Michael, Mammon, Mihály – 1879

1. rész: Michael vagy Mihály?

Hogyan mondta ki Rudolf Steiner a jelenlegi korszellem nevét?

A Michael héber eredetű név, onnan került át a görögbe, majd a latinba, és a legtöbb európai nyelv innen vette át. A név eredeti héber jelentése: aki (MI) olyan, mint (KÁ) isten (ÉL). Vagyis már maga a Michael név is az azt viselő szellemi lény működésének lényegére utal: Michaelre mint közvetítőre, mint Isten orcájára, aki a Golgotai misztérium előtt Jahve mint Hold-isten (Hold-eloha) impulzusait közvetítette az ókori zsidó nép számára, a Golgotai misztérium után viszont Krisztus orcájává vált, s azóta a Földre költözött kozmikus Nap-szellem impulzusait közvetíti az egész emberiség számára.

Így Michaelnek már a nevében is benne rejlik a hármasság princípiuma. És a Rudolf Steiner által hozott modern szellemtudomány értelmében – melynek éppen Michael az egyik legfőbb szellemi inspirátora – a makro- és a mikrokozmosznak is a hármasság a legfőbb alapelve: a világ és az ember is hármas tagolódású, vagyis nem a kettősség, hanem minden téren a hármasság az alapelve (test, lélek, szellem; gondolkodás, érzés, akarat; fejrendszer, keringési rendszer, végtagrendszer; gazdasági élet, jogi élet, szellemi élet; és így tovább).

De hogyan mondta ki Rudolf Steiner a jelenlegi korszellem, Michael nevét? És miért fontos ez?

Három fontos forrást gyűjtöttem össze azzal kapcsolatban, hogyan ejtette Rudolf Steiner a jelenlegi korszellem, Michael nevét, és hogy milyen szellemi iránymutatást adott arra vonatkozóan, milyen nevet használjunk ennek a szellemi lénynek a megnevezésére. Mindhárom forrás 1924-ből, Rudolf Steiner előadói tevékenységének utolsó évéből származik, és mindhárom komoly, hitelt érdemlő antropozófusoktól, Steiner közeli munkatársaitól.

(1) Helene Finckh stuttgarti gyorsírónő (1883–1960) volt Rudolf Steiner előadásainak „hivatalos” lejegyzője 1915-től, amikor egyszer be kellett ugrania az addigi gyorsírónőt helyettesíteni, és Steiner annyira elégedett volt a munkájával, hogy rögtön felkérte: legyen az előadásainak „hivatalos” gyorsírója. Sajátos munkamódszerrel dolgozott: mindig oldalt ült egy függöny mögött a Steiner-előadások alatt, hogy ne lássa az előadót, s így teljesen átadhatta magát a hangzó szövegnek. Mintegy 2500 Steiner-előadás lejegyzését köszönhetjük neki, többek között a Szabad Szellemtudományi Főiskola anyagát képező Klassze-órákét. És éppen a Klassze-órák anyagában, a 14. óra szövegében van egy hely, ahol Helene Finckh gyorsírásos jegyzetéből jól látszik, hogyan mondta ki Rudolf Steiner a jelenlegi korszellem nevét: „Seit dem Beginn der Michael-Zeit” – hangzik el a 14. Klassze-óra egy pontján, magyarul „a Michael-korszak kezdete óta”, és a gyorsíráros feljegyzésből világosan kiderül, hogy „Rudolf Steiner Michael nevét itt is és más helyeken is Mikáél-nek mondta” (GA 270b, 198. o.).[1]

(2) Másik mérvadó forrásunk ezzel kapcsolatban az Ita Wegmannak adott ezoterikus gyakorlatok gyűjteménye, A szív megerősítése lehet (a Ki volt Ita Wegman? IV. kötete).[2] Rudolf Steiner gyakran cédulákon vagy jegyzetlapokon adott fontos ezoterikus útmutatásokat, leírásokat és gyakorlatokat legbizalmasabb kései tanítványának s egyben legfontosabb karmikus társának, Ita Wegmannak (1876–1943). Ezeket gyűjtötte kötetbe Emanuel Zeylmans, s köztük két olyan feljegyzést is találunk, amelyikből egyértelműen látszik, hogyan tagolta és ejtette ki Steiner az 1879-ben korszellemmé emelkedett Nap-arkangyal nevét. Mindkét jegyzetlap 1924-ből származik, az egyik feltehetően 1924 tavaszáról: ezen egy lemniszkáta formájú arc rajzolata látható, amely Michael kozmikus arcát mint Krisztus orcáját ábrázolja, a rajz alatt pedig nagybetűkkel, jól láthatóan három részre tagolva olvashatjuk Michael nevét, mégpedig a következőképpen: MI   KA   EL.[3]

Az Ita Wegmannak adott másik feljegyzés 1924 nyaráról, a nagy jelentőségű koberwitzi kurzus utáni napokból származik[4], ezen pontos dátum is szerepel: 1924. június 26. Ezen a jegyzetlapon a „Mysa steht unter MiKael verklärt” (Mysa felmagasztalva áll Mikael alatt) szavakat olvashatjuk, melyek egyrészt Rudolf Steiner és Ita Wegman korábbi közös karmikus múltjára, másrészt Ita Wegman lényének Michaelhez fűződő viszonyára, illetve az abban bekövetkezett jelentős változásra utalnak. Michael nevének írásmódja – ha nem is olyan látványosan, mint a másik jegyzetlapon, de – ugyanazt a hármas tagolást és artikulálást követi: Mi – Ka – el.

Mi lehet ennek a hármas tagolásnak és kiejtésmódnak az oka? Rudolf Steiner 1924 nyarán megadta hozzá a szellemi magyarázatot, de ehhez egy harmadik forráshoz kell fordulnunk.

(3) George Adams egy kiváló angol antropozófus és matematikus volt (teljes nevén George Adams Kaufmann, 1894–1963), aki az 1920-as évek első felében Rudolf Steiner legkiválóbb angol fordítója és tolmácsa volt angliai előadásai és kurzusai során, és aki D. N. Dunlop 1935-ben bekövetkezett halála után – a dornachi társaságból kollektíven kizárt – brit Antropozófiai Társaság főtitkára lett, a Rudolf Steiner Angliában című visszaemlékezéseiben fontos utalást tesz azzal kapcsolatban, hogy Rudolf Steiner szerint hogyan kell kiejteni Michael nevét. És a leírásból arra is választ kapunk, hogy miért.[5]

„Élete vége felé Rudolf Steiner gyakran beszélt úgy jelenlegi korunkról – amely 1879-ben kezdődött –, mint »Michael korszakáról«. Így tette ezt a torquay-i előadásaiban is, ahol én tolmácsoltam” – meséli George Adams visszaemlékezéseiben az 1924. augusztusi nyári kurzusra utalva, melyet a délnyugat-angliai Torquay-ban tartottak, és ahol ő tolmácsolt és fordított Rudolf Steinernek. És itt az egyik előadás során az történt, hogy Steiner szavait fordítva George Adams helytelenül mondta ki Michael nevét. Pontosabban: hétköznapi értelemben helyesen mondta ki angolul a Michael nevet (ejtsd: Májkl), de szellemi-spirituális értelemben ez helytelen. És ezt Steiner nagyon határozottan hozta Adams tudomására. Steiner tapintatosságát ugyanakkor jelezi, hogy ezt nem az előadás közben rótta fel neki[6], de „este, amikor meglátogattam őt a szobájában, haragos és ingerült volt” – folytatja George Adams a visszaemlékezést. Sőt, teszi hozzá, „ilyen mérgesnek még soha nem láttam őt”. Ebből is nyilvánvaló, hogy Steiner nagy jelentőséget tulajdonított a Michael név helyes kiejtésének. Így az előadás utáni este, amikor Adams felkereste őt a szállodai szobájában, már nyomatékosan szóvá tette neki: „Hogyan tudta Michael nevét így elhadarni és hibásan mondani?” Ezt a nevet ugyan a hétköznapokban megszokott módon „Májkl”-nek kell ejteni angolul, „de amikor ez a név egy isteni lényre vonatkozik, akkor mindhárom szótagot külön kell artikulálni: MI–CHA–EL” – tette hozzá Steiner, megadva egyúttal a dolog szellemi magyarázatát is: amikor a Michael név egy isteni lényre vonatkozik, akkor mindhárom szótagot külön kell ejteni[7] (angolul: Máj-ká-él). Hiszen a hétköznapi angolban a név „utolsó két szótagját gyakorlatilag elharapják, teljesen elnyelik” (Májkl)[8], holott éppen a harmadik szótag, „az -él végződés utal arra, hogy itt egy isten nevéről”, egy isteni-hierarchikus lényről van szó – magyarázta Adamsnek Rudolf Steiner. És amikor angol fordítója még ekkor is kissé értetlenkedve nézett rá, hozzátette: „Ön véget vet a szellemi fejlődésének, az előrehaladásának, ha ragaszkodik ahhoz, hogy csak a jelenlegi szabályok szerint képes az anyanyelvén beszélni.”

Milyen következtetéseket vonhatunk le mindebből?

Mindenekelőtt azt, hogy Rudolf Steiner szellemi szempontból is fontosnak tartotta, hogy a jelenlegi korszellem, Michael neve háromtagú: három részből, három szótagból áll: MI–CHA–EL („amikor ez a név egy isteni lényre vonatkozik, akkor mindhárom szótagot külön kell artikulálni” – mondta), s közülük is a harmadik tag (az ÉL) különösen hangsúlyos, és semmiképpen sem hagyhatjuk el a lény nevéből, hiszen éppen a harmadik szótag, „az -ÉL végződés utal arra, hogy itt egy isteni-hierarchikus lény nevéről” van szó.

Szellemi értelemben ezért helytelen, (1) ha a saját nyelvünk szabályai szerint mondjuk ki Michael nevét, ahogy George Adams is tette, amikor hétköznapi angolsággal Májkl-t mondott Mi-ká-él (vagy angolosan Máj-ká-él) helyett; és (2) az is helytelen, ha anyanyelvünk kéttagú keresztneveit használjuk Michael háromtagú neve helyett: ha angolul (legalábbis szóban) Májkl-t, németül Mihel-t (Michel), spanyolul Migel-t (Miguel), franciául Misel-t (Michel), vagy magyarul Mihályt mondunk Michael helyett. Hétköznapi értelemben (exoterikusan) természetesen használjuk ezeket a keresztneveket, sok angol férfit hívnak Michaelnek (ejtsd: Májkl), sok franciát Michelnek (ejtsd: Misel), és sok magyart Mihálynak – nincs ezzel semmi baj. Viszont ha ezoterikus értelemben beszélünk arról a szellemi lényről, arról az isteni-hierarchikus lényről, aki a Nap arkangyalából vált jelenkorunk vezető korszellemévé, akkor Rudolf Steiner teljesen világos és egyértelmű útmutatásai szerint ragaszkodnunk kell a Michael névhez: a Mi-há-el vagy Mi-ká-él háromtagú megnevezéshez.[9]

Vagyis ha a szellemi lényről, a jelenlegi korszellemről van szó, akkor magyarul sem helyes, ha Mihályt mondunk Michael helyett. A két név különbségét röviden így foglalhatjuk össze: Mihály egy ember, Michael pedig egy isteni-hierarchikus lénynek a neve.[10]

Rudolf Steiner szavainak értelmében ezért jogosan adták a Magyar Antropozófiai Társaság Hírlevelében tavaly megjelent rövid cikknek, amely George Adams előbb idézett visszaemlékezését közli, ezt a címet: „Az istenek nevét nem fordítjuk le!”[11] – Így Michael nevét sem!

A tudati lélek – s egyben a magasabb Én – kibontakozásához az is hozzátartozik, hogy az ember olyan dolgokkal is elkezd megbarátkozni, amelyektől addig idegenkedett. Hogy olyan szellemi és spirituális szempontokat is megtanul figyelembe venni, amelyek a saját nézőpontján kívül esnek, s gyakran még a saját érdekeivel is ellentétesek. A modern szellemtudomány művelése ugyanis nem abból áll, hogy Steiner-idézeteket keresünk annak alátámasztására, amit eddig is gondoltunk. Az út ott kezdődik, hogy megpróbálunk valami olyasmit elfogadni, amitől eddig idegenkedtünk, és amit távol éreztünk magunktól, de ami aztán teljesen átformálja világlátásunkat. És még ha bizonyos szinten igaz is, hogy lehetőleg mindent az anyanyelvünkön, a legválasztékosabb magyarsággal kell mondanunk, van olyan eset és létezik olyan magasabb szellemi törvény, amely túlmutat ezen. Így van ez a Michael név használatával, a jelenlegi korszellem megnevezésével is. Ezt támasztja alá egybehangzóan az a három forrás, amely igazi szellemi kincsként maradt ránk Rudolf Steiner említett tanítványainak és munkatársainak, e három kiváló michaelitának a hagyatékából.

Korcsog Balázs

A 2021. szeptember 29-én a budapesti Rudolf Steiner Házban elhangzott Michael-napi ünnepi előadásom kibővített, írott változata (1. rész).

1. rész: Michael vagy Mihály? Hogyan mondta ki Rudolf Steiner a jelenlegi korszellem nevét?

2. rész: Michael és Mammon – az 1879-es év spirituális jelentősége és korunk kettőssége