Stigmatizáció és Krisztus-megismerés

(…) Szergej O. Prokofjev könyve azonban - tömör és ellentmondást nem tűrő stílusával, illetve a benne foglalt tartalmakkal való együttélés pátosza ellenére - alapvetően teoretikus, fogalmilag elméleti jellegű marad: érveit a Rudolf Steiner Összkiadás szövegének összefüggéseiből meríti, és azokból gondolati úton próbál meg következtetéseket levonni és új okkult összefüggéseket kidolgozni. A megismert tartalmakból azonban hiányzik az élményszerű elem, hiányoznak annak a megismerő intellektusnak a belső tapasztalatai, aki szemléletes formában képes közvetíteni mindazt, amit e tartalmak konkrét érzékelése során tapasztalt, s ami e nélkül az élményszerű, tapasztalati elem nélkül pusztán a fogalmak szintjén marad. Hogy a könyv szerzője ilyen szempontból igen visszafogott és tartózkodó, annak úgyszólván Prokofjev platonizáló alapállása az oka, amelynek gyanús mindaz, ami érzékelhető, s amely szerint az antropozófiai iskolázás útján csak a testtől független, érzékletmentes gondolkodás tesz alkalmassá arra, hogy megfelelő módon és tudatosan kerüljünk kapcsolatba a szellemi világgal. (…)

Prokofjev művének utolsó fejezetében, az egész könyvet meghatározó, A fantom[test] erői és a stigmatizáció című függelékben - a Krisztus valódi megértésére irányuló kizárólagos igénnyel és minden „érzékelhető” dolog rideg elutasításával a háttérben - fejti ki az idők fordulója óta stigmatizálódott emberek „látomásaival” kapcsolatos éles vitáját, s végül semmiféle megalkuvást nem ismerő hangnemben óva int e „tévúttól”.