NOVALIS / Főoldal
Léleknaptár
100 éve (1907-1913)
Publikációk
Támogatás


Archívum
NOVALIS / Főoldal
Csontváry géniusza (7. rész) 1880. október 14. és 1910. január 10. Nyomtatás E-mail
2016. március 17.

Image
Csontváry: Római híd Mosztárban
Csontváry 1880-1910

Kosztka Tivadar 1853-1919

(Csontváry géniusza, 7. rész)

 

„Mert nem a hatalmi, nem az anyagi erők uralják a világot, hanem az isteni szellem, amelyért az emberek vágyakoznak.” (Csontváry)

 

1880. okt. 14. és 1910. jan. 10.

Csontváry géniuszáról szóló szellemtudományos vizsgálódásaink során még nem esett szó a festő - saját szellemi elhivatás-élményének leírása mellett - talán legfontosabb, s egyik legtalányosabb kijelentéséről, melyet a művész kéziratos hagyatékából Németh Lajos is közzétett 1964-es Csontváry-monográfiájában,[1] majd a Romváry Ferenc által közreadott Csontváry-dokumentumok II. kötetében is megjelent.[2] A festő e kései feljegyzése így szól:

„1880. okt. 14. és 1910. jan. 10. - Korszakot alkotó napok az isteni összeköttetést igazoló határok. Az első dátum a szellemi, a második a hatalmi korszakot jelenti.”

Mire utalhat itt Csontváry? Mit jelölhet ez a két időpont, és miért korszakalkotó napok? Minek a határai ezek a napok?

Az első dátumról, a festő szellemi elhivatás-élményéről mint az inspiráció kezdetéről már részletesen beszéltük: „A Csontváry géniusza cím nem (csak) a festő lángelméjére, zsenialitására utal, hanem arra a szellemre vagy szellemiségre, arra a szellemi lényre, aki az új Michael-korszak hajnalán, 1880. október 13-án, Csontváry életének sorsdöntő napján, szellemi kapcsolatba lépett vele, s közölte vele küldetését, feltárta előtte sorsfeladatát, s ettől kezdve (legalábbis 1909-ig) inspirálta őt.”[3]

„1880. okt. 14. és 1910. jan. 10. - Korszakot alkotó napok az isteni összeköttetést igazoló határok. Az első dátum a szellemi, a második a hatalmi korszakot jelenti.”

Csontváry e kései feljegyzése három részből áll. Az első dátumszerűen, napra pontosan kijelöl két időpontot, két „fordulópontot”, s itt egyelőre csak sejthetjük, hogy ez a két dátum közrefog egy időszakot, hogy ezek a napok valaminek a határai, hogy valaminek a kezdetét és végét jelentik. A második mondatból derül ki, hogy itt az „isteni összeköttetés” kezdő- és végpontjáról van szó, hogy e napok a mennyei sugallat „határnapjai”, hogy az isteni inspiráció e két időpont között működött és volt hatással a festőre, s hogy ezek a „határok” így korszakos jelentőségű, korszakalkotó napok, melyek igazolják az „isteni összeköttetést”. A kijelentés harmadik része pedig - ahogy a második összekötötte a két időpontot, úgy ez - élesen elválasztja, illetve megkülönbözteti a kettőt: „az első dátum a szellemi, a második[4] a hatalmi korszakot jelenti”. De mit jelent itt a szellemi, és mit a hatalmi korszak? Mire utalhat ezzel a festő? És miért jelenti az első dátum a szellemi, a második a hatalmi korszakot?

Csontváry kései feljegyzéseiből választ kaphatunk a kérdésre. E feljegyzésekben a festő többször is a szellemi erőkkel ellentétes értelemben, az „anyagi” erőkkel összefüggésben használja a „hatalom” szót, szinte annak szinonimájaként.[5] Egy helyütt a következőket írja: „Közeledünk azokhoz a nagy határvonalakhoz, amelyeken szűk látókörünk miatt átkelni nem tudunk. Az emberiséget egy újabb csalódás éri, és ezt a hatalmi s anyagi erők tehetetlensége fogja kísérni. Mert nem a hatalmi, nem az anyagi erők uralják a világot, hanem az isteni szellem, amelyért az emberek vágyakoznak.”[6]

Így már érthetőbben csengenek Csontvárynak azok a szavai, hogy „Korszakot alkotó napok az isteni összeköttetést igazoló határok. Az első dátum (1880. okt. 14.) a szellemi, a második (1910. jan. 10.) a hatalmi [vagyis anyagi, materiális, szellem nélküli] korszak [kezdet]ét jelenti.”

 

Október 13. és/vagy október 14.

Hogy a festő szellemi elhivatás-élményének napja október 13-ára vagy október 14-ére esett, érdemben nem változtat az ezzel kapcsolatban eddig mondottakon.[7] Maga Csontváry is különböző dátumokat adott meg spirituális élményének időpontjaként: figyelemre méltó ugyanakkor, hogy nem sokkal - úgy másfél hónappal - szellemi összélménye után, vagyis még annak közvetlen közelében, 1880. november 30-án írott levelében egyértelműen október 13-áról beszél („életemben múlt hó 13-áig, amikor is az első karcolattal a papirost elpiszkolni mertem, kezemben soha semmiféle rajz nem volt…”)[8], és csak évtizedekkel később, jórészt már az 1910-es években született kései feljegyzéseiben és visszaemlékezéseiben ír október 14-éről: „Ezt akartam tudni 1880-ban, okt. 14-én, akkor, amikor érthetetlen módon egyszerre a plein-air rajz titkához jutottam.”[9] Illetve „1880. okt. 14-én du. 3 órakor egy láthatatlan hang szólalt meg: Te leszel a világ legnagyobb - (plein-air) festője, nagyobb Raffaelnél.”[10]

Egyébként sincs ellentmondás a két időpont között: október 13. Csontváry spirituális „születésnapja” (vagy annak „előestéje”), október 14. pedig Csontváry mint „újszülött” festő életének első napja.

A kései feljegyzésben említett két dátum (1880. okt. 14. és 1910. jan. 10.) tehát magának Csontvárynak mint festőnek, mint isteni sugallat által ihletett művésznek a „határnapjai”: az inspiráció, az „isteni összeköttetés” kezdetének és végének időpontjai. Az első dátum Csontváry „festői” életének első napja, a második pedig az isteni inspiráció végének, s ilyen értelemben Csontváry mint isteni ihletettségű festő „halálának” a napja. Ezért is „korszakot alkotó napok az isteni összeköttetést igazoló határok: 1880. okt. 14. és 1910. jan. 10.”.

 

Csontváry „Jordán-keresztelője”

Röviden utalnunk kell annak a csaknem 30 évnek - egy Szaturnusz keringési ciklusnak - a jelentőségére, mely az 1879/1880-as michaeli időszak és az 1909/1910-es évek között eltelt. Épp ennyi idő telt el a názáreti Jézus életében is a Jordán-keresztelő eseményéig, amikor ez a kitüntetett individualitás hosszas előkészületek után magába fogadta a Krisztus-lényt, a kozmikus Nap-szellemet.[11]

Spirituális szempontból is nagy jelentősége van tehát, hogy Huszárik Zoltán Csontváry-filmje is egyfajta keresztelőként, „vízkeresztként” ábrázolja a festő szellemi elhivatás-élményét (vagyis az isteni szellem befogadásaként, szellemi fogantatásként): a filmben az égi szózat („Te leszel a világ legnagyobb Napút festője, nagyobb Raffaelnél”) Csontváry „Jordán-keresztelője” során hangzik fel. - A Raffaello-utalás karmikus összefüggéseire (a Keresztelő Jánossal való karmikus kapcsolatára) később még visszatérünk.

De mi történhetett 1910. január 10-én? Miért jelenti ez a nap Csontváry életútján egy teremtő, alkotó időszak végét, az isteni összeköttetés korszakának lezárulását, és egy másik, pusztító, romboló időszak, egy szellem nélküli, illetve materiális szellemiségű korszak kezdetét?[12] A válaszhoz a festő életpályája mellett Rudolf Steiner életútjához, a teozófiai és az antropozófiai mozgalom történetéhez kell fordulnunk - a modern spirituális élet korabeli fő fejleményeihez.

 

Korcsog Balázs



JEGYZETEK

[1] Németh Lajos: Csontváry Kosztka Tivadar. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1964, 138. o., és Corvina Kiadó, Budapest, [1970]2, 198. o.

[2] Csontváry-dokumentumok II. (A Gerlóczy-féle Csontváry-kézirat Romváry Ferenc olvasatában). Új Művészet Kiadó, Budapest, [1995], 188. o.

[3] Korcsog Balázs: „Csontváry géniusza. A festő elhivatása mint michaeli prófécia”. Antropozófia, 2015. Mihály-nap (26. évf., 3. sz.), 3. o.

[4] Németh Lajos monográfiájában itt a „második”, Romváry Ferenc olvasatában a „másik” szó szerepel.

[5] Lásd Csontváry-dokumentumok II. [1995], 43-44. o. Lásd még 188. o.

[6] Uo., 44. o.

[7] Lásd „1880. október 13. kettős természete”. Antropozófia, 2015. Karácsony (26. évf., 4. sz.), 7-8. o.

[8] Lásd Csontváry-emlékkönyv, 1976, 31. o.

[9] Lásd Mezei Ottó [szerk.]: Csontváry-dokumentumok I. Új Művészet Kiadó, Budapest, [1995], 51. o. Vagy másutt: „1880. október 14-én du. 2 és 3 óra között történt Iglón, a Templom téren, szemben a Jó Pásztorhoz címzett gyógyszertárral, amely előtt közvetlen közel állott meg egy fával megrakott szekér, fáradt, bóbiskoló tinókkal. Megjegyzem, hogy soha rajzra nem gondoltam, s nem rajzoltam, a rajzolásról fogalmam sem volt, s mégis ezt a jelenetet kénytelen voltam egy irónnal recept papírra felrajzolni.” (Uo., 63. o.)

[10] Csontváry-dokumentumok I. [1995], 171. o.

[11] Csakhogy a helyzet éppen fordított: a názáreti Jézus teste 30 éves korában fogadta magába a krisztusi szellemet (ez volt Krisztus egyszeri földi inkarnációja), Csontváryt viszont 30 év után hagyta el az isteni szellemiség (ekkor ért véget festői inspirációja).

[12] Csontváry egy feltehetően 1914 körül született feljegyzése így szól: „a szellemi téren 30 évig fejlődött az alkotás, míg a rombolás munkája négy év óta ki nem tombolta magát.” (Csontváry-dokumentumok II. [1995], 42. o.)

Utolsó frissítés ( 2016. augusztus 16. )
 
< Előző   Következő >