Kép-, hang- és lény-élmény

Rudolf Steiner két magyar leírásában (1924. június)

(A Diana- és a Deák-utalás imaginatív, inspiratív és intuitív szintje)

Rudolf Steiner mindkét nevezetes leírásának - a felvidéki vonatút és a magyar táj leírásának az Életutam "magyar fejezetében" (GA 28, XIII., eredetileg XXIX. fejezet), és a magyar nyelv hangzásának leírásában a "Beszéd-euritmia kurzus" (GA 279) negyedik előadásában - tehát három síkja, három szintje van: egy képi vagy látásélményhez kapcsolódó (imaginatív), egy halláshoz vagy hangélményhez kapcsolódó (inspiratív), és egy lényszerűséghez vagy lényélményhez kapcsolódó (intuitív) szintje. Így Steiner mindkét magyar vonatkozású leírását (a hazai antropozófiai élet és a magyar szellemtörténet e két legbecsesebb kincsét) - Thomas Meyer kifejezésével élve - egy spirituális vagy okkult összélménynek nevezhetjük, a szellemi tapasztalások, a spirituális élmények mindhárom: imaginatív (képi), inspiratív (hangi) és intuitív (lényszerű) szintjével.

Az 1889-es felvidéki vonatútnál a beszámoló egy egyszerű látványélménnyel kezdődik ("Ha az ember kinéz a vonat ablakán, a természet mintegy maga is poétikussá válik"), majd ehhez egy szellemi hangélmény is kapcsolódik (az emberek itt "egy mély és bensőséges, szívből fakadó zeneiség vagy "szívmuzsika" szerint élik az életüket"). Majd a képélmény valamiféle éteri-asztrális fényjelenséggé, szellemi képszerűséggé válik ("Sötét tónusú alap, s e fölött valamilyen színjátszó fény ragyog"), s Budapestre érve végül mindez egy képpé sűrűsödik össze és lényszerűen jelenik meg ("Mir erschien dieses Wesen..." - "Mindez, illetve ez a lény egy képpé állt össze bennem, amikor Deák Ferenc szobra előtt álltam" - mondja Rudolf Steiner az Életutamban).

Ahogy a felvidéki vonatút és az első budapesti látogatás leírásakor az ifjú Rudolf Steiner szellemi látásával figyelte meg a magyar tájat (annak éterauráját és alaptónusát) és a magyar embereket, a magyar alkat és észjárás jellegzetességeit, úgy a "Beszéd-euritmia kurzusban" elhangzott beszámolóban szellemi hallásával figyeli meg a magyar nyelv hangzását, a magyar beszéd sajátosságait, "temperamentumát, nyelvgéniuszából adódó jellegét" ("Ha ungarusz vagy magyar, vagy akár finn beszédet hall az ember..."; "A magyar beszéd hallatán óhatatlanul is olyan érzésünk támad..."), majd ezt a hangélményt sűríti össze egy képben, egy imaginációban ("... mintha minden harmadik szó után le kellene lőni egy szarvast"), s végül - ahogy az Életutam leírásában a magyar sajátosságokat (és a Magyar lényt) mintegy Deák alakjában látta megtestesülni (amiről A Magyar géniusz első kötetében részletesen beszéltünk, lásd 27-37. o.), úgy harmadik lépésben itt is - lényszerűen (azaz intuitív szinten: a szellemi megismerésnek azon a legmagasabb szintjén, ahol minden korábbi, imaginatív vagy inspiratív (szellemi kép- vagy hang-) élménnyel kapcsolatban teljes bizonyosságot nyerhetünk, tehát harmadik lépésben itt is) beazonosít és néven nevez egy szellemi-hierarchikus lényt: "mivel a magyar nyelv nyelvgéniusza egy vadász, felőlem akár azt is mondhatják, hogy vadásznő, vagy ha úgy tetszik, azt is mondhatják: a magyar nyelv géniusza az Diana..."

Rudolf Steiner két nevezetes, 1924. júniusi, magyar vonatkozású beszámolójának mint spirituális-okkult összélményeknek a három szintjét röviden a következőképpen foglalhatjuk össze:

Korcsog Balázs

2024. július 9. és 31.

Kapcsolódó írások:

0. rész: Koberwitz - Száz éve írta R. Steiner az Életutam "magyar fejezetét"

1. rész: Út a magyar nyelvszellemhez (Száz éve hangzott el R. Steiner Dianára mint magyar nyelvgéniuszra történő utalása)

2. rész: Dévény, Dunakanyar, Dobogókő "szívmuzsikája" (R. Steiner utalása Dianára mint a magyar nyelv géniuszára, 2. rész)

3. rész: Kép-, hang- és lény-élmény Rudolf Steiner két magyar leírásában (A Diana- és a Deák-utalás imaginatív, inspiratív és intuitív szintje)

Hármasság a népek szellemi vezetésében (Népszellem, nyelvszellem, gondolkodásszellem); Deák mint a magyar alkat és észjárás megtestesítője (Rudolf Steiner első budapesti látogatásának tapasztalatai); Deák, Petőfi, Széchenyi - a Magyarság megtestesítői. Európai Közép, 2020. őszi szám, 32-40. o.

A pozsonyi vártól az esztergomi dómig (Alexander Strakosch leírása a Bécs-Budapest vonatútról, útban az 1909-es budapesti teozófus kongresszusra - ugyanezen a vonaton ült Rudolf Steiner is)

A Magyar géniusz 1. kötet (A magyar népszellem, nyelvszellem és gondolkodásszellem nyomában) 

A Magyar géniusz 2. kötetének (Néprokonság és nyelvrokonság. A magyar nép és a magyar nyelv eredete a szellemtudomány fényében) megírásához és megjelentetéséhez is támogatókat keresünk.