NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás


Archívum
NOVALIS / Főoldal
Kommentár Udo Ulfkotte "Megvásárolt újságírók" című könyvéhez Nyomtatás E-mail
2015. augusztus 10.

ImagePolitikusok és újságírók – mint bábok

bizonyos okkult körök kezében

Egyesek és nullák

Kommentár Udo Ulfkotte

Megvásárolt újságírók című könyvéhez

 

„Olyan világban élünk, ahol hagyjuk magunkat befolyásolni a sajtó által, amit egyesek nagyhatalomnak neveznek. És a sajtó hatása ma valóban a lehető legvégzetesebb, mert alapjában véve mindent meghamisít és elferdít.”

(Rudolf Steiner a Kortörténeti szemlélődések első előadásában, 1916. december 4.)

 

2014 szeptemberében jelent meg németül Udo Ulfkotte, az egyik vezető német konzervatív napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung egykori újságírójának és külpolitikai szerkesztőjének könyve a németországi (és a nemzetközi) sajtó visszásságairól, s bizonyos politikai és gazdasági körökkel való összefonódásáról (a könyv alcíme: „Hogyan irányítják a politikusok, a titkosszolgálatok és a pénztőke Németország médiáját?” – és rögtön az elején tegyük hozzá: nem csak Németországét). A könyv magyar nyelvű kiadása az angol és francia fordításokkal ­– vagyis a nemzetközi publicitással – egyidejűleg jelent meg ez év májusában. Az elég zsurnalisztikusan megírt dokumentumkötet jelentőségét az adja, hogy először beszél a nagy nyilvánosság előtt arról, amit Rudolf Steiner a sajtó működésével és igazi mozgatórugóival kapcsolatban már száz évvel ezelőtt is teljesen tisztán látott. A Megvásárolt újságírók így példatárként vagy szöveggyűjteményként is szolgálhat Rudolf Steinernek a sajtó működésére vonatkozó profetikus kijelentéseihez – pedig hol volt még az akkori újságírás a mai média mechanizmusaitól: a bulvársajtó, a televíziós és internetes „hírközlés” tudatmódosító technikáitól.

Rudolf Steiner csaknem száz évvel ezelőtt, az első világháború közepén, a Kortörténeti szemlélődések egyik előadásában a szürke mágiával összefüggésben beszélt az újságírásról és a sajtó manipulatív erejéről. Mit értett Steiner „szürke mágia” alatt? Olyan, „a társadalomra mérgező hatásokat, amelyek szubsztanciálisan nem kimutathatók, hanem szellemi hatást fejtenek ki. És az ilyen, a társadalmi életben ható mérgeket célzottan lehet alkalmazni: »A szürke mágia nem más, mint a mérgező hatások irányítása oly módon, hogy bizonyos irányban károsan hassanak, hogy [társadalmilag] kóros állapotokat idézzenek elő.« Ennek a mágiának fontos eszköze az újságírás, amely inkább a tények ködösítésére, semmint az ítéletalkotás világos alapjainak megteremtésére irányul. Ebben az összefüggésben beszélt Rudolf Steiner 1917. január 15-i előadásában »a modern újságírás mágikus hatalmá«-ról, amely képes elérni, hogy az emberek mindent elhiggyenek: »Bizonyos társaságok mágikus eszközei közé tartozik, hogy az újságírás erejét is felhasználják« saját céljaik elérésére. Az újságírás, a sajtó a »tömegszuggesztió« végrehajtásának egyik fontos eszköze.”[1]

„Ahhoz azonban, hogy ezek a hatások érvényesülhessenek, erre különösen alkalmas emberekre van szükségük. Rudolf Steiner 1916. december 17-én erről a következőket mondta: »Arról van szó, hogy [ezek a körök] mindig megtalálják a módját, hogy a megfelelő embereket juttassák a megfelelő helyekre.«”[2] És Rudolf Steiner itt egy hasonlatot, egy szám-metaforát használ e működési mechanizmus szemléltetéséhez: „A háttérben álló okkultisták gyakran csupán »egyesek«, s önmagukban nincs különösebb jelentőségük. [A kívánt hatás eléréséhez] még valami kell melléjük: »nullákra« van szükségük. A nullák ugyan nem egyesek, de ha nullát írunk az egyes után, akkor rögtön »tízes« lesz belőle. És ha még több nullát teszünk hozzá – bár minden nulla csak nulla, de ha van hozzá egyes is –, akkor még nagyobb mennyiséget kapunk: százat, ezret és így tovább. És ha az egyest letakarjuk, akkor látszólag csak a nullák vannak ott. A nullákat azonban csak a megfelelő módon össze kell kapcsolni az egyesekkel, s a nulláknak igazából még tudniuk sem kell, hogyan kombinálják össze őket az egyesekkel.”[3]

Rudolf Steiner egy talán még szemléletesebb hasonlatot is alkalmaz az eseményeket a háttérből irányító okkult körök és az általuk felhasznált ­– a nyilvánosság előtt is megjelenő – „közszereplők” leírására: a bábos és a báb hasonlatát. A szálak igazi mozgatóiról, a háttérből irányító okkult körökről Rudolf Steiner a Kortörténeti szemlélődésekben is részletesen beszél, az általuk felhasznált marionettfigurákra ugyanakkor két példát említ: a politikusokat és az újságírókat. Ők azok a bábok, azok a „nullák”, akiket „egyesek” felhasználnak saját céljaik és önző csoportérdekeik eléréséhez.

 

Korcsog Balázs

(2. rész) (3. rész)



JEGYZETEK

[1] Alexander Lüscher: „Történeti bevezető Rudolf Steiner Kortörténeti szemlélődések című előadásaihoz”. In: Rudolf Steiner: Kortörténeti szemlélődések. 1. kötet [magyar kiadás, 2014], 27–28. o. (továbbá Antropozófia, 2014. Karácsony, 70. o.).

[2] Alexander Lüscher: I. m., 29. o. (továbbá Antropozófia, 2015. Húsvét, 44. o.).

[3] Uo., 29–30. o.; továbbá Rudolf Steiner: Kortörténeti szemlélődések. 2. kötet [magyar kiadás, 2014], 200. o.

Utolsó frissítés ( 2016. február 28. )
 
< Előző   Következő >