Rudolf Steiner: A szláv ember

Armen Töugu

A háború kísértete

4. rész: Európa felelőssége

A szláv szellem, akinek Rudolf Steiner szerint a következő kultúrkorszak korszellemévé kell válnia, ma egy arkangyal vonásait viseli, s ezért még az imaginárius Oroszország-lény imént feltérképezett területével áll térbeli összeköttetésben. Később, ha majd átveszi a korszellem feladatait, akkor az egész Földre kiterjesztheti működését, hogy a Föld minden részén és minden népéből inspirálhasson embereket.

Ma még csak néhány olyan ember van, aki e [szláv] szellem képviselőjének tekinthető. Azok tartoznak közéjük, akik kifejlesztik magukban az igazságérzetet és a karmikus látást, a karmikus szemléletet. Korábban voltak Oroszországban úgynevezett „kaliki perechozijé”-k, olyan zarándokok, akik a valódi igazságot keresve helyről helyre vándoroltak. Az igazságkeresés impulzusának Oroszországban a jövőben mindinkább együtt kell járnia azon képességnek a kibontakozásával, amely az emberek közötti kapcsolatokban tudatosan hagyja működni a karma törvényének igazságát. Ez vezet majd a hatodik kultúrkorszakban az új pünkösdi közösségek kialakulásához, melynek tagjai a saját szabad individualitásuk megőrzésével találnak egymásra, s alkotnak harmonikus közösséget. A szláv kultúrkorszak jövendő szelleme ma ennek a fejlődésnek az útján inspirálja az embereket.

Sascha Schneider: A háború kísértete

Hogy fennmarad-e ez a jövőbeli perspektíva, az lényegében attól függ, hogy az európai népek közössége hogyan fog viszonyulni az Oroszországgal vívott háború kérdéséhez. Egy háborús démon igyekszik jelenleg emocionális-közhangulati nyomásgyakorlással széttörni az ukrán államhatárok béklyóit, hogy a háború százéves kísértetét életre keltve új országokra ossza ki, s velük játszassa el a régi szerepeket. Mostanáig sikerült a háború démonát bizonyos határok közé szorítani. Ebben nagy szerepe volt Edward Snowdennek, aki bátor fellépésével - nem sokkal az ukrajnai válság kitörése előtt - leleplezte a titkosszolgálatok manipulatív erejét és hatalmát, felrázva és felébresztve ezzel Európa lakosságát, s kifogva így a szelet a tömegmédia háborús propagandájának vitorláiból.

Rudolf Steiner a háborús felelősség kérdésével kapcsolatban egyszer azt mondta, hogy ezt a kérdést a következőképpen kellett volna feltenni: ki akadályozhatta volna meg az első világháborút? A válasz akkoriban így hangzott: Oroszország az utolsó pillanatban még megakadályozhatta volna a háború kitörését, de nem tette meg.

Ezért lett Oroszország karmikus feladata, hogy látszólag ő legyen a felelős a mostani háborúért, s őt tüntessék fel agresszorként a világ szemében, holott az ukrajnai forrongásokat és változásokat nem ő indította el. Ma az Európai Unió van az akkori Oroszország szerepében, így elsősorban övé a sorsdöntő felelősség: most az Európai Unión, s legfőképp Németországon múlik, hogy lesz-e háború Oroszországgal. Még van remény, hogy az európaiaknak ezúttal sikerül ártalmatlanná tenniük a háború százéves kísértetét.

Fordította: Korcsog Balázs

1. rész: A világhelyzet száz éve és ma

2. rész: Harc az orosz kultúrcsíráért

3. rész: Oroszország mint organizmus

Az írás eredeti címe és megjelenési helye: „Das Gespenst des Krieges”. Das Goetheanum, 2015/13-14. sz., 17. o. (2015. március 27.)