1908-1909 Karácsony-Vízkereszt (Novalis jegyében)

1908-1909 „karácsonyi tizenkettedében” Rudolf Steiner a német birodalmi fővárosban, Berlinben tartózkodik, egészen a „második” Karácsony (Vízkereszt) napjáig: ekkor ugyanis az északkeleti (porosz) császárvárosból a délnémet (bajor) területek központjába utazik, és a karácsonyi időszak (a Szent Éjszakák) 13. napját már Münchenben tölti.

Rudolf Steiner ünnepi előadásai 1908-1909 Karácsonyán:

1908. december 22.: Berlin - első (nagy)karácsonyi előadás: Novalis, a látnok és Krisztus hírnöke

1909. január 1.: Berlin - újévi (kiskarácsonyi) előadás: Mefisztofelész és a Föld rengései (Az ellenerők kettőssége: Lucifer és Ahriman)

1909. január 6.: München - második karácsonyi (vízkereszti) előadás: Novalis inkarnációi

Miután Marie von Sivers (a későbbi Marie Steiner) Novalisszal kapcsolatos észrevétele nyomán alkalma és lehetősége nyílott rá, Rudolf Steiner január 6-án, a János-féle Jordán-keresztelő (az idők fordulóján végbement egyszeri fizikai Krisztus-inkarnáció) ünnepnapján beszél először az ismétlődő földi életek szellemi és individuális összefüggéseiről, méghozzá Novalis korábbi megtestesüléseinek példáján. És annak is mélységes szellemi oka van, hogy éppen az 1909-es esztendő Vízkeresztjén vázolja először Novalis karmikus életútját.

Marie von Sivers 1908 őszén dolgozta fel és adta elő először szavalat formájában Novalis Himnuszok az Éjszakához című nagy költeményét. Rudolf Steiner megkérte őt, hogy a berlini karácsonyi ünnepségre készüljön Novalis Lelki énekeivel és Mária-dalaival. „Rudolf Steiner ekkortájt arra biztatott, hogy bátran álljak elő a szavalataimmal. Akkoriban még csak küszködtem Novalisszal. Mondtam is Rudolf Steinernek, hogy nem lesz könnyű dolgom, és hogy még nem találtam meg a kulcsot Novalishoz. Azt tanácsolta nekem, hogy próbáljak a szent életű apácák lelkiállapotába belehelyezkedni. De az apácák nem segítettek nekem. Ellenkezőleg. Semmit sem tudtam velük kezdeni. És akkor egyszer csak minden megvilágosodott. Raffaello alakjai álltak körülöttem. Az Anya karjaiban ott ragyogott a Gyermek a kozmikus mélységeket rejtő szemeivel. »Ezer képen látom festve, / Mária, kedves arcodat, / De úgy rajzolni nem tud egy se, / Amilyennek én láttalak.«

Mondtam Rudolf Steinernek, hogy »az apácák nem segítettek. Másvalaki jött a segítségemre: Raffaello. Most vált teljesen világossá számomra Novalis alakja.« Ekkor egy fénysugár villant át Rudolf Steiner szelíd arcán. Néhány nappal később először tárta fel nekünk Novalis-Raffaello-János-Illés titkát.” Erre Münchenben került sor 1909. január 6-án, a János-féle Jordán-keresztelő napján.

Marie von Siversnek tehát nemcsak az antropozófiai művészet területén volt meghatározó szerepe (az 1908 őszétől tartott Novalis-szavalatai révén), hanem sorsdöntő része volt Rudolf Steinernek a Novalis individualitására és karmikus múltjára vonatkozó szellemtudományos kutatásaiban is: azáltal, hogy 1908 Karácsonyának napjaiban rámutatott a Novalis és Raffaello közötti szellemi összefüggésre, így ő tette lehetővé Rudolf Steiner számára, hogy már három nappal a beszélgetésük után, 1909. január 6-án (Münchenben) feltárja az antropozófusok előtt Novalis karmikus életrajzának titkát: hogy a kék virág költője nemcsak Raffaellóval, hanem Keresztelő Jánossal és Illés prófétával is szellemi összeköttetésben áll.

(Hella Wiesberger: Marie Steiner-von Sivers. Egy élet az antropozófiáért, Wilfried Hammacher: Marie Steiner. Egy individualitás életének nyomai és Szergej O. Prokofjev: Örök individualitás. Novalis karmikus életrajzához című könyveinek felhasználásával)