1912 michaeli időszaka

Helykeresés, névadás

München - Bázel - Dornach

Az 1912. augusztus vége és október eleje közötti michaeli időszak ennek az esztendőnek és az akkori antropozófiai életnek is az egyik szellemi csomópontja: ekkor adnak nevet az új társaságnak és az új mozgásművészetnek, az euritmiának, s Rudolf Steiner ezekben a napokban jár először Dornachban.

Augusztus 18. és 24. között - Edouard Schuré egyik és Rudolf Steiner három misztériumdrámájának előadásával (a harmadik dráma, A küszöb őre ősbemutatójával) - az 1912-es müncheni ünnepi játékokon kerül sor Rudolf Steiner életében a misztériumdrámák legteljesebb előadására (1911-ben az első két, 1913-ban, az utolsó müncheni misztériumjátékokon pedig már csak a harmadik és negyedik misztériumdrámát mutatják be).

Az 1912-es müncheni ciklus alatt és után, augusztus utolsó és szeptember első napjaiban (az 1911. december 15. körüli kezdeményezésekhez is kapcsolódva) különböző megbeszélések zajlanak egy újfajta „szövetség” (Bund) létrehozásáról. Ezen megbeszélések során Rudolf Steiner 1912. augusztus 29-én azzal a javaslattal áll elő, hogy az újonnan létrehozott társaságot, a Teozófiai Társaságtól immár független és önálló „szövetséget” Antropozófiai Társaságnak nevezzék el. Maga Rudolf Steiner azonban - tanácsadóként és szellemi tanítóként tevékenykedvén benne - nem vállalt és később sem töltött be semmilyen hivatalos tisztséget ebben a társaságban (ellentétben a tizenegy évvel később, az 1923/24-es Karácsonyi konferencián újraalapított Általános Antropozófiai Társasággal). A müncheni névadást követően az 1912/13-as ún. „első” Antropozófiai Társaság megalapítására azután 1912. december 28-án, a karácsonyi szent éjszakák napjaiban, Kölnben kerül sor (az alakuló közgyűlésre pedig 1913. február 3-án, Berlinben), mindenfajta külsőség és ceremónia nélkül, az 1912-es év utolsó nagy előadás-sorozatához, a Bhagavad-gítáról és Pál apostol leveleiről szóló kölni ciklushoz kapcsolódva (GA 142).

A müncheni nyári hónapok után 1912. szeptember második felét és október elejét Rudolf Steiner Bázelben tölti, ahol szeptember 15. és 24. között hangzik el Steiner utolsó - illetve az 1913 őszén elkezdett Ötödik evangéliumot is figyelembe véve: utolsó előtti - evangélium-ciklusa, a bázeli Márk-evangélium (GA 139).

Az 1912. szeptemberi evangélium-ciklussal egy időben, a Bázel melletti Bottmingenben tartja meg Rudolf Steiner az ifjú Lory Maier-Smits számára az első euritmia-kurzust. Az eleinte még név nélküli, Rudolf Steiner által kezdetben csak „térbeli mozgásművészetként” (Raumbewegungskunst) emlegetett új antropozófiai mozgásművészetről szóló tanfolyam utolsó napján, 1912. szeptember 24-én adja Marie von Sivers (a későbbi Marie Steiner) az újonnan született művészetnek az „euritmia” nevet, amit Rudolf Steiner azonnal el is fogadott az új művészeti ág elnevezésének.

És Rudolf Steiner ezekben a napokban, a bázeli Márk-evangélium, illetve az első euritmia-kurzus befejezése után néhány nappal - az 1912-es év Michael-ünnepe körüli napokban - járt először a Bázel melletti Dornachban, ami néhány évvel később az antropozófia földi központjává válik. Rudolf Steiner ekkor a már említett Marie von Sivers társaságában visszavonult a jómódú bázeli fogorvos és teozófus-antropozófus, Emil Grosheintz és felesége, Nelly Laval vidéki birtokára, Dornachba, ahonnét kiindulva „keresztül-kasul bejárták az egész vidéket, sőt szinte minden arlesheimi barlangba benéztek”. A vendéglátó bázeli házaspárral folytatott beszélgetések során szóba kerültek a Münchenbe tervezett János-épület (Johannesbau) építési engedélyével kapcsolatos nehézségek, hogy azt a müncheni hatóságok többszöri próbálkozás ellenre rendre meghiúsították. Rudolf Steiner ekkor megkérdezte Emil Grosheintztől, hogy „tulajdonképpen mi a terve ezzel a földdel?” Grosheintz azt felelte, hogy „amikor megvettem ezt a földet, mondtam a feleségemnek, hogy a jövő majd megmutatja, miért kellett ennyi földet vennem”, illetve hogy „Dornachban nincsenek építési szabályok”; mire Rudolf Steiner megjegyezte, hogy „Bázelnek kedvező karmája van teozófiai szempontból”, és hogy „nincs vesztegetni való időnk”. Erre Grosheintz végül azt mondta: „Nos, ha szüksége van a földre, akkor az rendelkezésére áll.”

Rudolf Steiner tehát nemcsak hogy ekkor járt először Dornachban, hanem Emil Grosheintz felajánlása révén száz évvel ezelőtt, 1912. október 2-án - három nappal Michael napját követően, és 33 évvel a jelenlegi Michael-korszak kezdete (1879) után, illetve háromszor 33 évvel azután, hogy nem messze innét, a Fekete-erdő túlsó felén, ennek a régi-új misztériumvidéknek a másik végén világra jött a badeni trónörökös, Európa gyermeke, akit Kaspar Hauserként ismerünk -, tehát Rudolf Steiner az 1912-es év michaeli időszakában jutott arra az elhatározásra, hogy München helyett a dornachi dombon építsék fel az antropozófia új központját, a János-épületet, ami az első világháború után aztán a Goetheanum nevet kapja.

Korcsog Balázs