározni az ahrimáni inkarnáció történéseit. Például az az idő, amíg az Uránusz háromszor megkerüli a Napot, vagyis 3 x 84 év (= 252 év), az Uránusz 1781-es felfedezésétől számítva 2033-ba visz bennünket; a Neptunusz keringési ideje (164 év) a felfedezésétől (1846) számítva 2010-be, míg a Plútó keringési idejének fele (124 év) a felfedezésétől (1930) számítva 2054-be visz bennünket, abba az időbe, amikor minden bizonnyal már túl leszünk az ahrimáni inkarnáción. Mindez nem pusztán játék a számokkal. Tisztában kell lennünk a csillagos égen e bolygók felfedezésének, és az ezzel párhuzamosan a Földön zajló természettudományos felfedezéseknek a jelentőségével az emberiség számára, s hogy mit jelentenek ezek az események az emberi tudat fejlődése szempontjából a 18., 19. és 20. században, különösen a Golgotai misztérium óta eltelt kétezer évvel összefüggésben, vagyis a „kereszténységre tért” emberiségfejlődés 21 évszázada során. („Kereszténységre tért” alatt most „Krisztus-tudatot” értek, és nem „Krisztus-követést”. A „Krisztus-tudat” nem feltétlenül jelenti Krisztus elfogadását, csak azt, hogy az ember tudatában van annak, hogy létezik kereszténység és vannak keresztények a világon. Az 1860-as években ennek tudata szinte az egész világra kiterjedt.) A három Szaturnuszon túli bolygó és e három természeti, illetve természet alatti erő felfedezése volt az a három kétes „ajándék”, amellyel az emberiségnek szembe kellett néznie, amikor átlépte a fizikai világ küszöbét: a csillagok világában átlépett a Szaturnuszon, lefelé pedig belépett a természetalatti világba, az atomenergia és a radioaktív sugárzás pusztító erőinek világába. S miközben az ember átlépte a fizikai világ küszöbét (1781–1930), egy lelki és szellemi küszöbön is át kellett lépnie 1899-ben/1900-ban, amikor Steiner közlése szerint véget ért az indiai hagyományban Káli júgának nevezett sötét korszak, s egy új fényes korszak vette kezdetét. Számos önjelölt vezető lépett fel mindenfelé, olyan személyiségek, akik meg akarták magyarázni nekünk azt az új világot, amelyben a 20. században találtuk magunkat: ilyen volt Freud, Jung, Kandinszkij és Dalí, csak hogy négyet említsünk. Ám a legbiztosabb, legmegbízhatóbb iránymutató Rudolf Steiner volt. Uránusz, Neptunusz, Plútó – elektromosság, elektromágnesesség, atomenergia: e három hatalmas erőben vagy „adományban” részesült az emberiség, éppen úgy, ahogy a mágusok vagy napkeleti bölcsek érkeztek ajándékaikkal a gyermek Jézushoz. Rudolf Steiner beszélt róla, hogy a három napkeleti bölcs egy olyan léleknek, egy olyan lénynek vitte ajándékait, a Máté-evangélium salamoni Jézus-gyermekének, aki évezredeken keresztül végigkísérte az emberiség fejlődését. Most, a 21. században, úgyszólván az emberiség 21 éves korában, most születik meg az emberiség Énje, Én-tudata, ami azt jelenti, hogy az emberiségnek szembe kell néznie egy, az egész Földre kiterjedő tudatosság, egy globális Én-tudat kihívásával, s egyesülnie kell az éteri Krisztussal, aki az egész Földön (Földünk élet- vagy éterszférájában, az angyalok szférájában) mindenütt jelen van és mindenki számára elérhető, és szeretetteljesen arra vár, hogy Hozzá forduljunk, hiszen az éteri Krisztus az emberiség magasabb Énje. – Krisztus énbennem, Krisztus az emberiségben.
Fordította: Korcsog Balázs
Terry Boardman előadása az „Europäer szombati szemináriumok” keretében hangzott el a bázeli városházán, 2019. november 23-án. 1. rész: MIKOR? Rudolf Steiner utalásai; Csillagászati jelek 2. rész: Szórát és a számok; Első következtetések; A három égi mágus ajándékai 3. rész: HOL? Két amerikai szobor; Ahrimán földi megjelenésének helye; Az amerikai Délnyugat
Az előadás szövege angolul a The Present Age 2019. október–novemberi és 2020. május–júniusi számaiban jelent meg, németül a Der Europäer 2020. szeptemberi és 2020. októberi számaiban olvasható. A magyar fordítás a néhol eltérő angol és német szöveg együttes figyelembevételével készült. (K. B.)
[1] 1913. május 18-i előadás, Stuttgart (GA 194). [2] 1908. június 29-i előadás, Nürnberg (GA 104). [3] Németül: „die Inkarnation in einem gewissen Sinn des ahrimanischen »Ich«”; angolul: „the full incarnation of some kind of »ahrimanic ego«”. |
|||
Utolsó frissítés ( 2021. április 15. ) |
< Előző | Következő > |
---|